A 20. század legnagyobb hatalma nem a Szovjetunió vagy az USA volt, hanem a televízió. Milliók otthonában hódított, olyan médium volt, mely elképesztő népszerűségnek örvendett. A szórakozás új formája a modern világ felé való első lépésünk volt. Aztán jött a 21. század.
Régen a kandalló volt az otthon központja, amely köré a család esténként odagyűlt. Ma már úgy választjuk ki a lakást, hogy ez a találkozási pont a tévé előtt legyen. Egykor pedig ez volt az, ami ma az internet: a kábelcsatornák széles választékából mindig megtaláltuk a számunkra érdekeset. Filmek, sorozatok, ismeretterjesztő műsorok, főzőshow-k, reality tévék, dokumentumfilm és persze sport, a gyerekek pedig ugyancsak meglelték a nekik tetszőt. Az utóbbi 15 évben viszont a tévé műfaja többet változott, mint felbukkanása óta, ezt pedig nagyrészt az internet okozta.
A tartalomért élünk-halunk
A televízió műfajának irányítása mára kikerült a szolgáltató és a csatorna kezéből. Persze valahol mindig a néző diktált, hiszen ha nem nézte az elé tett műsort, akkor nem volt sikeres. Viszont a régi világban a tévé kuriózumnak számított. Ha valakinek volt, akkor azt a pár órát, amikor adás volt, megnézték. Ez először akkor változott, amikor a kábel- és szatellittévének hála, hirtelen megsokasodtak a tematikus csatornák, majd akkor mozdult végképp a mai irányba, mikor a távirányítót a kezünkbe kaptuk. Végre meglett a széles választék, ami persze masszív tévéfüggőket hagyott maga után, az emberek a kényelmükből, bambulva megtehették, hogy naphosszat nézzék a tévét, mindig más műsor után kutatva. Mindez viszont akkor került át teljesen a néző irányítása alá, mikor megjelent a szolgáltatók és csatornák számára legbomlasztóbb fejlesztés, az internet, amely újra és újra elrabolta a hagyományos vevőket. Az internet örökre megváltoztatta a tévébizniszt és a tévénézési szokásainkat. Egy dolog viszont nem változott: a tartalomért még mindig élünk-halunk.
Mi uraljuk a piacot
Mit nevezünk televíziónak ma? Hiszen az évek során még a definíciója is megváltozott. Először csak földfelszíni antennákkal fogtuk az előre beprogramozott adást. Aztán ebből lett kábel, később szatellit, majd internet. Régen izgatottan lestük a tévéújságot, előre kinéztük a karácsonyi vagy hétvégi programot. Megnéztük, mi lesz a vasárnap esti film, izgatottak voltunk amiatt, ha kedvenc sorozatunkat újra műsorra tűzték. A ritkán látott filmeket videókazettára vettük, ne kelljen hónapokat várni arra, hogy újra láthassuk őket. Ha pedig lemaradtunk az adás elejéről, szomorúan kellett konstatálnunk, hogy nem tudjuk visszatekerni. Ha hívott a szükség, ahogy csak tudtunk, rohantunk, hogy ne maradjunk le a lényeges részekről. Évtizedekkel ezelőtt a tévé uralt minket, azonban ma mi is játékban vagyunk.
Negyven éve talán nem hitték volna el nekünk, hogy a jövőben vissza tudjuk tekerni az élő tévéadást, vagy ha igen, akkor valami boldog utópiához kötötték volna. 2018-ban azonban már nem lehet azt elképzelni, hogy csak a hagyományos módú sugárzás történjen. A high-tech tévékkel meg tudjuk mindazt tenni, amire korábban csak vágytunk, még a reklámokat is át tudjuk tekerni, ha nem vagyunk rájuk kíváncsiak. A központi helyre törekedett közösségi média pedig hangot ad annak a rétegnek is, mely addig csak szóban kritizált egy műsort vagy sorozatot, befolyásolva ezzel akár egy népszerű sorozat történéseit. Gondoljunk csak a Trónok harcára vagy más globális rajongásnak örvendő szériára, ahol az alkotók az azonnali visszajelzés miatt (mely minden korosztályt és társadalmi réteget lefedhet), ha akarják, úgy alakítják a cselekményt, hogy az a nézőknek a leginkább meglepő legyen.
A második képernyő
Ma már teljesen elképzelhetetlen, hogy az ember számára valamiből egy lehetősége legyen. A kínálat bővül, ami az idő előrehaladtával egyre inkább jellemző lesz. Ez tulajdonképpen az életünk minden területére kihat, kapcsolataink, mindennapjaink részévé vált az állandó választás és az új lehetőség. Így hát egyértelmű, hogy a szórakozásunk részévé vált az is, hogy a második képernyő után nyúljunk, ha valami éppen nem izgalmas. A tévécsatornák és sorozatgyártó cégek pedig mind tudják, hogy a kezünkben van az a lehetőség, mely elveheti előlük a figyelmet, éppen ezért készakarva tepernek a figyelmünkért. Valamikor persze úgy, hogy a telefonunkat is használjuk a kibeszélőshow vagy tehetségkutató műsor közben – szavazzunk, kommenteljünk, lájkoljunk, osszunk. A tévé nem teheti meg, hogy nem lép ki határain kívülre, mert az így is megszámlált napjai még inkább megrövidülnek.
Zsebtévé
Máig emlékezetes az, amikor először megjelentek azok a szolgáltatások, hogy egy alkalmazás letöltésével a telefonon, zsebből nézhettük az élő tévéműsorokat. Ez még nagyon a kezdet volt, nem is nagyon használtuk ki, de innen csak egy ugrás volt az, hogy az internetalapú televíziózás nagyobb minőséget adjon. A cégek ekkor már nem ebben gondolkodtak, hiszen felütötte a fejét a Netflix és hasonló streamszolgáltatók, melyek örökre megváltoztatták azt, amit ma tévénézési szokásnak nevezünk. A kábeltévé díjának feléért tudunk azonnal, reklámmentesen bármilyen műsort teljesen legálisan nézni. Félre a távirányítót, a tévécsatornákat, idegesítő körítéseket, pocsék minőséget. Ez olyan szabadságot adott az embernek, amit korábban semmi más nem a tévénézés területén.
Régen minden jobb volt?
Nem csoda, hogy mindennek komoly társadalmi hatása is lett. A tévékészülék egykor összekötő eszköz volt a családtagok között, most viszont mindenki a telefonján, tabletjén, számtógépén meg tudja nézni a „saját sorozatát”. A kandalló kétségkívül közösségkovácsoló erővel bírt, a tévé pedig habár a kommunikációt visszafojtotta, a mai világ ezernyi tévénézési lehetősége megadja azt, hogy teljesen elszigetelten is tudjuk nézni azt, amit akarunk, és akkor, amikor akarjuk.
