Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Azt azért eddig is sejthettük, hogy a luxusjachtokon nem éppen a kifinomult szórakozásé a főszerep, de most két ott dolgozó kitálalt, mi is folyik ezeken a bulikon.
A jachtok egyet jelentenek a gazdagsággal, fényűzéssel és luxussal. És hogy milyen egy ilyenen dolgozni? A bennfentesek szerint, ha nem vagy észnél, könnyen elhiheted, hogy azért, mert egy jachtot vezetsz, a fényűzés és a pénzszórás a te mindennapjaid része is, így sok hajóskapitány válik nagyon gyorsan drogfüggővé, és megy tönkre akár egy szezon alatt is.
A Vice két luxusjachton dolgozó fiatalt kérdezett arról, hogy milyen is az ő életük és munkájuk, milyen az, ha valaki az egész évét olyan hajón töltheti, amiről mások csak álmodoznak, hogy valaha is a fedélzetre léphetnek vagy a kikötőben fényképezik. Az egyikük kapitány, barátnője pedig séf, egyik nap hollywoodi színészekkel barátkoznak, másnap részeg amerikai turisták üvöltöznek velük.
Aaron, akinek persze a nevét megváltoztatták, nehogy kiderüljön, hogy mégsem szívből mosolyog az őt szekáló gazdagok első osztályú poénjain, 12 éve hajóskapitány, havi szinten olyan 8500 eurót, azaz nagyjából 2,7 millió forintot keres, amiből ráadásul adóznia sem kell. Nina, aki nagyjából egy éve séf ugyanazon a luxusjachton, 3-8000 euró között keres havonta, vagyis a rosszabb időszakokban is majdnem egymillió forintot kap kézhez. Azt viszont nem lehet mondani, hogy mindez könnyen jött pénz lenne. A munkának nem is feltétlenül a napi akár 20 óra munka a legnehezebb része. Fontos, hogy kiválóan érts az emberek nyelvén. Ez Aaron szerint nemcsak a vendégekre, de a főnöködre is igaz, őt például többször is vendégül látta a főnöke Monacóban, ahol drága pezsgők és Michelin-csillagos fogások várták. De mint mondja, sokan abba a hibába esnek, hogy egy idő után kezdik elhinni, hogy ez a luxusélet tulajdonképpen az ő életük, és úgy viselkednek, mintha az övék lenne a hajó is, ahol szolgálatot teljesítenek.
Luxusélet, ahol te csak egy kellék vagy
A legnagyobb veszélye ennek az életmódnak a kapitány szerint, hogy sokan összekeverik a valóságot és a díszletet, vagyis elkezdik elhinni, hogy ők is részesei annak a luxusnak, amiben élnek. Sok fiatal lesz alkoholista és drogfüggő, amit néhány tulajdonos nem is bán, mert legalább így ő is tud magának drogot szerezni a személyzeten keresztül. „Elég nehéz ilyen emberekkel dolgozni, mert sosem tudhatod, hogy beszámítható állapotban vannak vagy nem. Többször volt olyan az elmúlt években, hogy mikor kikötöttünk, meg kellett kérnem a bárban dolgozókat, hogy ne szolgálják ki a munkatársaimat, sőt egy barátomnak én segítettem, hogy mihamarabb elvonóra menjen” – meséli Aaron. A kollégák a vitorlásokon általában füveznek, a jachtokon pedig a partidrogok mennek.
Az utasok sem a józanságukról híresek
„Nemrég dolgoztunk amerikaiaknak, akik folyamatosan be voltak állva. Azt gondolták, hogy Párizs Olaszországban van, hogy Franciaországból vonattal lehet eljutni Mallorcára, és hogy a Földközi-tenger nem is olyan nagy, mert az iPhone kijelzőjén nem tűnt annak. A végén megvádoltak minket azzal, hogy elloptuk az ágyneműiket. Az utazás nagy részén pedig a kikötőkben sem szálltak ki a hajóból, csak felhívták a barátaikat, hogy eldicsekedjenek, merre is jártak” – mesélte a páros.
A gazdagok jobb fejek?
Úgy tűnik, hogy nem mindenki bunkó, aki gazdag, legalábbis előkerültek azért olyan történetek is, miszerint attól, hogy valakinek sok pénze van, még nem kell, hogy egyből lenézze azokat, akik vele vagy éppen neki dolgoznak. Egy angliai születésű, de világszerte híres színésznő például meghívta őket a szülinapi bulijára, amit Ibiza mellett egy privát szigeten tartott, ez alatt pedig azt kell érteni, hogy az egész szigetet kibérelte az eseményre. Ahogyan egy nagy kávémárka vezetője is hihetetlenül kedves és közvetlen volt velük. A luxusjachtok utasai vagy tulajdonosai általában nem ismert emberek, hanem azok a háttérszereplők, akiknek a létezéséről nem is tudunk. Olajmágnások, vagy éppen annak a cégnek a tulajdonosa, aki söröket importál az Amerikai Egyesült Államokba a világ minden pontjáról.
Ők azok, akik gazdagok, de nem ismeri fel őket senki, és mivel nagyon sokuk kemény munkával küzdötte fel magát ebbe a közegbe, profi üzletemberek, így a sztárallűrök sem jellemzőek rájuk, bár ebben is vannak azért kivételek. „Egy ismert farmermárka tulajdonosa valami könnyű ételt kért tőlem, ezért készítettem egy thai curryt salátával. Mondta, hogy nem kér tejszínes ételt, megnyugtattam, hogy csak egy nagyon kevés kókusztej van benne, de azt mondta, hogy inkább sajtot enne. Szerencsére pont aznap reggel vásároltam néhány helyi sajtot, úgyhogy csináltam egy sajttálat szarvasgombával, gyümölcsökkel és mindennel, ami kell. Közölte, hogy ő csak francia sajtot hajlandó megenni. Másnap vettem azt is, de soha nem evett belőle egy falatot sem” – meséli Nina.
A hajón is látszik a hierarchia
Van úgy, hogy sorfalat kell állni az érkező vendégnek, jön valaki, aki kisegíti az autóból, és az egész utazás alatt gyakorlatilag nem is szól a személyzethez az illető. A kíséret kérdése mindig nagyon izgalmas, ugyanis amint a fedélzetre érnek, azonnal tudod, hogyan néz ki köztük a hierarchia. A leggazdagabb pontosan tudja, hogy mindent megkaphat, ezért gyakran nem is kér. Akinek a legkevesebb pénze van, általában az a legbunkóbb, mert fogalma sincs, hogyan is kell viselkedni egy ilyen környezetben. Nekik egy jachtos vakáció olyan, ami egyszer adódik meg az életben, ezért mindent akarnak, azonnal.
A kapitány nem csak a hajózást felügyeli
Egyszer egy csapat orosz vendég tért vissza a kikötőbe Ibizán néhány szexmunkással. „Elvittem a hajót egy olyan helyre, ahol nyugodtan tudják folytatni a bulit anélkül, hogy bárki meglesné őket. Másnap hajnalban nekem kellett visszavinni a nőket a kikötőbe, és ki is kellett őket fizetnem, mert az orosz üzletember ezt elfelejtette. Ez egyébként úgy néz ki, hogy sokan az utazás elején adnak némi pénzt, mondjuk 100 ezer eurót a nem várt kiadások fedezésére” – meséli Aaron, mi is tartozik ezekbe a bizonyos nem várt kiadásokba, amiket sokszor nem is igazán ellenőriznek a megrendelők, hiába kapnak róla elszámolást. Ráadásul sokszor offshore cégek a tulajdonosai ezeknek a hajóknak, amik tulajdonképpen leginkább luxus pénzmosodaként üzemelnek, nekünk pedig marad a lottózás.
