Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt már tudjuk, hogy a dánok a hyggével vészelik át a hosszú és sötét telet, hogy a svédek a mértékletességben találták meg a kiegyensúlyozott élet titkát, és hogy a finn sisu az akadályok legyőzésében segít. A wabi sabinak köszönhetően pedig most arra deríthetsz fényt, hogyan találhatod meg a belső békédet japán módra.
A wabi sabi a japánok esztétikai szemlélete, amely világnézetüket is átszövi. Lényege a tökéletlenség szépségének az elfogadása, az egyszerűség, a természetesség és a múlandóság értékként való felfedezése. Segít, hogy lelassuljunk a rohanó hétköznapokban, és hogy a valódi értékekre koncentráljunk. A cseresznyefák és az ezeréves bölcsességet rejtő pagodák árnyékában valószínűleg könnyebb átadni magunkat a wabi sabi élményének, mégis megpróbáljuk tolmácsolni a lényegét Beth Kempton Wabi sabi – Útmutató a belső békéhez című, az európai emberhez szóló könyvének segítségével.
Egyszerűség és szépség az otthonodban
Minden eddigi, valamely nemzet boldogságáról szóló könyv szólt az otthon fontosságáról. Ez az a hely, ahol menedékre lelünk egy dolgos nap után, itt töltjük a legtöbb időt a családunkkal, azaz itt töltekezünk fel, hogy aztán újult erővel nézhessünk szembe ismét a világgal. A wabi sabi éppen ezért nem várja el, hogy a lakásunk mindig úgy nézzen ki, mint ha egy lakberendezési magazinban szerepelne, helyette megengedi, hogy az életünkhöz igazodva folyamatosan alakítsuk. De ha olyan otthonra vágyunk, ahol a tökéletlenséggel megférnek a békés pillanatok, néhány alapelvet akkor is szem előtt kell tartanunk.
Vendégeink a lakásunkba lépve először az előszobát látják, ezért próbáljuk meg kihozni belőle a legtöbbet: tartsunk rendet, tegyünk ki virágot, és kérjük meg a hozzánk érkezőket, hogy vegyék le a cipőjüket, így segíthetnek megőrizni a tisztaságot és egyben az otthonosságot is.
A szobákban számoljuk fel a zsúfoltságot, hogy érvényesülni tudjanak azok a tárgyak, amiket igazán szeretünk és értékelünk – de óvakodjunk a steril minimalizmustól. A szem és a képzelet szereti a tökéletlenséget. Kísérletezzünk természetes anyagokkal, részesítsük előnyben a fát, az agyagot, a lent. Gyűjtsünk virágot, terméseket, kagylókat, hozzuk be a természetet az otthonunkba. Olyan tárgyakkal vegyük körül magunkat, amelyek számunkra értéket jelentenek, és ezekből alkossunk szép kompozíciókat az ablakpárkányon, a lépcső alatt vagy más váratlan helyeken.
Harmóniában a természettel
A japánok különleges kapcsolatot ápolnak a természettel. Nem véletlen, hiszen a szigetország adottságai páratlanok. A lélegzetelállító hegyek és vulkánok, forró vízforrások, tengerpartok és a cseresznyevirágzás turisták millióit vonzzák Japánba minden évben, de maguk a japánok is nagyra tartják természeti értékeiket. Időt szánnak arra, hogy megcsodálják őket, gyerekeiket róluk nevezik el (például Aoinak, vagyis Mályvarózsának vagy Miónak, azaz Szépséges Cseresznyevirágnak), és életfilozófiájukat is meghatározzák.
A japánoktól ered az erdőfürdőzés fogalma, aminek segítségével nemcsak a gőzt engedhetjük ki, de kitisztíthatjuk a gondolatainkat és felfedezhetjük, hogy milyen kevés – egy szép virág vagy a madárdal – elég a boldogsághoz. Vegyük célba az erdőt, és szánjunk rá időt, hogy feltöltődhessünk. Felejtsük el a mobiltelefonunkat, hagyjuk, hogy minden érzékünk működjön. Maradjunk csöndben, lélegezzünk mélyeket, próbáljuk ki, milyen érzés mezítláb sétálni, és ha jólesik, pihenjünk meg egy fa tövében, heveredjünk egy függőágyba.
A természet a mulandóságra emlékeztet, ezért segít szembenézni a saját halandóságunkkal és öregedésünkkel is. Figyeljük meg, hogyan váltakoznak az évszakok, koncentráljunk a jelenre.
Elfogadás és elengedés
Már sejtjük: a wabi sabi lényege az elfogadásban rejlik. Valljuk be, elfogadni – és elengedni – nem olyan könnyű feladat, mint amilyen egyszerű megoldásnak tűnik életünk ügyes-bajos dolgait tekintve. Pedig a wabi sabi szerint a boldogság egyik lépcsője, hogy elfogadjuk a jelent és a múltat is. Ehhez pedig be kell látnunk, hogy tökéletesség nem létezik, minden tökéletlen és mulandó. A változás elkerülhetetlen, ezért felesleges olyan dolgokba kapaszkodnunk, amiken már nem tudunk változtatni. Legyünk rugalmasak, és fogadjuk el, hogy mindenünk megvan, ami kell.
Túllendülni a kudarcon
Akármennyire is szeretnénk, a kudarcokat nem kerülhetjük ki az életünkben. A kudarc átértékelése azonban megváltoztathatja azt, ahogy megéljük. Bukj el kétszer, állj talpra nyolcszor – tartja a japán mondás, ami szerint botlásaink ellenére sem szabad semmit feladnunk. Ha valamit elrontunk, kijavíthatjuk és legközelebb jobban igyekezhetünk, a hibák nem egy egész életre szólnak. Tudjuk, akárhol tartunk a tanulás folyamatában, még nem értünk a végére.
Gondoljunk csak bele, hányszor fordult már meg a fejünkben életünk során, hogy ha ezt vagy azt elérjük, boldogok leszünk. Azzal mégsem számolunk, hogy minden egyes cél elérése után újabbakat tűzünk ki a tökéletes boldogság eléréséhez, pedig – mint már tudjuk – a tökéletesség elérhetetlen. A valódi cél a növekedés.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bele kell törődnünk a kudarcba, és fel kell adni az álmainkat. Épp ellenkezőleg: erősítsük a kitartásunkat, hogy ez véletlenül se fordulhasson elő. Fokozzuk a fizikai állóképességünket mozgással, egészséges táplálkozással és kellő pihenéssel, szellemi teljesítőképességünket elegendő alvással és a természetben töltött idővel. Tűzzünk ki magunk elé kisebb célokat, és próbáljuk meg elérni őket. Ültessünk fát, tanuljunk türelmet és kitartó gondoskodást. Építsünk ki támogató kapcsolati hálót.
Mindeközben pedig tartsuk észben, hogy a kudarctól való félelem a legnagyobb akadály, ami közénk és álmaink közé állhat. Ahelyett, hogy feladnánk, inkább tanuljunk a kudarcainkból. Ismerjük be tárgyilagosan, hogy az adott szituációban mi történt, és mi milyen szerepet játszottunk benne, mi az, amit tanultunk belőle, és ez hogyan változtatott meg minket. Végül pedig higgyük el, hogy a kudarc érzése sem tart örökké.
A jó kapcsolat olyan, akár egy teaszertartás
Beth Kempton szerint ha szeretnénk jó kapcsolatokat kialakítani, a teaszertartás fő irányelveit – vagyis a harmóniát, a tiszteletet, a tisztaságot és a nyugalmat – kell szem előtt tartanunk. A harmónia abban segít, hogy kapcsolataink drámamentesek legyenek; a tisztelet segít, hogy a másikat olyannak fogadjuk el, amilyen; aki tiszta szívű, az bizalommal és törődéssel fordul embertársai felé, ha pedig megőrizzük a nyugalmunkat, minden helyzetben tiszta fejjel gondolkodhatunk és megfelelően reagálhatunk. A legfontosabb, hogy tudjuk: semmi és senki sem tökéletes, tartsuk tiszteletben egymás tökéletlenségeit, hogy mély kapcsolatokra tehessünk szert.
Öröm a munkában
A wabi sabi alapvető tanítása, hogy semmi sem végeleges vagy teljes. Ennek a gondolatnak az elfogadása pedig hatalmas megkönnyebbülést jelenthet a karrierünk szempontjából is. Nem kell leragadnunk egy munkánál, életünk során több pályát is választhatunk, a lényeg, hogy élvezzük az utat, amit közben megteszünk. Sosem késő, hogy valami különlegeset hozzunk létre, és ehhez nincs szükségünk arra, hogy minden válasszal előre rendelkezzünk. Hagyjunk időt magunknak, és helyezzük a bizalmunkat az álmainkba. Ha pedig nem tudjuk pontosan, hogy mit szeretnénk csinálni, hagyatkozzunk a megérzéseinkre, és gondoljuk végig, hogy mi az, amitől valóban boldogok lennénk.
A tökéletesség vágya a munkánkban is tévutakra vihet, ugyanis megmérgezi az önbizalmunkat, fokozza a stresszt és a szorongást, ami visszaveti a kreativitásunkat és a produktivitásunkat. Ne mérjük másokhoz magunkat, illetve fogadjuk el, hogy más sikere nem akadálya annak, hogy elérjük azt, amit akarunk. A mókuskeréknek pedig úgy parancsolhatunk megálljt, ha az eredményeink elérésének a folyamatára, nem pedig az eredményekre koncentrálunk, és megtanuljuk élvezni a céljainkhoz vezető utat is.
