Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Borzas, foltos madárfióka ücsörög a magas fűben, apró fejét jobbra-balra forgatja. Legszívesebben azonnal magunkhoz ölelnénk, megsimogatnánk és gombszemébe nézve magyaráznánk, nincs mitől tartania, majd mi hazavisszük, megetetjük, megitatjuk és fészket készítünk neki egy kartondobozban. Pedig ennél rosszabbat nem is tehetnénk vele.
Az áprilistól augusztusig tartó fészekhagyási szezonban nagy eséllyel találkozhatunk árvának tűnő fiókákkal. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) sajtóközleményében hívta fel a figyelmet arra, hogy többségüknek nincs szükségük segítségre, szüleik ugyanis továbbra is gondoskodnak róluk, követik szárnybontogatásukat. Ne vigyük haza őket!
Miért esik ki a fióka a fészekből?
Számtalan oka lehet annak, hogy egy fióka kiesik a fészkéből, az MME honlapján ezek között felsorolja az időjárási tényezőket, a ragadozók feltűnését, a friss madárszülők tapasztalatlanságát, de az is előfordulhat, hogy a pár nélkül maradt madármamának vagy madárpapának meg kell szabadulnia gyengébb fiókáitól, hogy a többieket etetni tudja.
A kis és közepes testű madárfajok esetében sokkal egyszerűbb a magyarázat, ők ugyanis a ragadozók fenyegetése miatt általában még anélkül hagyják el a fészket, hogy elérték volna a teljes röpképességet. Ezeknek a fajoknak általában a fészkük is kisebb. A kirepülés (vagy inkább kiugrás) után a fiókák a sűrű aljnövényzetben bújnak el a rájuk leselkedő veszélyek elől, és nagyjából öt-tíz napba telik, mire megtanulják, hogyan emelkedhetnek a levegőbe.
Ne aggódj, van mamája
„Énekesmadarak esetében a teljes testükön repülőtollakkal fedett, jól szaladó, a szárnyukkal eközben erőteljesen verdeső és valamilyen szinten repülni képes, élénken menekülő, az ágakon stabilan megkapaszkodni tudó, nem bágyadt, láthatóan nem beteg vagy legyengült madarakat ne »mentsük« meg!” – kéri az MME. Ezeket a fiókákat a fészekhagyás után is segítik szüleik, akiket bármikor magukhoz tudnak hívni szükség esetén. A szülői feladatok a fűben és a bokrokban átvészelt időszak alatt csökkennek, a madarak pedig egyre önállóbbá válnak.
Éppen ezért az egészséges fiókákat nem segítjük azzal, ha befogadjuk őket az otthonunkba. Mi nem taníthatjuk meg nekik azokat a viselkedési formákat, amik nélkül később képtelenek lennének a túlélésre, ráadásul a hiányos táplálásával csont- és tollfejlődési problémákat is előidézhetünk. Ha pedig megtörténik a baj, már nem engedhetjük vissza a madarat a természetbe, a védett fajok engedély nélküli, otthoni tartásával pedig törvényt is sérthetünk.
Akkor mégis mit tehetsz?
Ennek ellenére persze előfordulhat, hogy egy fióka segítségre szorul. A fent említett, már tollas példányokat, amik nyílt helyen üldögélnek, óvatosan a legközelebbi bokor alá teheted, ha a ragadozóktól szeretnéd megvédeni. Mivel a hazai madárfajok nem szagolnak – a vadonban élő emlősökkel szemben –, az érintéseddel nem okozhatsz bajt.
Azonban minden esetben, mielőtt cselekednél, állapítsd meg, hogy az állatnak valóban szüksége van-e a segítségedre. Ha vérző vagy sérült madarat találsz, az MME tanácsa szerint vedd fel a kapcsolatot a helyi nemzeti park őrszolgálatával vagy a helyi állatkerttel vagy vadasparkkal. Az ép csupasz vagy tokos fiókákat nyugodtan visszateheted a fészkükbe. Ha nem látod, hogy honnan pottyanhattak ki, kötözz fel egy közeli ágra egy kosarat, és tedd bele őket, ne aggódj, a szüleik így is megtalálják majd őket a hangjuk alapján. Figyeld őket messziről, és ha a szülők nem tűnnek fel két órán belül, kérd nemzeti park vagy állatkert segítségét.
A tollas fiókák nem szorulnak segítségre, ha nincsenek közvetlen veszélyben. Ellenkező esetben – macska van a közelben vagy forgalmas út mellett ücsörög – óvatosan tereld be a legközelebbi bokor ágai közé. Hidd el, a lehető legtöbbet tetted azzal, hogy a fiókát nem szakítottad ki természetes élőhelyéről.
Maradt még kérdésed?
Keresd fel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapját, a www.csipogo.hu vagy a www.springalive.net oldalát.
