Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jó kérdés, hogy szerencsésnek vagy szerencsétlennek nevezzük Frano Selakot: egyrészt hálás lehet, hogy az életveszélyes kalamajkákból épen került ki, másrészt senkinek sem kívánjuk azt a testi-lelki sokkot, amit minden alkalommal át kellett élnie.
A horvát férfi, akit a sajtóban hol Frano, hol Frane néven emlegetnek, 1929-ben született teljesen átlagos családba. Felnőve zenetanárként dolgozott, négy házassága végződött válással, de ezzel együtt szokványos életet élt. Eltekintve a balesetektől, amelyeket csodával határos módon túlélt. Az első ilyen alkalomra 1962 januárjában került sor. A 33 éves Selak épp Szarajevóból vonatozott Dubrovnikba, amikor a szerelvény a hideg, esős időben egy kanyonban kisiklott. A vonat úgy ahogy volt, belezuhant egy jeges folyóba. Tizenhét utas nem tudott kijutni, ott vesztették életüket, ám hősünket még időben ki tudták menteni, és egy kartöréssel, néhány zúzódással és kezelhető mértékű kihűléssel megúszta a kalandot.
Az első repülőútja volt az utolsó is
Mire kiheverte az első szerencsétlenséget, jött is a második: 1963-ban édesanyja megbetegedett, és Frano sürgősen odautazott, hogy mellette legyen. Ehhez Zágrábból Fiuméba kellett repülnie, és volt olyan szerencséje, hogy a légitársaság a lehető legkorábbi járaton helyet szorított neki a stewardess széke mellett. Minden rendben ment egészen addig, amíg a gép landolás előtt meg nem hibásodott. Az egyik ajtó kiszakadt a helyéről, a vákuum azonnal a levegőbe repítette a légiutaskísérőt és a mellette ülő Selakot, majd végül lezuhant: a két pilóta és több mint tíz utas vesztette életét, köztük a kizuhanó stewardess is. Frano egy szénakazalra zuhant, és komolyabb sérülés nélkül megúszta. A barátai ekkorra már tényleg kezdtek elmaradozni mellőle, utazni pedig egyik sem volt hajlandó mellette, mondván: rossz karmája vonzza a vészhelyzeteket.
Egyik baleset a másik után
1966-ban Selak hiába utazott busszal: a jármű letért az útról, és egy folyóba zuhant. Négy ember fulladt meg, ám Selak képes volt kiúszni, és kisebb zúzódások árán megmenekült a katasztrófából. Négy nyugodt év jutott neki, aztán 1970-ben saját autója okozott bajt. A meghibásodott kocsi lángra kapott, ám hősünk még időben ki tudott menekülni, mielőtt a tank benzin berobbant volna. 1973-ban újra az autója okozta a nehézségeket, a meghibásodott üzemanyagszivattyú a benzint a forró motor fölé küldte, a belobbanó benzin lángjai pedig a szellőzőnyíláson keresztül megégették Selakot. A haját teljesen elvesztette, de egyéb nagyobb baja nem esett.
Nem csoda, ha ezek után elment a kedve az utazás minden válfajától, de mégsem ülhetett egész életében egy helyben. 1995-ben történt az újabb szerencsétlenség: egy busz ütötte el Zágrábban, de néhány kisebb sérüléssel ezt is megúszta. Az utolsó nyomasztó élmény 1996-ban érte: egy kanyargós hegyi úton autózott (bátor ember!), amikor az ENSZ egyik teherautója miatt lesodródott az útról, neki a védőkorlátnak, ami nem tudta megtartani az autót, az ajtó kinyílt, Frano pedig kizuhant. Még meg tudott éppen kapaszkodni egy fában, onnan nézte, ahogy kocsija a kilencven méter mély szurdokba zuhan.
A jutalom a sok szenvedésért?
2003-ban, nem sokkal a 73. születésnapja után Selakkal megint történt valami, ám ezúttal végre egyértelműen jó dolog: majdnem egymillió dollárt nyert a lottón. A férfi és ötödik felesége, Katarina nagyon örültek, végre ki tudták fizetni a férfi csípőműtétjét, és persze rögtön vettek két házat és egy hajót. Igazi luxusélet köszöntött a családra, ám 2010-ben Franónak elege lett a pénzszórásból. Rájött, hogy a vagyon nem teszi igazán boldoggá, ezért eladta a luxusházát, a pénzt szétosztotta a barátai és családtagjai között, ő pedig visszaköltözött a Zágrábtól délre található Petrinjába. Épített egy kis oltárt Szűz Mária tiszteletére, aki olyan sokszor kisegítette a bajból, és aztán egészen 2015-ös haláláig szerényen élt feleségével. Interjúiban mindig elmondta, hogy a baleseteket szerencsétlenségnek élte meg, nem értette, miért pont ő került ilyen helyzetekbe, de erről sosem tudta meggyőzni azokat, akik a világ legszerencsésebb emberének tartották.
Valóban megtörtént vele minden?
Hogy történeteiből pontosan mennyi igaz, azt nagyon nehéz megállapítani. Amennyiben ki is találta kalandjai egy részét, az alapok nagy valószínűséggel igazak. Ráadásul akármennyire is hihetetlennek tűnnek a sztorik, némelyik bizonyítottan megtörtént másokkal is. Repülőből esett ki például a szerb Vesna Vulović légiutaskísérő 1972-ben, és túlélte, hogy tízezer méter magasban terroristák bombarobbantásának következtében a gép a levegőben megsemmisült. Ugyanígy járt Juliane Koepcke is, aki a zuhanás után még 11 napig bolyongott a dzsungelben, mire rátaláltak. Roy Sullivanbe orvosilag igazoltan csapott hétszer a villám élete során, Violet Jessop három nagy hajó süllyedését élte túl, köztük a Titanicét, Jamagucsi Cutomu pedig az egyetlen ismert ember, aki mind Hiroshima, mind Nagaszaki atombombázását átvészelte, és aztán 93 éves koráig élt. Selak szerencsétlenségei nincsenek ilyen jól dokumentálva, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem történtek meg úgy, ahogy elmesélte őket.
