Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A színészet mesterség. Nem is mesterség. Hivatás, átszellemülés. A színészek pedig olykor nem restek igazán mélyre ásni a megformált karakterekben. Néha túl mélyre, őrülten mélyre.
A szaknyelv method actingnek nevezi azt, amikor egy színész nem a sablonos manírokból, teátrális gesztikulációkból építi fel játékát, hanem teljes átszellemülést ölt magára. Ez manapság sokkal divatosabb, éppen azért, mert a film mint műfaj mérföldekkel realisztikusabb formát ölt, mint akár csak 50 évvel ezelőtt. Egy neves orosz rendező és színész, Sztanyiszlavszkij volt az, aki alapjaiban reformálta meg a színjátszást. Célja az volt, hogy sokkal természetesebben és finomabban jelenjenek meg emberi portrék a színpadon. Kifejezetten formabontó ötlet volt ez abban az időben, amikor mind a színházban, mind a filmben erős mozdulatokkal, grimaszokkal mutatták be az eljátszott karakterüket. Ez esetben viszont az a bűvös kérdés merül fel a színészben, hogy
mi lenne, ha én lennék ez a karakter; mit tennék én az ő helyében?,
tulajdonképpen ahhoz vezetve, hogy a színész és a megírt karakter személyisége totálisan egybeolvadjon.
Ezt továbbfejlesztve, kiforrva jutott el a szakma az ún. method actingig, amikor a színész teljes mértékben azon dolgozik, hogy átadja magát a karakternek, belülről kifelé építkezzen.
Az alábbi felsorolásunkban már többről beszélünk, itt inkább az egyszerű őrültségről is szó van, avagy amikor egy színész túlságosan is valósan akar játszani egy jelenetet annak ellenére, hogy könnyen tudná imitálni azt a képernyőn. Színészkedve.
Charles Dance nem teketóriázott
Lannisterek apjaként megtanulta, hogyan kell megnyúzni egy szarvast. A Trónok harca jelenetének felvétele előtt a producerek megkérdezték, hogy Dance vegetáriánus-e. Amikor a színész nemmel válaszolt, egy hentes segítségével megtanították megszabadítani a szarvast a bőrétől. Dance kitűnő tanítványnak bizonyult, Tywin Lannister haláli nyugalommal csinálja, mintha csak napi rutinja lenne. Az már más kérdés, hogy mindezt kesztyű nélkül kellett tennie, így aztán a színész kezei két napig bűzölögtek.
Ryan Gosling sem volt rest
A Szerelmünk lapjai díszletéhez nagy mértékben hozzátett: megtanult asztaloskodni. Mielőtt a forgatás elkezdődött volna, a színész Charlestonba költözött, ahol hónapokat töltött a mesterség elsajátításával. A romantikus vacsorajelenetben látható asztalt éppenséggel ő fabrikálta.
Sigourney Weavernek nem volt választása
Meg kellett tanulnia „majomul”. A Gorillák a ködben című film kedvéért két lábbal beleállt abba, hogy a „hassimogatós-fejütögetős” majomkommunikációt elsajátítsa. A közeli jeleneteknél ugyanis nem tudtak volna másként dolgozni vele, csak ha az állatok befogadják és elfogadják. Így aztán nem volt menekvés: meg kellett tanulnia beszélni velük, így is alakulhatott ki oly nagy barátság a gorillák és Weaver közt.
Saoirse Ronan soha nem tudott zongorázni
De ez nem akadályozta meg abban, hogy a Byzantium egyik jelenete kedvéért ne tanuljon meg egy rendkívül − amatőrnek különösen − komoly Beethoven-szonátát. A színésznőnek 12 hét alatt sikerült megtanulnia a zongora alapjait, és a darabot, amit a tanára egyenesen csodálatosnak nevezett. Pedig tudjuk, hogy a filmesek vágásokkal és trükkös beállításokkal milyen egyszerűen meg tudták volna oldani azt, hogy sose derüljön ki: a színész egy dekányit sem ért a zongorához. A három Oscar-díjra jelölt Ronan viszont elfogadta a kihívást.
Robert Downey Jr. nem csak Vasember
A színész sokkal több mindenre is hivatott volt még a Marvel-filmek előtt. Pályájának elején, 1992-ben például Charlie Chaplint játszotta az életrajzi filmjében, melynek kedvéért megtanult teniszezni. Mivel teljesen új volt neki a sport, az alapoktól kellett kezdenie, ráadásul jobb kézzel. Később jött csak rá, hogy a legendás filmes, A diktátor és a Modern idők rendezője a bal kezével űzte a játékot. Így aztán a megszokott jobb kézről balra kellett váltania.
Robert De Niro nem csak filmen dühöngött
Majd 1000 meccset játszott le egy éven belül a Dühöngő bika forgatása előtt, hogy elég hihető legyen szerepében. Annyira jó volt, hogy a végén már három profi meccsre is benevezett, ebből csupán egyet veszített el.
Pókember háborús hős lett
A fegyvertelen katona Desmond T. Dossról szól, a második világháború egyik legnagyobb hősei közt, így Andrew Garfield számára különös kitüntetés volt, hogy őt kérték fel a címszerepre. Nem is volt hálátlan: egy tréner segítségével megtanulta mindazt, amit a háborús szanitéceknek tudniuk kell.
Daniel Day-Lewis korunk egyik fehér indiánja<ins cite="mailto:Krist%C3%B3f%20Csabai" datetime="2019-02-17T10:34"></ins>
Kétségkívül tény, hogy ő korunk egyik legnagyobb színésze, már csak azért is, mert ő az egyetlen férfi, aki három Oscar-díjat is szerzett férfi főszereplő kategóriában. Nem véletlenül, hiszen mindig is nagyon körültekintően vállalt el szerepeket, amelyekre nagyon komolyan fel is készült – testben és lélekben. Ugyanígy volt Az utolsó mohikánnal is, ahol megtanulta mindazt, amit Sólyomszem is tudott. Kenut építeni, vadászni és megnyúzni az állatokat, csapdát állítani, és még a sörétes megtöltésében is rutinos lett
Margot Robbie sem adja fel egy könnyen
A Suicide Squad – Öngyilkos osztag egyik jelenetéért megtanulta, hogyan tudja akár öt percig is visszatartani lélegzetét a víz alatt. Amikor meghallotta, hogy testdublőre, Ingrid csúcsa öt és fél perc, le akarta győzni őt, ám a stáb leállította, mondván, hogy egyáltalán nincs szükség erre a képességére. Igaz is, kár lett volna, ha Robbie pótolhatatlan tehetsége egy ilyen ócska film forgatásán tűnik el.
