Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Állatsereglet, hajnalig tartó mászkálás, rendbontás, hisztirohamok, függőségek: a legnagyobb zsenik különös figurák voltak, akik mániákusan ragaszkodtak szokatlan munkamódszereikhez és furcsa szokásaikhoz.
Távolról nagyon könnyű csodálni azokat a férfiakat és nőket, akik kitartó munkájuknak és zsenialitásuknak köszönhetően maradandót alkottak a tudományok, a zene vagy az irodalom területén. Ám minél közelebb kerülünk hozzájuk, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az elképesztő teljesítmények mögött legtöbbször finoman szólva is formabontó életmód áll, ami igencsak megnehezíti a zsenik körül élők mindennapjait. Nem akkor dolgoznak, alszanak, esznek, amikor az átlagember, ráadásul elképesztő szokások rabjaiként elvárják, hogy mindenki hozzájuk alkalmazkodjon.
Az éjszaka nem alvásra való
Teljesen érthető, hogy egy határidő szorításában, vagy csak a felfedezés magas lázában égve sok kiváló koponya képtelen volt éjszaka pihenni. Sőt, Leonardo da Vinci egyenesen meg volt róla győződve, hogy az alvás felesleges időrablás. Ezért négyóránként pihent le mindössze fél órára, majd folytatta a tudomány, a technika és a művészet megreformálását. Érdekes ellentéteket lehetett megfigyelni az elveiben is: miközben minden idegszálával tiltakozott a háborúk ellen, nem átallott hadászati célokra gépeket tervezni, és azokat el is adni.
Nikola Tesla és a lábujjkörzés
A másik nagy tudós, aki teljesen feleslegesnek ítélte az alvást, Nikola Tesla volt. Hajnali háromkor kelt, és este tizenegyig folyamatosan dolgozott. Ennek persze meg is lett az eredménye: összesen 146 szabadalmat jegyeztek be a neve alatt, ő találta fel a rádiót, alkotta meg a többfázisú villamos hálózatot, a váltakozóáramú motort, az energia vezeték nélküli továbbítását, az energiatakarékos világítást, a távirányítást, és még hosszan sorolhatnánk. Miközben nagyban hozzájárult a második ipari forradalom eljöveteléhez, Teslának a magánéletében fura fóbiái voltak: rettegett a kosztól és a kerek, sötét tárgyaktól. Gyűlölte a hármas számot, a túlsúlyos nőket és a gyöngy ékszereket is. Eközben mániákusan vonzódott a fehér galambokhoz. Ezt kiegészítette az esti lábujjkörzéssel: minden napszállta után százszor köröztette meg a lábujjait, mert úgy gondolta, ez serkenti igazán az agyműködését.
Thomas Edison nem hagyta magát aludni
A nem alvók körébe tartozott az amerikai elektrotechnikus, üzletember, feltaláló is, akinek egyik híres idézete így szól: „A zseni egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék verejték”. Edison ennek szellemében igyekezett minden ébren töltött percét kihasználni, és csökkenteni a feleslegesnek tűnő pihenés mértékét. Ülve aludt el, lehetőleg úgy, hogy valamit a kezében tartott, hogy ha elnyomja az álom, felébredjen a leeső tárgy hangjára. Ekkor gyorsan leírta a gondolatait, képzelgéseit, hátha ihletet tud meríteni belőlük, vagy megleli a választ egy olyan kérdésre, amivel elalvás előtt foglalkozott.
Híres volt arról is, hogy egyedi módszerrel interjúztatott kutatómunkatársakat. A jelentkezőt leültette egy asztalhoz, adott neki egy tányér levest, ami mellé ki volt készítve a só. Az a jelölt, amelyik előbb sózott, aztán kóstolt, már mehetett is a dolgára valahol másutt, hiszen eleve feltételezett valamit, aminek a bizonyosságáról nem győződött meg.
Balzac és a kávé
A francia realista regény egyik megteremtője nemcsak az irodalomért és az írásért rajongott, de a kávéért is. Annyira rászokott erre a típusú élénkítésre, hogy a végén már literszámra döntötte magába a feketét, hogy napi 16 órát dolgozhasson. Cserébe aztán a szervezete benyújtotta a számlát: rendszeres gyomorpanaszok, migrénes fejfájások gyötörték, vérnyomása az egekbe szökött. Miközben költői szavakkal ecsetelte, micsoda erőt ad neki a sok kávé, korai halálához (51 évig élt) ezek a mellékhatások nagyban hozzájárulhattak.
Dalí és Kubrick: állatkert a lakásomban
Salvador Dalí sem maradt le a többi zseni mögött, ha különcködésről volt szó. Amikor rádöbbent, mennyire tetszik neki a karfiol formája és textúrája, telepakolta az egész kocsiját a zöldséggel, és így furikázott fel-alá. Kedvenc hobbija volt az állattartás, imádta az ocelotot, és felháborodott, amikor nem engedték be vele az éttermekbe. De szívesen sétáltatta a hangyászsünét is. Emellett szerette a rinocéroszokat, főleg azok szarvait, gyakran le is festette őket. A legbizarrabb húzására 1954-ben került sor, amikor egy orrszarvút arra próbált rávenni, hogy öklelje fel Vermeer híres festményének másolatát (eközben Dalí festett, és egy darab kenyeret egyensúlyozott a fején).
Stanley Kubrick, a Ragyogás, a 2001: Űrodüsszeia és a Tágra zárt szemek rendezője ennél is nagyobb állatbolond volt. Miközben az embereket kerülte, otthon egy egész állatkertet hozott össze. Macskáinak száma szinte mindig tíz felett volt, és mindenhová, még a dolgozószobájába is bemehettek, ahova négy szamara és hét kutyája nem...
Tolsztoj, aki a gazdagságból menekült a szegénységbe
Lev Tolsztoj az orosz irodalom óriása, a realista próza mestere volt, de a magánéletben neki is voltak furcsa dolgai. Először is gazdag családból származott, könyvei is jól fogytak, azaz nem voltak anyagi gondjai, ám ettől teljesen kikészült. Az Anna Karenina megjelenése után hátraarcot csinált, meggyűlölte a pénzt és a nemesi életet, fogta magát, és a birtokán álló parasztviskóba költözött. Úgy öltözött, étkezett és létezett, ahogy a sorstársainak képzelt egyszerű, szegény emberek: földet művelt, ruháit, cipőit maga készítette, a könyvei után járó jogdíjat sem vette többet át, és minden vagyonát szétosztotta a családtagjai között. Összesen 13 gyereke született, mégis fennen hirdette az önmegtartóztatást mint az egyedüli üdvözítő utat. Feleségével sem bánt jól: amikor első gyereke, később pedig maga az asszony is beteg lett, mindannyiszor elutasította az orvosi segítséget, mondván ha Isten akarata, hogy meghaljanak, hát legyen úgy.
Mozart és Satie bizarr szokásai
Wolfgang Amadeus Mozart bécsi klasszikus zeneszerző nagyon szerette a vicceket, és nem félt az altesti poénoktól sem, sőt! Imádta a szellentéssel kapcsolatos humort, olyannyira, hogy egy egész darabot írt hat bélhangra hangolva. Emellett három olyan dalt is komponált, amelyiknek a szövegében a 2seggnyalás” az egyik visszatérő kifejezés.
A szintén híres francia zeneszerző, Erik Satie az evésben és a napirend pontos betartásában lelte örömét. Csak és kizárólag fehér színű ételeket volt hajlandó megenni, semmi mást, ezenkívül ha az ég leszakadt és a világ kifordult a négy sarkából, akkor is hét óra tizennyolc perckor kelt fel, dél után tizenegy perccel ebédelt, és este tíz után harminchét perccel feküdt le aludni, nem máskor.
Dr. Nakamacu Josiró fulladozva ötletel
Az egyik legtermékenyebb japán feltalálónak köszönhetjük a floppylemezt, de emellett még 3300 másik találmányát is szabadalmaztatta. Ahhoz, hogy ilyen tempóban dolgozzon, a tudós nagyon furcsa módszert dolgozott ki magának: víz alá merül, és oxigénhiányos állapotban kezd gondolkozni és jegyzetelni, tulajdonképpen a fulladás határán egyensúlyozva. A tudós elmondása szerint a halál előtt fél másodperccel mindig eszébe ötlik egy új találmány. Építtetett magának egy speciális nyugiszobát is, ami egy 24 karátos arannyal bevont fürdőszobára emlékeztet, itt úgy érzi, semmilyen zavaró sugárzás nem akadályozza a gondolkodásban.
Az északmániás Charles Dickens
A viktoriánus kor legnagyobb írója és az angol nyelv egyik legkiválóbb művelője termékeny szerzőként élte életét, de azért némi megszállottság az ő napirendjébe is belefért. Dickens arról volt híres, hogy csakis északnak fordulva volt hajlandó alkotni és aludni, sehogy máshogy. Attól félt, hogy különben elveszti a kreativitását. Ha utazott, a szobájában az ágyát is így fordíttatta, akármilyen átrendezést is igényelt a manőver. És hogy merre van észak? Mindig volt nála egy iránytű, aminek segítségével pontosan megállapíthatta.
