A terhességnek egyértelmű jelei vannak: a has egyre nagyobbá válik, reggeli rosszullétek jelentkezhetnek, a menstruáció elmarad, a mellek megnőnek és érzékennyé válnak, és még sorolhatnánk. Aki látott már a terhessége utolsó trimeszterében járó kismamát, az tudja, hogy a várandósságot nem lehet nem észrevenni. Akkor mégis hogy sikerül ilyen sokaknak?
Az értetlenség egy szempontból jogos, hiszen egy magára valamit is adó, testével rendszeresen foglalkozó nő észre kell hogy vegye azokat a hormonális változásokat, amik a terhesség velejárói. De ilyenkor mindig egy olyan nőt képzelünk magunk elé, aki akarta, várta azt a babát, vagy legalábbis valószínűnek tartotta, hogy akár teherbe is eshet. Soha nem olyan lányt látunk ilyenkor magunk előtt, aki egyéjszakás kalandokba keveredik, stresszes a tanulmányai vagy a munkája miatt, és szinte semmi ideje arra, hogy magával foglalkozzon, vagy olyat, aki fogamzásgátló tablettájának, spiráljának, vagy bármi más eszköznek – esetenként orvosilag megállapított meddőségnek, menopauzának – köszönhetően kizártnak tartja, hogy gyereke foganjon. Számításba sem veszi mint lehetőséget, mi pedig szkeptikusan őket tartjuk nem létezőknek.
A pocak mérete
Az a kérdés, miszerint valóban élnek-e köztünk olyan nők, akik tényleg nem veszik észre saját várandósságukat, csak amikor már szülési fájdalmak gyötrik őket, meglehetősen bonyolult. Nem intézhetjük el annyival, hogy vagy hazudnak, mert különben kellemetlen helyzetbe kerülnének és hanyagnak bélyegeznék őket, vagy nem hazudnak, és tényleg kilenc hónapon át nem néztek tükörbe. A helyzet és maga a test ennél jóval összetettebb. Vegyük csak a kerekedő pocak kérdését: egyes nőkön már a harmadik hónapban jól látszik, hogy terhesek, és végül hatalmas hasat tolva maguk előtt mennek szülni, de léteznek olyanok is, akik a nyolcadik hónapban is csak úgy néznek ki, mint aki alaposan bevacsorázott. A gyerek mérete, a csípő szélessége, az izmok erőssége, az életmód, az egészségi állapot, a sport, a túlsúly és a hízásra való hajlam, az anya stressz-szintje mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a pocak körfogatát.
A rejtőzködő baba
Azok a babák pedig, akik észre nem vett terhesség során fejlődnek, az anya pedig lélekben elutasítja a várandósságnak még csak a lehetőségét is, sokszor mintha éreznék, hogy el kell bújniuk. Úgy fekszenek, hogy nem látványosak, nem nőnek hatalmas nagyra, és a magzatmozgásaik is annyira finomak, hogy azt egy tapasztalatlan, hasfájásra és puffadásra hajlamos, rossz emésztésű nő simán betudja valami másnak. A hormonzavarokkal, gyakori hízással-fogyással, rosszullétekkel küzdő nők a terhesség nyilvánvaló jeleit – a fáradékonyságot, a kimaradó vagy rendszertelenné váló vérzést (nem mindenkinél szűnik meg a vérzés a terhesség alatt), a hízást, a vizesedést – aktuális betegségüknek tulajdonítják.
Ne kelljen fizetni
A legtöbben úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy valaki ne vegye észre saját terhességét, minimum – finoman fogalmazva – butuskának kell lennie, vagy valamiért érdekében áll a tagadás. Ez utóbbi főleg azoknál jellemző, akik félrelépésből estek teherbe, egyedülállók, környezetük nem nézné jó szemmel, hogy gyereket várnak, vagy egyszerűen nem akarnak eljárni terhesgondozásra, és nincs társadalombiztosításuk, ami fedezné annak költségeit. Számukra előnyösebb a szülés megindulása után vesegörcsökre hivatkozva kórházba menni, majd ott meglepetést színlelve hirtelen életet adni egy gyereknek – ilyen esetekben ugyanis nem kell fizetniük, vagy ha igen, kevesebbet. Ugyanakkor élnek köztünk olyan nők, akik valóban nem vették észre terhességüket, vagy azért, mert nem tudták, milyen jeleket kéne észrevenniük, vagy azért, mert tüneteik jóval enyhébbek voltak a szokásosnál. Állításaikat persze azonnal megkérdőjelezi mindenki, hiszen hazudni könnyű, de a kismamák közül többen fényképekkel tudják igazolni, hogy néztek ki, amikor szülni mentek: alig látszott a hasuk.
Tudományos neve is van
A rejtett terhesség egy felmérés szerint minden 450. várandósság során fordul elő, 2500-ból egy anya pedig csak vajúdáskor jön rá, hogy terhes volt – erre háromszor nagyobb a statisztikai esély, mint arra, hogy valaki hármasikreket szüljön. A kutatók majdnem harmincezer anyát kérdeztek meg, közülük hatvanöten csupán a huszadik terhességi hét után fedezték fel, hogy egyáltalán terhesek. A hiányzó pocak orvosi oka lehet a hátrahajló méh, extrém esetben két méh jelenléte, a baba és a méhlepény szokatlan fekvése, a tesztek pedig néha nem jelzik a másállapotot az átlagosnál alacsonyabb hormonszint miatt.
Dr. Michael Cackovic, az Ohio Egyetem szülészetének orvosa szerint az adott nő típusától függően akár a 30. terhességi hétig eljuthat úgy, hogy semmilyen megszokott tünet sem jelentkezik, és ez teljesen normális. Azok a nők, akik nem élnek rendszeres nemi életet, nincs rendszeres menstruációjuk, és nőgyógyászhoz is csak ritkán járnak, még gyakrabban veszik csupán későn észre, hogy gyereket várnak. Akik semmiképpen sem akarnak gyereket, erős stresszben élnek, esetenként mentális problémákkal küzdenek, akár a szülésig tagadásban élhetnek, és kizártnak tartják a terhességet. A kilencedik hónap végén azonban olyan erős a fájdalom, hogy orvoshoz fordulnak, ott pedig már jelzik nekik, hogy nem vesegörcsük van, hanem éppen szülnek.
Már örökbe akarta fogadni, mert nem vették észre a terhességet
Számtalan esetről olvashatunk, ahol különböző korú, képzettségű nők rejtett terhesség után, csupán a szülési görcsökben szenvedve döbbennek rá terhességükre. Az egyik legfurcsább eset Amanda és Bill Prentice nevéhez kötődik. A Tennessee államban élő házaspár régóta vágyott babára, négy éven át próbálkoztak, de semmi sem történt. Attól tartva, hogy meddők, már az örökbefogadáson gondolkodtak. Aztán egy napon Amanda – akin férje sem vett észre semmi különöset addig – olyan heves görcsöket tapasztalt, hogy Bill kórházba vitte. Ott két napig eszméletlenül feküdt, majd utána 2,3 kilogrammos egészséges kislányt szült. Amanda elmondása szerint semmiféle tünetet nem tapasztalt, ugyanazokat a ruhákat hordja két éve, magzatmozgásra sem lett figyelmes, és hasa sem nőtt nagyra. Semmi okuk nem lett volna eltitkolni az olyannyira vágyott terhességet, nem voltak nehéz helyzetben, mégis megtörtént velük az elképzelhetetlen.
