Minek megy az ember Soundra, ha van Zengető is − ez volt a legelső gondolatom, amikor a hosszú, sűrű fasorral körbevett erdei ösvényen keresztül beléptem a kenderfesztiválra. Ebbe a mikrouniverzumba nem lehet csak úgy betoppanni: olyan más, mint a kinti rohanó világ, hogy ide meg kell érkezni. Átszellemülni.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, Tápiószentmártonnak ebben a szegletében valamiféle titokzatos mágia működik: másképp nem lehetne ennyire gyorsan átlépni egy más világba. Jössz a vonaton, meleg van és büdös, még a Keleti kies pusztaságát lélegzed, aztán leszállsz egy isten háta mögötti megállóban, hogy a Zengető Fesztiválra látogass. Egy kis poros földúton elindulsz a kenderszenthely felé – kreatív írással jelzik táblákon az irányt –, végighaladsz a falu egy kis utcáján. Aztán már látszik a felirat, a kenderből kézműveskedett óriási jelzés, amely hirdeti: innentől él a Zengető burjánzó, bekebelező atmoszférája.
Érkezés
Persze az igazi belépő még jóval ez után jön. A titokzatosan hosszú és sűrű, erdős folyosó szinte a napot is alig engedi be, a kender édes illata pedig egyre csak erősödik. És ettől kezdve tényleg megvan minden lehetőséged arra, hogy megérkezz, azaz átadd magad a fesztivál szokatlanul kellemes hangulatának. A családias légkör, a barátságos emberek, a fel-felzengő zene, az illatos ételek. Ám mindennél fontosabb a természet közelsége: ez itt a főszereplő, amely nélkül nem létezhetne semmi, és ezt itt mindenki tudja. Ez ad lüktetést, ritmust mindennek és mindenkinek: ugyanúgy a Merengőnek, az elmélkedésnek és elcsendesülésnek helyt adó, fák közti leülősnek, amelyhez vékony, kanyargós, erdős ösvény vezet, mint a Lüktetőnek, amelynél egyedi hangzású, tomboló vagy éppen átszellemülésre hívó zenéket hallhatunk. De a Hempergőnek is, ahol egy hatalmas sátor alatt egy dolog tilos csak: állni. Így aztán leheveredve figyelhetünk többek közt a hulladékmentességgel és kenderrel kapcsolatos előadásokra.
A Kender – nagybetűvel
Persze mi más lenne az, amire elsőként felkapjuk a fejünket: a pagony közepén illatozó kenderföld. A vállmagasságig érő szárak már megadják a kezdő lökést, hogy befogadjunk valami újat és szokatlant. Aztán amikor szétnézek, látom, hogy szinte mindenben, ami létezik, a kender a főszereplő. A dekorációban, az ételben, az italban, az édességben, a csecsebecsékben.
A Magyar Kender Ünnepe, ahol szívünk újra zöldbe borul. Így hirdeti magát a Zengető, ahol tényleg a lágyszárú kapja a reflektorfényt. Persze nem az a fajtája, amiből aztán a marihuána is készül: az ipari kendert már évezredek óta használják, mégpedig tulajdonképpen bármire alkalmas. Ezt mutatja be a fesztivál is: az italbárban a kendercider nagyon felkapott, a gyerekek pedig kenderből készült vattacukrot nyammognak, és minden második résztvevő a kenderbucis vegaomlettet majszolja. Én is kipróbáltam, a fenséges ízkavalkádot nehéz felülmúlni, igazán minőségi koszttal tudjuk csillapítani az éhségünket – ez nem a megszokott fesztiválkaja.
Zengető, a falu és közösség
A fesztivál azért olyan különleges, mert létszámánál és külsőségeinél fogva is rendkívül szoros szimbiózisban él a természettel. Ez teljesen nyilvánvaló volt, ahogy beléptem, de még inkább egyértelművé vált, mihelyst tényleg sikerült átszellemülnöm. Mihelyst hatalmukba kerítenek az apró részletek, mihelyst van időd felfedezni az autentikus környezetet, benne azokkal az emberekkel, akik tényleg azért érkeztek, hogy kikapcsolódjanak és átadják magukat a természet övezte nyugalomnak.
Nézd meg videós összeállításunkat is:
A fesztivál egyik szervezője, Parázs Bianka, aki az alapításnál is jelen volt, arról beszélt, hogy az álmuk és távlati céljuk egy olyan falut felépíteni, ami önfenntartó, és ahol „nulla lesz az ökológiai lábnyomunk”. Ez lenne a Zengető mint falu, ahol kenderből építenek házat – merthogy létezik kenderbeton is, amely télen tartja a hőt, nyáron pedig a hideget, és kifejezetten környezetbarát karbonnegatív mivolta miatt (nem beszélve arról, hogy praktikus és egészséges is). És innen nem nehéz kitalálni, hogy természetesen hatalmas szerepet kapott ebben a négy napban a környezettudatosság is. A fesztivál törekedett a hulladékmentességre, külön kérés volt, hogy a résztvevők hozzák a saját poharukat, bögréjüket, evőeszközeiket, táljukat. A természethez közel, azt belélegezve pedig nem volt nehéz önző, buta megszokásainkat levedleni.
Az Aranyéletből is ismert Döbrösi Laura is a Zengető egyik zászlólengetője, aki a világmegmentő kultúrnövény mellett tör lándzsát, ha a jövőről van szó: a faluról szőtt célkitűzés az ő fejében is valós. Persze nem csak a kender fontosságát hirdeti. Aki követi Instagramon, láthatja, milyen komoly kampányt folytat már hónapok óta a hulladékmentes életmód mellett. Feketén-fehéren leírja a tapasztalatait, ez pedig kéz a kézben jár a Zengető projekttel.
„Ez egy alternatíva mindenki számára, hogy
hogyan lehet fenntarthatóan, hagyományt őrizve alkotni, együtt létezni
– fogalmazott Parázs Bianka. És habár a Zengető még messze nem annyira népszerű, mint amennyire ismernünk kéne, kitűnő példa arra, hogy a mai fiatalok jó része már egy új, tudatosabb generációt képvisel. "Akiket nem unalmas papírokkal, konferenciákkal lehet megfogni, hanem zenei és kulturális fesztiválokkal" – és Döbrösi Laura úgy gondolja, ez sikerül, mert egyre többen érdeklődnek a kenderünnep iránt. A színésznő még azt is hozzátette, hogy figyelnek arra, hogy családias maradjon a rendezvény.
Számtalan rossz hírt hallunk ma a világban a klímaváltozással kapcsolatban, és jogosan, mert rettenetesen el vagyunk késve. Minden, ami körülöttünk még lélegzik és él, összeomlani látszik, viszont ha olyan szívvel-lélekkel munkált projektek bukkannak fel, mint a Zengető, ahol tudatos párbeszéd van minderről, ahol kéz a kézben jár az átszellemült kikapcsolódás és az, hogy a szívünk újra zöldbe borulhat, akkor vehetünk egy apró lélegzetet. Aztán folytathatjuk tovább a munkát, mert a lendület marad; és itt idézném Döbrösi Laura szavait: „Ez nem csak egy fesztivál,
igazából a világot szeretnénk megmenteni.
Bárcsak ezt mondaná 8 milliárd ember!
(Borítókép: Szvoboda Péter / Zengető / Facebook)
