A világirodalom nagy regényíróit kivétel nélkül megihlette a környezet, amiben felnőttek vagy alkottak. Képzeletbeli utazásunk során ellátogatunk Franz Kafka Prágájába, megnézzük a Notre Dame-ot Victor Hugo szemén keresztül, felkeressük Cervantes szélmalmait, elkirándulunk a vad angol tájra, ami a Jane Austent és a Brontë nővéreket is megihlette, végül bebarangoljuk Dublint James Joyce nyomán.
Az utazásunknak persze nem kell fiktívnek maradnia, ezeket a helyszíneket a valóságban is felkeresheted, ahol nem csak az írókról tudhatsz meg többet, hőseik is megelevenedhetnek egy romos épület vagy akár egy finom sütemény formájában. Barangoljuk be Európát Shannon McKenna és Joni Rendon Regényes úti célok című könyve alapján.
Első állomás: Csehország
Franz Kafka árnyéka
Az első állomásunk Csehország, mégpedig Franz Kafka Prágája. Az írót ambivalens viszony fűzte a városhoz. „Prága nem enged el engem... ennek a kedves anyácskának karma van” – írta levelében 1902-ben egy barátjának. Egyfelől vágyott arra, hogy a világból többet is lásson, másfelől gúzsba kötötte szüleivel való kapcsolata. Ugyan a szigorú apa elvárásai fojtogatták – Hermann Kafka nem támogatta fia írói törekvéseit –, harmincegy éves korára sikerült csak kirepülnie a családi fészekből. Kafka az Óváros téri U Radnice 5. szám alatt született, de éltek a szintén itt található középkori Sixt házban vagy a Celetná 3-ban, a Három király házában, ahol a fiú először ragadott tollat.
Önálló életének elejére két zajos lakás után Ottla nevű nővérével lelt rá a vár Arany utcácskájának 22-es számú pici házában. Először túl kicsinek és koszosnak találta, de nemsokára megszerette az új otthonát, akkori jegyesének így írt róla: „Teljesen elégedett vagyok vele. Hogy soroljam erényeit: bájos út vezet hozzá, csend van... különleges dolog saját házban lakni, becsukni a világ elől az ajtót; nem a szobád ajtaját, nem is a lakásodét, hanem a házadét.” Kafka szorongása ellenére szívesen mozdult ki otthonról, a kortárs irodalmárokkal például a Café Louvre párizsi stílusú kávéházban találkozott, ami a prágai irodalmárok kedvenc helye volt. Életének a Franz Kafka Múzeum állít emléket, két kiállítása az író és a valós Prága és a fantáziájában élő várossal való kapcsolatát mutatja be.
Második állomás: Franciaország
Victor Hugo Notre-Dame-ja
Délkelet felé folytatjuk utunkat, a következő állomás Franciaország. Ha Victor Hugóra gondolunk, szinte halljuk a párizsi Notre-Dame harangjainak a zúgását. A párizsi Notre-Dame című regény helyszínét a Lajos Fülöp király által rendezett versailles-i díszvacsorán az író mellett ülő hercegnő is Hugóval azonosította.
„Az első épület, amelyet Párizsban felkerestem, az ön temploma volt”
– mondta. A 18. és 19. században elhanyagolttá vált épület felújítási munkálatainak a megkezdése is neki köszönhető, ugyanis a regény megjelenése után turisták özönlötték el a katedrálist. Tornyának megmászása során láthatjuk az „Esmeralda cellájához” vezető csigalépcsőt és a székesegyház legnagyobb harangját, amit a regényben ugyan Quasimodo egyedül kongatott, a valóságban ehhez tizenhat emberre volt szükség. Az író életével a Maison de Victor Hugo nevű múzeumban ismerkedhetünk meg, ahol többet között tintatartója, rajzai és utolsó párizsi lakásának mása is helyet kapott.
Harmadik állomás: Spanyolország
Cervantes és a szélmalmok
Délnek fordulva Spanyolországba érkezünk, és az út menti szélmalmok látványa egy másik világirodalmi klasszikust idéz fel: Cenvantes Don Quijotéját. A főhős, a címszereplő, hogy a legnemesebb lovaggá válhasson, óriásokkal vette fel a harcot. Ezek a szemfülesebb szemlélődőt sokkal inkább malmokra emlékeztették, amiket még ma is látni Cervantes szülőházától nem messze, Campo de Criptana egyik hegyoldalában.
Ugyan keveset tudunk a 16-17. század fordulóján élt íróról, az Alcalá de Henaresben található fagerendás ház, ahol meglátta a napvilágot, valamennyit sejtet az életéről. A Museo Casa Natal de Cervantes melletti épületben, az Antezana Misericordiában pedig egykor Cervantes édesapjának dolgozott sebészként. Az író kétszer járta meg a börtönt, regényébe is a fogságban kezdett bele. Egyik büntetését a Casa de Medrano alatti kőbarlangban töltötte, és talán itt írta le a Don Quijote első sorait.
Negyedik állomás: Anglia
Heathcliff és Mr. Darcy hazája
Képzeletben repülőre szállunk, és meg sem állunk a vadregényes Angliáig, a világirodalom legizgalmasabb romantikus regényeinek hazájáig, hiszen itt alkotott Jane Austen, itt írtak a Brontë nővérek is. A misztikus táj és a lányok írókedvének kapcsolata nem véletlen. Maga Charlotte Brontë is ezt mondta testvére művéről a yorkshire-i mocsárvidékre utalva:
„Az Üvöltő szelek vadregényes műhelyben készült.”
Két lánytestvérével együtt egy kis falvacskában, Haworthban éltek, és innen indultak sétálni a természetbe, ami a regényekből számunkra is ismerős lehet. A parókia, ahol a lányok éltek és alkottak, keveset változott az idők során: bepillanthatunk az ebédlőbe, ahol esténként összegyűlt a család, és ahol a nővérek kézirataikon dolgoztak. A házban láthatók az anya, Maria Branwell Brontë festményei és az apró termetű Charlotte kis ruhái és cipői abban a szobában, ahol meghalt. A testvéreket mégis talán a környéken tett sétáik alapján ismerhetjük meg a legjobban. A hangás mocsaraktól négy kilométernyi sétára található a Brontëk egyik kedvelt helye, a „vizek találkozása”. A kőlapot, amin Emily szívesen ücsörgött, miközben a mellette úszkáló ebihalakkal játszott, a helyiek Brontë székének nevezték el. A vízesésektől további másfél kilométernyi sétára a Top Withens nevű birtok romjaival találkozhatunk, ami állítólag Emily Brontë könyvében Heathcliff otthonának az ihletője volt.
Angliában egy másik nagyszerű nőköltő nyomába is szegődhetünk. Jane Austen izgalmas karaktereinek és szarkasztikus humorának a mai napig hatalmas a rajongótábora. Ugyan az írónő tiszteletére rendezett tíznapos fesztivált minden évben Bath-ban tartják meg, ami így a Jane Austen-regények csodálóinak zarándokhelyévé vált, maga Jane Austen ki nem állhatta a maga idejében igen felkapottnak számító várost. Gyerekkorának nagy részét Hampshire vidékén töltötte, távol állt tőle a Bath-ban mulató felszínes társaság. Egyik levelében arról panaszkodott, hogy „újabb ostoba partin” kellett részt vennie, amin hat emberrel kényszerült semmiségekről csacsogni. A család ebben az időben lakott a Sydney Place 4. és a Gay Street 25. alatt is.
A bath-i Jane Austen Központ második emeletén található Regency Tea Rooms nevű teázóban a regény hőseivel kerülhetünk közelebbi kapcsolatba, rendelhetünk egy „Teát Mr. Darcyval”, vagy megkóstolhatjuk Mrs. Bennet süteményét. Miután az apa, George Austen meghalt, az egyik tehetős fivér állandó otthont kínált fel megözvegyült édesanyjának és testvéreinek Altonban. Jane Austen itt dolgozta át a Büszkeség és balítéletet, az Értelem és érzelem című könyvét, illetve itt írta meg A mansfieldi kastélyt, az Emmát, és a Meggyőző érveket. A házból átalakított múzeumban láthatjuk íróasztalát, ékszereit és csipkéit. Sírhelyét a winchesteri székesegyházban kereshetjük fel.
Ötödik állomás: Írország
Az Ulysses Dublinja
Továbbra sem hagyjuk el a vad északi tájat, vízre szállva áthajózunk utolsó állomásunkra, Írországba, James Joyce szülőhazájába. Dublint nemcsak azért érdemes felkeresni, mert itt született az író, de itt játszódik mesterműve, az Ulysses is. Ahogy egy barátjának mondta:
„Olyan teljes képet szeretnék adni Dublinról, hogy ha a város hirtelen eltűnne a föld színéről, a könyvemből akkor is újjá lehessen építeni.”
Az ír főváros utcáin barangolva szinte bárhol a regény főhőse, Leopold Bloom nyomába szegődhetünk: a Davy Byrnes pubba vagy az Ír Nemzeti Könyvtárba lépve, esetleg a közeli Dalkey-ba látogatva, ahol Joyce és az Ulysses Stephen Dedalusa is tanított.
A regény tiszteletére a helyiek minden év június 16-án megrendezik a Bloomsday ünnepet, amikor vezetett sétákkal járhatjuk végig Bloom könyvbeli napját. Az író életéről a James Joyce Múzeumban vagy a James Joyce Központban tudhatunk meg többet, ahol beleshetünk Joyce dolgozószobájába, vagy megnézhetjük Leopold Bloom otthonának ajtaját.
