Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Július 1-jével negyedik alkalommal vette kezdetét a harmincegy napig tartó kihívás, amelynek célja, hogy lemondjunk az olyan egyszer használatos műanyagokról mint a PET-palack, a szívószál vagy akár a margarinosdoboz. A kihíváshoz idén a mi szerkesztőségünk is csatlakozott, mert szeretnénk megfékezni a műanyaghulladék elképzelhetetlen méreteket öltő termelődését. De miért éppen a műanyag a 21. század mumusa?
Akik közönnyel vették a nagy csendes-óceáni szemétsziget hírét (ami nem véletlenül kapta a nagy jelzőt: méretét 2009-ben 700 ezer és 15 millió négyzetkilométer között becsülték), szemrebbenés nélkül továbbgörgetnek az internetet körbejáró, a nejlonszatyrok és hozzá hasonló hulladékok miatt elpusztult tengeri állatok képén, nos, még ők is biztosan felkapják a fejüket a WWF kutatására, amely szerint átlagosan heti 5 gramm, vagyis egy bankkártyányi műanyag kerül a szervezetünkbe.
Miért olyan nagy probléma a műanyagszennyezés?
Műanyag nélkül szinte elképzelhetetlenek a mindennapjaink. A reggeli tisztálkodásnál fogkefét, tusfürdőt, sampont, krémeket használunk, majd beleugrunk a műszálas nyári ruhánkba, munkába menet veszünk egy üdítőt vagy egy ásványvizet, délben elcsomagoltatjuk az ebédünket, hazafelé bevásárolunk, a kosarunkba természetesen előre csomagolt termékek kerülnek, a zöldséget és a gyümölcsöt nejlonszatyrokba tesszük, este még megiszunk egy jéghideg limonádét valahol, szívószállal.
A műszálas ruhát jobb esetben egy-két évig még felvesszük, a fürdőszobai tisztálkodószerek néhány hét múlva kiürülnek, a szívószál, a csomagolások és zacskók pedig talán már aznap a kukában landolnak. Kétségtelen, hogy egyszerűbb, ha nem kell vászontáskákkal, befőttesüvegekkel és dobozokkal rohangálnod, de elgondolkodtál valaha azon, hogy hová kerül az a rengeteg szemét, amit egy nap alatt termelsz?
Az 1930-as évektől az emberek felfedezték, hogy milyen nagy kényelmet adhat a műanyag. Egyre több helyen váltotta ki a fémet vagy a fát, ma pedig már 300 millió tonnányit termelnek belőle évente, aminek nagy részét csak egyszer használjuk. Mivel pedig ellenállónak tervezték, sem a mikroorganizmusok, sem kémiai folyamatok nem tudnak elbánni vele. A teljes elbomlásra tehát képtelen, és idővel egészen apró darabkákra, vagyis mikroműanyagokra aprózódik. Így könnyen belekerül a vízbe, a talajba és a levegőbe is.
„Én soha nem szemeteltem, tiszta a lelkiismeretem”
A minap a Római-parton sétáltam. Egy szakaszon nagy mennyiségű hulladék lebegett a Duna vízén. Az arra járók kivétel nélkül méltatlankodtak. Micsoda mocsok, milyen igénytelen emberek vannak, valakinek el kéne takarítania, mondták. Senkinek nem hangzott el többes szám első személyű mondat a szájából, például, hogy mit teszünk a Földdel.
Sajnos előfordul, hogy valaki elengedi magát a nyaraláson, és műanyag poharak maradnak a parton, ami később szinte biztos, hogy a vízben végzi, de ez a legkisebb probléma. A vizeink tisztán tartását főleg azok a nagyvállalatok nehezítik meg, amelyek illegálisan a folyók árterében rakják le a hulladékukat. Mondhatod, hogy ezekhez márpedig neked semmi közöd, a gond az, hogy talán nem is sejted, hogyan járulsz hozzá ehhez. Talán a vécén sem szoktál fültisztító pálcikát vagy női higiéniai terméket lehúzni, de az biztos, hogy kimosod a műszálas ruháidat, esetleg használsz mikroszemcsés bőrradírt vagy tusfürdőt, ezek pedig mikroműanyagot juttatnak a körforgásba.
Műanyag kontra élőlények
Azt már tudjuk, hogy a műanyagszennyezés milyen káros az óceánok élővilágára. Több cikk jelent meg arról, hogy több tíz kilónyi szemetet találtak bálnák gyomrában, és az a felvétel is bejárta a videómegosztó portálokat, amelyiken egy teknős orrából egy szívószálat műtenek ki. A legnagyobb problémát pedig az elszabadult halászhálók, a szintetikus zsinórok és a csomagolókötegek okozzák, amik az állatok testére tekeredve okozhatják a pusztulásukat.
Az Élelmiszervizsgálati Közlemények című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a mikroműanyagok élettani hatásait még kutatják, azt viszont tudjuk, hogy csak az 1 mikrométernél nagyobb részecskék képesek kiürülni a szervezetből, az ennél kisebbek átjuthatnak a sejtmembránon. A mikroműanyagokból ráadásul a gyártásuk során használt káros adalékok is szivároghatnak. „Ezek az anyagok az emésztőszervek elzáródását képesek előidézni, de az érdes részecskék koptathatják is a tápcsatorna felületét, illetve képesek a szövetekbe beágyazódni. Csökkenhet az enzimtermelődés és a táplálkozási aktivitás. A tápanyagok nehezebb felszívódását idézhetik elő, ami növekedési zavarokat okozhat. A reprodukciós folyamatokra is hatással lehetnek; csökkenhet a szteroidhormonszint, kitolódhat a peteérés” – írja a tanulmány.
Kell-e félnünk nekünk, embereknek?
A WWF szerint azt tudjuk a mikroműanyagokról, hogy képesek helyrehozhatatlan károkat okozni a vadon élő állatokban, de hogy mit tehetnek az emberi szervezetben, annak a tudósok még csak most kezdtek el utánajárni. Mindenesetre azért nem megnyugtató a gondolat, hogy hetente egy hitelkártyányi műanyaggal kell boldogulnia a testünknek.
Az Élelmiszervizsgálati Közlemények viszont arról ír, hogy a mikroműanyagok fogyasztása gyulladásos folyamatokat indíthat el az emésztőrendszerben, ráadásul a gyártásnál felhasznált, magukkal hordozott kémiai, mérgező vagy hormonháztartást zavaró anyagok sem kecsegtetnek semmi jóval. Mindaddig, amíg nem tudunk biztosat, talán megéri nem kockáztatni, és búcsút mondani a PET-palackos üdítőknek.
Műanyagmentes élet: lehetséges?
Tény, hogy a műanyag megkönnyíti az életünket, ahogyan az is, hogy a műanyagmentes életmód lemondásokkal jár. A szemléletváltás sohasem egyszerű, de ha tudod, mi a cél – a bolygó jövője –, talán nem áldozatként éled meg, ha néhány, a kényelmedet szolgáló termékről lemondasz, vagy néha beiktatsz egy nagyobb sétát, hogy a szupermarket helyett a piacon vásárolj.
Meg kell értenünk, hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem jelent megoldást a problémára – de természetesen még mindig jobb, hogy külön gyűjtjük a műanyag szemetet, mint ha a kommunális hulladék közé kerül. Az ázsiai országok képtelenek feldolgozni a nyugatról érkező szemetet (Kína 2018 óta nem is fogadja a tengerentúli szállítmányokat), ráadásul a műanyagok egy része egyáltalán nem vagy csak valahány alkalommal újrahasznosítható, mert az anyag minősége egy idő után romlik.
A valós megoldást az jelentené, ha sikerülne meggyőzni a világ országainak vezetőit és a nagyvállalatokat, hogy valódi kulturális változásra lenne szükség. Vásárlói igényekkel, felszólalásokkal és petíciókkal ösztönözhetjük őket. Rá kell jönnünk arra, hogy minden egyes ember és minden apró lépés számít. Ha ma csak annyit teszel meg, hogy elhatározod, nem iszol többé eldobható palackból, már sokat tettél.
