Történelmünk tele van színészlegendákkal, akik tragédiákkal tűzdelt életutuk ellenére zseniális alakításokkal örvendeztették meg a közönséget. Hát csoda, hogy mindenki beléjük szeretett?
Épp 21 éve hagyta itt ezt az árnyékvilágot Gábor Miklós Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Olyan filmekből ismerhetjük, mint a Valahol Európában, a Mágnás Miska, a Budapesti tavasz, az Éjfélkor vagy az Apa, de színpadon még több nagyszerű szerep jutott neki. Úgy játszott Shakespeare-t, ahogy senki, az angol kritikusok véleménye szerint Lawrence Olivier mellett Gábor Miklós Hamletje volt a világon a legjelentősebb, innen kapta becenevét is: Prince of Hungary. Hatalmas szerelem kötötte össze előbb Ruttkai Évával, majd Vass Éva Jászai Mari-díjas színművésznővel.
Moziban nőtt fel
1919-ben született Zalaegerszegen viszonylag jó körülmények közé: apja, akit eredetileg Goldbergernek hívtak, mozit vezetett, így a kis Miklós és testvére szinte minden idejét ott töltötte. A család egyik nagy tragédiája korán bekövetkezett: Miklós öccse, a kétéves Tamás 1922-ben spanyolnáthában meghalt. Négy évre rá a családot már Székesfehérváron látjuk viszont, Miklós ott járt iskolába, amíg be nem következett a második törés: az apa Amerikába emigrált, és ott egy év múlva meghalt, miközben a családja idehaza maradt.
Az egyetlen fiú talán vigasztalásul, talán örökölt intelligenciája és érdeklődése révén szinte falta a könyveket, és hatalmas műveltségre tett szert. Diplomát már a Színművészeti Akadémián szerzett, és utána rögtön szerepek várták a Madách Színházban. Az akkori világot jól mutatja, hogy a tehetséges színészt előtte még a Nemzeti Színházba vették fel, ám származása miatt szinte azonnal ki is rúgták.
Soha nem félt valami újba fogni
Gábor Miklós 1945-ig maradt a Madách társulatának tagja, közben a második világháború alatt tüzérként szolgált. 1945 és 1954 között már a Nemzeti Színház színésze volt, amit 1975-ig ismét a Madách követett. A politikával is megpróbálkozott: csatlakozott a kommunista párthoz, 1953-ban Kossuth-díjat is kapott Sztálin megformálásáért (Visnyevszkij Feledhetetlen című színművében), de hamar kiábrándult, és az 1956-os események után kilépett a pártból, többet nem politizált, sőt olyan filmekben szerepelt, amelyek kritikus szemmel tekintettek a rendszerre.
Elképesztő kisugárzással mozgott színpadon és filmvásznon egyaránt, kitűnő, intellektuális színésznek tartották, naplóit könyvként adták ki, színdarabokat rendezett, rádiójátékokban szerepelt, mégsem volt teljesen elégedett. Ötvenöt éves korában fogta magát, és egy másfajta, kísérletezőbb, újítóbb színház létrehozásának reményében a Kecskeméti Katona József Színházba igazolt. Négy év után tért vissza Budapestre, ahol a Népszínháznál, a Nemzeti Színháznál, 1991-től haláláig pedig a Független Színpadnál dolgozott.
Két szenvedélyes szerelem
Gábor Miklósért a kezdetektől rajongtak a nők, bár ő ezt gyűlölte. „Nem szeretem ezt az arcomat, mindenkit félrevezet. Nem kell, ami a lányok szívében ennek az arcnak szól” – írta Sánta szabadság című könyvében. Először Rákosi Mária színésznőt vette feleségül, de a házasság csupán két évig tartott, hiszen megjelent a színen Ruttkai Éva, akivel 1950-ben házasodtak össze.
Az álompár tizenöt éven át bírta, együtt szerepeltek több filmben, és egy lányuk is született, Gábor Júlia. A rajongók nagy bánatára azonban a Gábor–Ruttkai páros nem a föld felett lebegett egy tökéletes világban: kapcsolatukat hullámvölgyek szabdalták, és 1958-ban megjelent a színen a szintén házas Vass Éva, illetve Ruttkai életében 1960-tól Latinovits Zoltán. A válás békésen zajlott le, de Gábor Miklós csak 1972-ben vehette feleségül Vass Évát. Végül a színész haláláig együtt maradtak, azaz huszonhat évet töltöttek együtt.
Vass Éva férje emlékére 2000-ben Gábor Miklós-díjat alapított, amit minden évben a legjobb Shakespeare-alakításért nyújtanak át. A színésznő idén májusban ment férje után.
