Hogyan tanul meg egy gyerek beszélni? Utánozza, amit hall. A történelem során viszont többen úgy gondolták, hogy a gyerekek az emberiség univerzális nyelvével születnek meg, és kegyetlen kísérletekkel igyekeztek ezt előcsalogatni belőlük.
Az egységes, univerzális nyelv, azaz a monogenezis elmélete a Bibliából származik, amelyben azt olvassuk, hogy az összes ember egyetlen nyelvet beszélt egészen a bábeli zűrzavarig. A történelemben meglepően sokan igyekeztek ez a nyelvet megtalálni IV. Jakab királytól kezdve Nagy Akbár mongol fejedelemig. Elméletük szerint minden gyerek úgy születik, hogy magában hordozza az istentől kapott kommunikációs eszközt, majd csak azért felejti el, mert egy bizonyos nyelvet erőltetnek rá a szülei. Elhatározták, hogy megvonnak minden nyelvi kommunikációt a gyerekektől, akik majd így varázsütésre elkezdik megismertetni az emberiséggel az univerzális, ősi nyelvet, amit még Ádám és Éva használtak. Ma már tudjuk, ez mekkora kegyetlenség volt részükről, hiszen egyetemes emberi nyelv aligha létezik, a kisbabák pedig úgy tanulnak meg beszélni, ahogy a környezetük kommunikál velük.
Már az ősi Egyiptomban is az eredeti nyelvet keresték
Nem csupán a Biblia olvasói igyekeztek fellelni az eredeti, ősi nyelvet, aminek segítségével akár az istenekkel is szóba állhatunk. Hérodotosz volt az első a történelemben, aki papírra vetette, hogyan próbálta I. Pszammetik egyiptomi fáraó megtalálni a szükséges szavakat. Két újszülött gyermeket vett el családjától, és adott oda egy siketnéma kecskepásztornak a birodalom azon szegletében, ahol nem járt más ember. A gyermekek elkezdtek beszélni, első szavuk az volt: bekosz. Ez fríg nyelven kenyeret jelent, ezért az egyiptomi fáraó úgy gondolta, megtalálta hát az ősi nyelvet. Végül csalódnia kellett, a gyerekek ugyanis nem kezdtek összefüggően beszélni, csupán a kecskék és a természet hangját utánozták.
IV. Jakab király ment a legmesszebbre
A nyilvánvaló sikertelenség nem vette el az emberek kedvét a további kísérletezésektől. A 13. században élt, hat nyelven beszélő II. Frigyes német-római császár is ugyanilyen módszerrel kutatta Ádám és Éva elveszett nyelvét, de ugyanúgy csak egy életre megnyomorított gyermekeket kapott végeredményül. IV. Jakab skót király is nagy energiákat fektetett az ősi nyelv megtalálásába, teljesen hiába. Jakabot igazi reneszánsz uralkodóként érdekelte a történelem, az irodalom, a művészet, a tudomány fejlődése, kémikusokat, orvosokat, tanárokat foglalkoztatott, műtéteket figyelt meg, és még sorolhatnánk. Leginkább mégis a nyelvek érdekelték, a skót és az angol mellett folyékonyan beszélt latinul, franciául, németül, olaszul, flamandul és spanyolul.
Ez vele született kíváncsiságánál fogva arra sarkallta, hogy két újszülöttet vegyen el családjától, majd a babákat 1493-ban egy siketnéma nevelőnőre bízva száműzze Inchkeith szigetére – az elhagyatott földdarabot korábban fertőző betegek elkülönítésére használták. Az égiektől kapott egyetemes nyelv ismét nem lett meg – bár sokáig azt híresztelték, hogy a gyerekek folyékonyan beszéltek héberül, ez csak pletykának bizonyult – a kicsik csupán az általuk hallott állati hangokat utánozták. A 16. században Nagy Akbár mogul, az észak-indiai Mogul Birodalom uralkodója ugyanezzel próbálkozott: hangszigetelt házakban helyeztetett el néma nevelők közé kisgyermekeket. Négy év után látogatta meg őket, amikor is síri csend fogadta: a gyerekek nem sírtak hangosan, nem gügyögtek, nem beszéltek.
Ugyanígy jártak azok a gyerekek is, akik valamilyen oknál fogva elszakadtak szüleiktől, és a vadonban, állatok között nőttek fel. Az egyik leghíresebb példát a francia kisfiú, Viktor, az aveyroni vad jelenti, akit az 1800-as évek elején találtak meg az erdőkben. Bár sokszor megszökött, végül rá tudták kényszeríteni a civilizált viselkedést, még írni és logikai feladatokat megoldani is megtanult idővel, de beszélni sohasem. Ugyanez a közös vonása megmaradt az összes, kiskorától hosszú ideig a vadonban nevelkedett gyermeknek: az emberek közé kerülve képesek voltak fejlődni, bizonyos készségeket elsajátítani, de beszélni nem.
Minden nyelv hasonlít egy kicsit, de nem eléggé
Ennyi tapasztalat bőven elég lenne ahhoz, hogy kijelentsük: nem létezik egyetemes nyelv. A képet azonban árnyalja a téma egyik legismertebb szakembere, Noam Chomsky amerikai nyelvész. Chomsky 1960-ban adta közre az univerzális grammatika elnevezésű elméletét, azt állítva, hogy az összes emberi nyelvnek megvannak a maga hasonlóságai, egy alapvető nyelvtani szerkezet húzódik mögöttük, ez teszi lehetővé, hogy bármilyen nyelvet képesek legyünk megtanulni. A közös nyelvtani kód – például a szavak jelentése állandó, a beszédhangok elkülöníthetők, és még sorolhatnánk – segít az anyanyelv korai és gyors megtanulásában, és később a különböző idegen nyelvek elsajátításában.
Chomsky azt állítja, hogy ha egy marslakó érkezne bolygónkra, számára úgy tűnne, az összes ember egyetlen nyelvet beszél. Azt azért tegyük hozzá, hogy csak akkor, ha időben hallja anyanyelvét, és nem veszik el szüleitől kegyetlen kísérletek céljából.
