Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az internetet bejárta az a videó, amelyikben egy tengeri teknős orrából szívószálat húznak ki, az óceán pedig egymás után sodorja partra olyan bálnák tetemét, amelyek gyomrában több kiló műanyagot találtak. Egyre több esettel találkozunk, amelyek egyértelműen jelzik, hogy az óceánoknak segítségre van szükségük.
Európa szívében talán nehéz megértenünk, hogy miért függ a létünk az óceánok egészségétől, pedig nagyon egyszerű. A Föld felszínének 70 százalékát az óceánok alkotják, az általunk belélegzett oxigén felét termelik, és képesek arra, hogy a szén-dioxid-kibocsájtás felét elnyeljék. Az sem mellékes, hogy a halászat és a haltenyésztés az emberek 10-12 százalékának jelent megélhetést, a tengerek halállománya pedig mintegy 3 milliárd embert lát el ennivalóval. Az óceánok 2 millió fajnak adnak otthont, és az élőhelyek 95 százaléka a tengerekhez kötődik. Ugye érzed, milyen fontos lenne, hogy megvédjük őket?
Miért, mi a baj az óceánokkal?
A tengeri gerinces állatok populációi 1970 és 2012 között 49 százalékkal csökkentek (az adat 1234 gerinces faj 5829 populációjának vizsgálatán alapszik) – írja a WWF Magyarország és a White Rabbit közös közleményében. A legdrámaibb csökkenés a 70-es és a 80-as években ment végbe, amikor megindult a túlhalászat, az elmúlt időszakban pedig a trópusi és szubtrópusi területeken gyérült leginkább a biológiai sokféleség. Ezenkívül a korallzátonyaink felét elvesztettük.
„A korallzátonyok az óceán felszínének kevesebb mint 0,1 százalékát teszik ki, azonban a tengeri fajok 25 százaléka függ tőlük. Remek táplálkozó- és szaporodóhelyet biztosítanak, ezzel hozzájárulnak a tengeri ökoszisztémák egészséges működéséhez. A korallok 50 százalékát azonban már elveszítettük, és ha így folytatjuk, akkor néhány évtizeden belül a kihalás szélére juthatnak” – mondta el Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője. „Ha a globális felmelegedés mértékét sikerül 1,5 Celsius-fok alatt tartani, akkor is elveszítjük a 70-90 százalékukat, de ha 2 fokos lesz a felmelegedés küszöbértéke, akkor jó eséllyel teljesen kipusztulnak a korallok, ami fajok tömeges kihaláshoz vezet” – tette hozzá.
A klímaváltozás és a műanyag a legnagyobb ellenségek
Felmerülhet a kérdés, mégis mi az, ami ilyen károkat képes okozni hatalmas és sérthetetlennek tűnő vizeinkben. Az egyik legnagyobb probléma az emberi tevékenységekből származó szén-dioxid-kibocsájtás okozta felmelegedés, ami hatással van az óceánok ökoszisztémájára. Felelős a korallzátonyok pusztulásáért, és hatására egyes fajok arra kényszerülnek, hogy eddigi élőhelyeiket elhagyva hidegebb vizek felé ússzanak, ráadásul a tengerszint emelkedéséhez is hozzájárul.
Az óceánok másik legnagyobb ellensége az a 150 millió tonna hulladék, ami a felszínen lebegve vagy a mélybe süllyedve veszélyezteti a tengeri élővilágot.
Ezekből úgynevezett szemétszigetek alakultak ki (jelenleg ötöt tartunk számon), ezek közül az egyik legtöbbet emlegetett az USA nyugati partjainál, Kalifornia és a Hawaii-szigetek között található, 80 ezer tonna súlyú és 1,6 millió négyzetkilométer kiterjedésű. Viszonyításképpen: ez akkora terület, amin Magyarország tizenhétszer férne el. Ráadásul a mérete évről évre növekszik.
A legnagyobb gondot az okozza, hogy a vízben felhalmozódott hulladék nagy része műanyag, ami vagy az állatok gyomrában végzi és elpusztítja őket, vagy láthatatlan szemcsékké morzsolódva tovább szennyezi az óceánokat, az élőlényeket, velük minket, embereket. Sok műanyag ugyanis mikroműanyaggá bomlik, azaz öt milliméternél kisebb részecskékké aprózódik, és a táplálékláncba bekerülve hatalmas károkat okoz. Egy tanulmány például arról számolt be, hogy a Nagy-Britanniában partra vetődött emlősök (delfinek, bálnák és fókák) mindegyikének szervezetében találtak ilyen anyagot.
A Greenpeace kutatása szerint az 1950-es évek óta 8,3 milliárd tonna műanyag keletkezett. Csak az italgyártó vállalatok 500 milliárd műanyag palackért felelősek évente. Ennek a mennyiségnek mindössze 9 százalékát hasznosították újra, 12 százalékát elégették, a maradék 79 százalék pedig a természetben végezte. Ebből az óceánokba évente 12 millió tonna kerül.
A szervezet legutóbbi antarktiszi expedíciója után kijelentette, hogy a műanyag az óceánok minden szegletébe eljutott. Nemcsak a jéghegyek között lebegő halászati hulladékra – bójákra, hálókra és ponyvákra – bukkantak, de rájöttek arra is, hogy a hó is tartalmaz mikroműanyagot és veszélyes vegyi anyagokat.
Nem csak az állatoknak árt
Nem meglepő, hogy ha a tengerben landolt vegyi anyagok és műanyagok bekerülnek a táplálékláncba, az előbb-utóbb bennünket, embereket is érint. A problémával pedig nemcsak a tengerpartokon élő lakosság szembesül, hanem mi is, akik alkalmanként szívesen eszünk halat és nem vetjük meg a tenger gyümölcseit. A vizet szennyező rovarirtó szerek, ólom és más nehézfémek a szervezetünkbe kerülve hormonális problémákat okoznak, hatnak a nemzőképességre, idegrendszeri károsodást okozhatnak és károsíthatják a vesét. Nem azt kell kétszer meggondolnod, hogy eszel-e tengeri halat, hanem azt, hogy élsz-e még az egyszer használatos műanyagok kényelmével.
Mégis honnan kerül ez a rengeteg szemét az óceánba?
A válasz nem olyan meglepő: a szárazföldről. Az áramlások azokból a folyókból szállítják az óceánba a szemetet, amiknek a vizébe vagy árterébe vállalatok vagy helyi lakosok illegálisan rakták le a hulladékot. A műanyaggal leginkább szennyezett folyóvizek olyan országokban találhatók, ahol erősen fejlődik a gazdaság, a környezetvédelemmel pedig nem különösebben törődnek. Ilyenek például az afrikai országok, Kína, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Vietnám, Srí Lanka és India. Most pedig arra kérünk, hogy nézd meg, hol készültek azok a ruhadarabok, amiket éppen viselsz. Megvonhatjuk-e a vállunkat, ha az óceánok tisztaságáról van szó?
Meglepi! A probléma a hazai vizeket is érinti
Ha még ezek után is úgy érzed, mosod kezeid, neked aztán semmi közöd ahhoz, hogy több száz vagy ezer kilométerre innen mi történik azokkal a vizekkel, amiket lehet, hogy soha az életben nem fogsz látni, eláruljuk, hogy a hazai vizeink sincsenek biztonságban. Mérések szerint a Duna, a Tisza és a Rába is nagy mennyiségű mikroműanyagot szállít, amiből nemcsak a Fekete-tengerbe jut, hanem a csapvizek, a palackozott vizek és egyes élelmiszerek egy részébe is.
Mi lehet a megoldás?
Az évek során rengeteg megoldás született az egyre halmozódó műanyaghulladék felszámolására, de ezek csak ideiglenesek vagy látszólagosak. Például nem minden bioműanyagként reklámozott anyag bomlik le biológiailag, ráadásul nem segít megváltoztatni a hulladéktermelő kultúrát. A hulladék elégetésével a légszennyezést támogatjuk, az újrahasznosítás pedig már nem tud minket kihúzni a csávából.
A Greenpeace szerint a valódi megoldást az jelentené, ha a kormányok felismernék, hogy milyen károkat okoz az egyszer használatos műanyag, és szabályoznák vagy egyenesen betiltanák ezek előállítását. Ha a vállalatok felelősséget vállalnának termékeikért, és teljes életciklusukat végigkövetnék. Ha a gyártók kevesebb vagy egyáltalán semennyi csomagolást nem használnának, és ha az emberek megértenék, hogy a kényelemnél sokkal fontosabb a fenntarthatóság és az egészség.
Mi az, amit te tehetsz?
De nem csak a kormány vagy a nagyvállalatok érhetnek el változást. Szükség van a fogyasztói igények megváltozására és az emberek hangjára is. Számolj le az egyszer használatos műanyagokkal, használj vászontáskát, kulacsot, a szívószálat pedig felejtsd el. Ha a tengerparton vagy a vízben szemetet látsz, gyűjtsd össze és dobd ki, lehet, hogy éppen egy életet mentesz meg vele. A Greenpeace azt tanácsolja, hogy ha olyan hulladékot találsz, amin szerepel a gyártó neve, fotózd le, és töltsd fel az internetre az #IsThisYours (#EzATied) hashtag használatával. Írd alá a petíciókat, amik a bolygó vizeinek a megmentését szolgálják. És ne feledd, hogy minden apró lépés számít, amit a fenntarthatóbb jövőért teszel.
