Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Történelmünk tele van színészlegendákkal, akik tragédiákkal tűzdelt életutuk ellenére zseniális alakításokkal örvendeztették meg a közönséget. Hát csoda, hogy mindenki beléjük szeretett?
Darvas Iván örökre beírta magát a magyar film- és színháztörténetbe. Elképesztően tehetségesen rajzolt, énekelt, rendezett, de legfőképpen játszott. Akár filmvásznon, akár a színpadon állt, kisugárzása rögtön mindenki figyelmét őrá terelte, és ugyanolyan nagyszerű volt súlyos drámákban – több mint ötszázszor játszotta az Egy őrült naplója című monodrámát –, mint szívtipró szerelmesként. Olyan filmek tették híressé, mint a Liliomfi, a Szerelem, a Hideg napok, a Dollárpapa, A tizedes meg a többiek, a Bakaruhában vagy az Egy szerelem három éjszakája.
A magyar a titkos nyelv
Darvas Iván eredetileg Szilárdként jött a világra Szlovákiában, 1925 nyarán. Édesanyja orosz, édesapja magyar származású volt, de a család az apa munkája miatt sokáig Prágában élt. A kis Szilárd anyanyelvi szinten tanult meg oroszul, magyarul, szlovákul, csehül, sőt a német nyelvű iskolának köszönhetően németül is (később ehhez még hozzávette az angolt). A magyar nyelv csak az otthon négy fala közt került elő, ezért a későbbi Iván gyerekként azt hitte, az egy titkos, csak a családjuk által használt nyelv, amit senki más nem ért. 14 éves volt, amikor Magyarországra költöztek, ezért itthon folytatta tanulmányait. Leérettségizett, majd egy ideig tolmácsként dolgozott. Szerencsére hamar a színészi pálya felé fordult.
Diploma nélkül, új névvel
1939-től Budapest ölelte keblére a színészpalántát, aki a Színiakadémiát a második világháború miatt nem fejezhette be. Nem volt ebből probléma, hiszen 21 évesen már szerepet kapott a Művész Színházban, és ott is dolgozott egészen 1949-ig. Nevét azért kellett megváltoztatnia, mert Darvas Szilárd néven már élt és alkotott egy magyar író-humorista, akitől meg kellett különböztetnie magát. A fiatal színészre nemcsak ragyogó pálya várt, de a szerelem is rögtön rátalált, amikor a nála 11 évvel idősebb Tolnay Klárival (aki válása után egyedül nevelte kislányát, Ráthonyi Zsuzsit) egy színházba került. A szenvedélyes szerelmet házasságkötés követte 1947-ben, de a boldogság nem tartott örökké.
Három feleség, két gyerek
A két színészóriás 11 évet élt együtt házasságban, aminek az első évei szinte idillien tökéletesek voltak: „Iván második férjem, akivel nagy szerelemben éltünk, mindig bolondozott: gyakran vette tíz karcsú ujja közé a fejemet, s mélyen a szemembe nézve megkérdezte: »Ki vagy te?« A bájos szertartás után Shakespeare ismert szonettjével felelt: »Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…«” – mesélte erről az időszakról Tolnay Klári. Válásuk után barátok maradtak, Iván pedig újraházasodott: Házy Erzsébet operaénekesnőt vette feleségül, majd újabb válás után harmadszorra, 1972-ben Morocza Irén fotóst, akitől két gyermeke, Ráchel Tatjána és Benjámin Olivér született.
Egyelőre azonban maradjunk az ötvenes éveknél, amikor a két ikon, Darvas és Tolnay még házasok voltak és egyik nagyszerű szerepet játszották a másik után. Aztán jött 1956, ami kihatott a kapcsolatukra, Darvas Iván hivatására, sőt egész életére is.
Ismert színészből börtönviselt segédmunkás
Hiába volt ünnepelt színész, hazánk egyik legnagyobb tehetsége, és hiába élt rendezett életet, Darvas Iván az 1956-os forradalom után börtönbe került. Az történt ugyanis, hogy Attila nevű bátyját kémkedés és hazaárulás vádjával letartóztatták és tíz évre elítélték, ő pedig megpróbált tenni valamit az érdekében, ezért forradalmi bizottságot szervezett.
Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy bár testvérét sikeresen kiszabadította, őt majdnem két évre a rácsok mögé küldték. Tolnay Klári látogatta, amennyire tudta és amennyire engedték, ám viszonyuk megromlott, ezért a börtön után elváltak.
Darvas Iván megpróbált azonnal újra színészként dolgozni, de azt mondták neki, hogy soha többé nem léphet színpadra, amíg csak él. Így aztán a bonviván, a tehetséges, átütő erejű színész segédmunkásként dolgozott a metróépítkezésen, utána pedig egy fröccsöntő üzemben helyezkedett el szintén segédmunkásként.
A nagy visszatérő
1964-től újra színpadra léphetett. Először Miskolcon, majd a budapesti József Attila Színházban dolgozott, 1965-ben pedig Várkonyi Zoltán szerződtette a Vígszínházhoz. Brillírozott a jobbnál jobb szerepekben, és közben a politikától sem ment el a kedve. A rendszerváltás után a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselője lett. Négyéves mandátuma lejárta után többet nem játszott a politika színpadán, csak természetes közegében, a színházakban. Ahogy idősödött, veséjét és szívét is műteni kellett, végül nem sokkal a 82. születésnapja előtt hunyt el Budapesten. Úgy rendelkezett, hogy ne legyen temetése: hamvait a családja őrzi a mai napig.
