Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Leginkább azért nézünk filmeket, hogy elüssük az időnket, hogy elfeledkezzünk minden gondunkról – pedig legtöbbször a filmek azok, amik felhívják a figyelmünket egy csomó problémára. Például amikor a közelgő világvégével riogatnak minket. A legtöbb ilyen eddig távoli sci-finek hatott, miközben elképzelt disztópiák apró jelei vészesen közelegnek és érvényesülnek, akár akarjuk, akár nem.
Abban majdnem mindenki egyetért, hogy a mai világ legégetőbb problémája a klímakrízis. Ahogy az időjárás egyre őrültebben kezd el viselkedni, ahogy egyre több erdőtűz keletkezik, melegrekord dől meg, pusztító vihar szedi áldozatát, már mi is észbe kapunk. Sajnos későn, mert ezek már az igazán utolsó hangos kiáltásai bolygónknak az évtizedek óta tartó felelőtlen hulladékkezelés, műanyagtermelés, vegyi szennyezés után.
Mondhatnánk, hogy reményteli a helyzet, mert mintha megmozdult volna valami idén az emberekben: tömegek igyekeztek teljesíteni a műanyagmentes kihívást júliusban, egyre több rendelet és törvény segíti elő globálisan a környezetvédelmi akciókat – mégis még mindig rendkívül messze vagyunk attól, hogy igazán fellélegezhessünk.
Szörnyűségből és félelemből táplálkozó motiváció lehet így egy-egy olyan film, ami a világvégét, a környezeti változásokat teszi fókuszpontba. Egykor a tudományos fantasztikum oltárán születtek, mára viszont több aspektusukban valóra váltak, hiszen szinte biztos tény: nem kell több emberöltőnek eltelnie ahhoz, hogy a Mad Max kínnal teli világa beköszöntsön, vagy hogy a WALL-E-ban látott szemétmennyiség összegyűljön a küszöbünkön.
6. Silent Running
„Mi történik akkor, ha az erdők és minden szépség örökké megszűnik létezni?” – kérdezi a film főhőse, Freeman Lowell. A jövőben a Föld teljes növényvilága kipusztult, az ember pedig kolóniában él egy űrhajón, ahol mesterségesen létrehozott kertekben őrzik a Föld természetes környezetének látszatát. A legijesztőbb nem az, hogy látjuk az emberiség nyomorát valódi növények, tiszta víz vagy levegő nélkül, hanem az, hogy a film mindezt olyan közönnyel és könnyedséggel ábrázolja, mintha nem a legembertelenebb jövőt vázolná fel. Ebből persze csak egyetlen dolog látszik: 1972-ben még annyira nem érezték a klímaváltozás szelét, hogy ez tényleg soha be nem következő katasztrófának tűnt. Habár még nekünk is távolinak tűnhet, de elsősorban inkább azért, mert az űrutazás ilyen mértékben még lehetetlen vállalkozás.
Mennyire jelen ez a jövő? Nehéz megmondani, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy teljesen kipusztuljon a Föld növényvilága – és vele dominóban az állatvilág is –, hiszen képtelenség előre látni, hogy ez a bonyolult, sok szempontból egymásra épülő rendszer mikor veszti el teljes egyensúlyát és dől romba. (Az ipari forradalom óta majdnem 600 növényfaj pusztult ki, ez a szám pedig exponenciálisan nőhet.) Az viszont tény, hogy 2100-ra már átlagosan 3 ºC-os felmelegedést jósolnak, ami a legtöbb helyen számunkra élhetetlenné tenné a bolygót.
5. Zöld szója
A nem túl távoli jövőben, 2022-ben a Föld már átverekedte magát a globális ökológiai katasztrófán, az étkezési alapanyagok teljesen kimerültek, az emberiség ezért rendkívül szigorú törvények között él, az élelmezésüket mesterséges táplálékkal oldják meg: a vörös, a sárga és a zöld szója a mindennapi betevő. A főszerepben detektív Thorn, aki New York rothadó, sötét utcáin dolgozik, és aki megdöbbentő, az emberiség egész sorsára kiható felfedezésre jut. A legendás könyv filmváltozata, amiben nem egy olyan klasszikus pillanat van – köztük a film végi csavar –, amely megdöbbenti az embert. Fojtogató atmoszféra, kényelmetlen disztópia.
Mennyire jelen ez a jövő? Egy tavalyi jelentés szerint a világon kilenc emberből egy éhezik, 150 millió gyerek pedig alultáplált. Az utóbbi években az éhezők száma újra emelkedett, és visszaesett a tíz évvel ezelőtti szintre. Az alapvető élelmiszerek hiánya vagy áremelkedése onnan ered, hogy ezekben a régiókban rendkívüli a vízhiány. A film már egy ökológiai katasztrófa után jár, ami egy következő lépcsőfoka az előző filmnél bemutatott állapotnak.
4. Logan futása
A 23. században az embereket kupolák védik az elpusztult világ hátramaradt romjaitól, ebben az új világban viszont van egy szigorú szabály: a 30 éves kort betöltött polgároknak meg kell halniuk, hogy különleges rituálé során újjászülessenek. A technológiától függő társadalomban csak a mindennapi szükségletek számítanak: az étel és a fajfenntartás. Mindent és mindenkit számítógépek szabályoznak, miközben az emberek végtelenül hedonista életstílusban fulladnak bele céltalanságukba. A főhős Logan ebből a látszatutópiából próbál elfutni, miután rájön, hogy az újjászületésről szőtt propaganda nem igaz. Azon túl, hogy a látvány felett kétszer is eljárt az idő, a cselekmény sem túl acélos, ennek ellenére viszont érdekes témákat feszeget.
Mennyire jelen ez a jövő? A túlnépesedés problémája égetőbb, mint gondolnánk, és jelenleg szinte fogalmunk sincs, hogy mit kezdjünk vele. Egyes számítások szerint 2050-re elérhetjük a 9,7 milliárd földlakót.
3. Holnapután
Ez lenne az a film, ami vásznon valóra váltotta az egykori USA-alelnök, Al Gore előrejelzését, aki hevesen kampányolt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett. Többek közt ezt bontja ki részletesen A kellemetlen igazság című dokumentumfilm, Roland Emmerich pedig hatalmas hollywoodi effektekkel valóra váltotta a rémálmot. Így persze kevésbé sokkoló a klímaváltozás fenyegetése, és minden bizonnyal a Holnapután nem mozdította előre sokban ezt a kérdést. Viszont megnézve a filmet, ami történetében ékegyszerű, és hatásvadászsága miatt hiteltelen is, azért elgondolkodhatunk, hogy a természeti katasztrófák milyen mértékben válnak mindennapjaink részévé.
Mennyire jelen ez a jövő? Talán nem éppen olyan hirtelenséggel és hollywoodi túlzások közepette fog mindaz bekövetkezni, amit a rendező bemutat, viszont a jéghegyek olvadása egyre nagyobb méreteket öltő probléma, és a környezeti katasztrófák is egyre gyakoribbak és egyre pusztítóbbak.
2. WALL-E
A legcukibb környezetvédő film kétségkívül a WALL-E, amely egyszerre mutat fel egy lesújtó jövőt és mutat reményt arra, hogy összefogással sok minden jó elindulhat. Mese a szemetet gyűjtő robotról, aki foggal-körömmel, élete árán is védi az egyetlen élő organizmust, ami évszázadok óta megjelent a Földön. A történet több pontja és a lezárása persze igen naiv a felnőtt szemnek, cserébe viszont a disztópia, amit elénk tár, meglehetősen brutális. Hiszen a Pixar egy olyan jövőt álmodik meg, ahol az ember szinte teljességgel függ a technológiától, ahol mindenki elhízott, közömbös a másik iránt, és teljességgel távol van a természettől. Ami pedig a leginkább sokkoló: az űrhajón az emberek ugyanolyan felelőtlenül élnek. Magyarán a földi környezet elpusztítása után már csak az maradt, hogy az emberek szép lassan magukat pusztítsák el a távoli űrben. Egész sötét látomás egy rajzfilmhez, az erőteljes üzenet azonban sokaknál célba ért.
Mennyire jelen ez a jövő? Az, hogy a teljes életünk a technológiától függ, már-már beteljesedni látszik, és a Pixar ezt már 2008-ban kimondta. Nemrég egy sokkoló képsorozat került ki a jövő emberének kinézetéről: Mindy testalkata lényegesen átalakul. Tényleg így fogunk kinézni 2100-ra? Ami viszont még nagyobb probléma (ha lehet ezt ilyen szempontból egymás mellé tenni): vészesen közeledünk ahhoz az állapothoz, hogy a bolygónk egy hatalmas szeméthegy legyen, annak ellenére, hogy egyre komolyabb törekvések vannak ennek elkerülésére.
1. Mad Max-filmek
Még ha George Miller trilógiája nem is közvetlen felszólalás a környezetváltozás témájában, több aspektusában komoly kérdéseket feszeget, ha máshogy nem, de fiktív világának megjelenítésében. A második film elmondja ennek a jövőképnek a történelmét: a világ kifogyott az olajból, és ezzel eljött az apokalipszis, ami alapvetően rendezte át a társadalmat: visszahozta a vadállati, falkaszerű életmódot, az üzemanyagért és ételért harcoló pusztai csőcseléket. Persze a játékidő nagy részében Mel Gibson (és az újabb filmben Tom Hardy) küzd az életben maradásért látványos akciók közepette, ám az elkeserítően ’zöldtelen’ világ könnyen befordíthatja az embert, ha arra gondol, hogy talán nincs is olyan messze tőlünk mindez.
Mennyire jelen ez a jövő? Habár időközben felbukkant az egyre komolyabb piacot magáénak tudó elektromos autó is, a hagyományos üzemanyag még mindig uralja a piacot. A felmelegedés viszont adott, a pokol előbb-utóbb elérkezik.
Egyszerre érdekes és bosszantó látni, hogy több környezetváltozásra felhívó film készült már a múlt században. Egyértelmű, hogy már akkor is tisztán lehetett látni, hogy az emberiség mérhetetlen fogyasztása egyszer ellehetetleníti az életet a Földön. Mindez persze akkor tényleg távoli jövőnek tűnt, az ember nem érezte a saját bőrén. Csak abból tanulunk, ha már mi is megégetjük magunkat. A fenti listában viszont nem az a legbrutálisabb, hogy egy-egy katasztrófa valóra válni látszik (még ha kisebb mértékben is), hanem hogy a külön-külön elképzelt disztópikus jövőképek összeadódva közelednek felénk.
