Egykor úgy hitték, hogy a fecskék ősszel a nádasba bújnak, majd halakká változnak, hogy így vészeljék át a telet, hogy a fecske szerencsét hoz, az ereszük alatt fészkelő a betegeknek gyógyulást, a friss házasoknak boldogságot. Miért nem vigyázunk hát jobban rájuk?
A nagyszüleim teraszán egy zöld szerszámos szekrény áll. Ide zsúfolják be a gereblyét, a kapát, az ásót, a tetején pedig az éppen használaton kívüli, üres cserepek sorakoznak. Emlékszem, amikor a nagypapám először emelt a nyakába gyerekkoromban, és én felfedeztem a cserepek mögött megbújó fészket, benne a pucér fecskefiókákkal, amik hatalmasra tátogatták a szájukat. Azóta minden évben fecskék költöznek a szekrény fölé. Azonban a klímaváltozás és számos már probléma miatt veszélybe került a hazai fecskepopuláció. Ideje feleszmélnünk, ha a jövőben is szeretnénk tavasszal visszavárni a fecskéinket.
Mi történik a fecskéinkkel?
A hazai fecskefélék – a füsti fecske, a molnárfecske és a partifecske – állománya az elmúlt húsz évben jelentősen, legalább a felére csökkent – írja oldalán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). A problémát többek között a nagyüzemi mezőgazdaság, a rovarölő szerek, az élőhelyek átalakulása, a gyülekezőhelyek eltűnése és a klímaváltozás okozta extrém száraz vagy éppen csapadékos időszakok hosszának és gyakoriságának növekedése váltotta ki.
Könnyen hihetjük azt, hogy ez megint egy olyan jelenség, amibe nekünk egyénként nincsen beleszólásunk. Pedig a fecskék eltűnéséért mi is felelősek vagyunk, ha nem próbálunk tenni az éghajlatváltozás ellen a magunk hétköznapi módján, vagy ha történetesen leverjük az eresz alá épített fészket – amit egyébként törvény tilt.
Készüljünk a legrosszabbra?
2010-ben, a fecskevédelmi évben az MME megállapította, hogy ha folytatódik 2000-től a megfigyelt, mintegy 60 százalékos csökkenő tendencia, 2020-ra elbúcsúzhatunk a fecskéktől. Az elmúlt években ugyan megállt ez a folyamat, megfordítani nem sikerült – árulta el Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője. Szerinte ehhez elsősorban több legelő állatra lenne szükség a mezőgazdaságban, ugyanis körülöttük koncentráltan tűnnek fel a rovarok, ami a madaraknak kedvez. Úgy gondolja, a közeljövőben nem kell arra számítanunk, hogy a fecskék végleg eltűnnek, legrosszabb esetben néhány száz pár marad Magyarországon, ez a szám viszont pont olyan következményekkel járhat, mintha egyáltalán nem is léteznének.
Jelenleg körülbelül kétmillió fecske hiányzik hazánkból. Egyetlen madár egy kilogramm rovart eszik meg, ami azt jelenti, hogy kétmillió kilogramm rovarral többel kell számolnunk. Ez pedig nemcsak a klímaváltozás miatt egyre gyarapodó mezőgazdasági kártevő rovarok vagy éppen a veszélyes betegséget terjesztő szúnyogok miatt problematikus, hanem azért is, mert ezeknek az irtására egyre több mérget használunk, ami itthon 92 százalékban kémiai idegmérget takar. Ráadásul ezek a mérgek nem válogatnak. A melegködös földi szúnyogirtás esetében minden ezer megölt rovar közül csak egy szúnyog, ezért a beporzó rovarok száma is rohamosan csökken.
Mit tehetünk mégis?
A fecskék évente kétszer költenek, április-májusban és június-júliusban. A november és március közötti időszakra tervezett külső felújítások esetén megyei kormányhivatali engedéllyel lehet eltávolítani a fészkeket.
Igaz, sokakat inkább a fecskeürülék késztet arra, hogy leverje a fészket, erre is van megoldás. Vásárolhatunk vagy akár magunk is elkészíthetjük a nagyjából huszonötször huszonöt centiméteres fa- vagy fémlapot, az úgynevezett fecskepelenkát, amit csak a falra kell erősítenünk a fészek alá, hogy elkerüljük a nem kívánt potyogtatást.
Kaphatunk műfecskefészket is, azonban Orbán Zoltán felhívja rá a figyelmet, hogy olyan környezetben, ahol nincs istálló, kis eséllyel veszik birtokba a madarak, kivéve, ha arra vállalkozunk, hogy nagyobb mennyiséget, akár több tucatot telepítünk. Olyan helyen viszont érdemes kettőt-hármat elhelyezni, ahol már amúgy is van fecskefészek. Hozzátette, azzal is segíthetünk, ha rongáláson kapunk valakit, vagy egy levert fészek nyomaira bukkanunk, lefényképezzük, majd felvesszük a kapcsolatot a megyei kormányhivatal környezetvédelmi és természetvédelmi főosztályával.
