Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem annyira fenékig tejfel egy A-listás sztár élete sem. Azt gondoljuk, hogy egész nap a millió dolláros vityillójukban üldögélnek, és számolgatják a zöldhasú bankjegyeiket a széf előtt, miközben drága italokat szürcsölnek, és kaviárt csócsálnak. Aztán persze lehet, hogy így van.
De ezalatt érkeznek be a jobbnál jobb és rosszabbnál rosszabb szerepek, melyek közt ki kell választaniuk, melyik építi a jövőjüket, melyik hoz csak jó sok pénzt a konyhára, vagy éppen melyikben érvényesül mindkét szempont. A következő kihívás pedig kitalálni azt, hogy a nemkívánatos projekteket hogyan utasítsák el úgy, hogy a stúdió később mégis számítson rájuk. Ám mégis, legtöbbször ez nagyon kínosan sül el. „Bocsi, figyi, aznap éppen hajat fogok mosni, és körmöshöz megyek” válaszüzenet talán még nem született, de azért történtek különleges esetek.
Russell Crowe nem akart Mr. Farkas lenni
Talán még emlékszünk rá, mikor Russell Crowe volt Hollywood első számú filmsztárja a 2000-es években. Kis túlzással. Ezt az is mutatja, hogy Oszáma bin Láden eltervezte a színész elrablását, hogy a nyugati kultúra feldúlásával gyengítse az USA-t. Persze ez szerencsére elmaradt (bár szegény Crowe éveken keresztül megduplázott testőrszámmal ment mindenhova).
A lényeg viszont, hogy Russell Crowe még nagyobb színészkirály lett volna, ha nincs baja a farkasokkal. A színész elmondta, hogy az X-Men első része előtt felajánlották neki az egyik szuperhős szerepét, és még Bryan Singer rendezővel is jól kijött. Egyedül azzal volt óriási baja, hogy „Rozsomáknak” hívták, aminek valami villák jönnek ki a kezéből, vagy ilyesmi. Persze mi ebben a baj? Hát az, hogy ugyanabban az évben készült a számára világhírt hozó Gladiátor, melyben Maximus páncélján egy farkas van, és sokszor körül is van véve a vadállatokkal. „Nem akartam a köztudatban Mr. Farkas lenni.”
Azért ez elég érthető, nem? Egy jó döntés volt…, de várjunk csak. Meglepő módon a Gladiátor végső verziójából ki is lettek vágva a farkasok. Hopsz, sajnáljuk. De aztán legalább ő ajánlotta be Hugh Jackmant.
Megijednél te is, ha meglátnád Chris Hemsworth kockáit
John Krasinski a Jack Ryan, A hivatal és a Hang nélkül sztárja, de lehetne sokkal-sokkal híresebb is, ha nem látta volna Chris Hemsworth felsőtestét. Mielőtt a Marvel Filmes Univerzum világszéles siker lett volna, ő volt az első színészek egyike, akinek neve feljött Amerika Kapitány szerepére. A színész elmondása szerint nagyon szerette volna a munkát, és már egész kényelmesen érezte magát a meghallgatáson, fel is öltötte a szuperhős kosztümjét, amikor Chris Hemsworth félpucéran besétált és odaköszönt neki. Ahhoz képest, hogy akkor ő sem nézett ki rosszul, inába szállt a bátorsága: „Oké, ez nevetséges. Én nem vagyok Amerika Kapitány.” És kisétált. Persze az már csak a sors iróniája, hogy Hemsworth sem lett Kapitány, ő lett ugyanis aztán Thor.
Ian McKellen megsértődött Dumbledore-ra
Talán észrevetted, de Dumbledore máshogy néz ki a Harry Potter és a titkok kamrája után. Ennek az a szomorú oka, hogy a színész Richard Harris elhunyt. J. K. Rowling és a Warner nagy bajban volt, ugyanis hamar össze kellett hozni a következő filmet. Végül ugyebár Michael Gambon lett a második Dumbledore, de felmerült Ian McKellen neve is. Vajon miért nem őt választották ki? Milyen ármány húzódhat meg a sztori mögött?
Ennek az egyszerű oka csupán az, hogy Richard Harris egyszer „pöcs” volt Ian McKellennel. Harris ugyanis egyszer egy interjúban verbális napalmot szórt rá és több színésztársára, úgy írta le őket, mint „bankárokat”, akik szakmailag briliánsak, de szenvedély nélküliek, üresek, és ezt hosszasan ecsetelgette. Szóval McKellent felhívták, hogy vállalná-e a munkát. „Nem tenne boldoggá az, hogy átveszem a helyét.” Jött a sértődött válasz, így visszautasította, még az sem motiválta, hogy ezzel csak még híresebb varázslóvá válna Gandalf után.
Nicholas Cage azért nem vállalta, mert a karakter túl ronda
Igen, az tudvalevő, hogy Nic Cage a világ egyik legszexibb színésze, aki bármilyen szerepben helytáll, de azt is pontosan tudjuk, hogy a színész ennek ellenére nagyon… hogyismondjuk, szabadon választja meg filmjeit. Magyarán idejét sem tudjuk, mikor volt igazán jó filmje. Csak emlékezzünk vissza A szellemlovas című szörnyűségre, melynek szerepéért harcolt. Miközben olyan szerepeket utasított vissza, mint a… [dobpergés]
Shrek.
És tudjátok, miért? Mert
„nem akartam úgy kinézni, mint egy ogre”.
Később kifejtette: „Azt akarom, hogy a gyerekek azt gondolják majd, amikor ránéznek a karakterre, hogy ’hát, egy kicsit ijesztő, de igazából csak egy nagy mackó’. Nem tudtam biztosan, hogy minderre képes lennék Shrekkel.” Lehet, igaza van. Lehet, valóban nem tudta volna Shrekket barátságossá tenni az a színész, aki korábban arcokat lopott az Ál/Arcban, később lányát gyilkolni tanította a Ha/verben, vagy például Fu Manchut testesítette meg. Viszont az valószínű, hogy Cage ezt a jóvátehetetlen hibáját sose bocsátotta meg magának, éppen ezért onnantól kezdve a „mondj mindenre igent” elvét követi – ahogy látjuk azt siralmas utóbbi 10 évéből.
