Barna-Nagy Viktória az a magyar cipőtervező, akitől talán van is néhány darabod, ugyanis például a Humanicban is több olyan cipőt vehetsz, amit ő tervezett.
Vajon mi lehet egy cipőtervezőnek a legnagyobb szakmai elismerés? Ha a világ divatfővárosaiban tipegnek a modellek a cipőiben? Ha cipőit minél drágábban látja viszont a legmenőbb boltokban és híres celebek lábán? De mi van azokkal a nőkkel, akik egy szép, kényelmes de megfizethető cipőt szeretnének, amiben le tudnak menni a lépcsőn és vacsora végére sem üvöltenek a fájdalomtól, de azért arról sem szeretnének lemondani, hogy divatosak legyenek? Nos, ők hordják Barna-Nagy Viktória cipőit úgy, hogy nem is tudják, ki tervezte azokat!
A divatra érzékeny nők betéve ismerik a nagy márkák egyedi darabjait, ránézésre megmondják, hogy melyik ház, melyik évi kollekciójáról van szó. De mi a helyzet azokkal a cipőkkel, amiket a fast fashion üzletek vagy a nagy cipőboltok polcain találkozunk? Nos, azok egy része egy magyar tervezőnő, Barna-Nagy Viktória elképzelései alapján készülnek férjével közös vállalkozásában. Ők az egyedüli közép-kelet európai beszállítói a Humanicnak, vagyis ha rendszeresen ott vásárolsz, nagy valószínűséggel van néhány cipőd a magyar tervezőnőtől.
Sosem akart cipőtervező lenni
A keresett nyelvtanár a házasságának és a véletlennek köszönheti új karrierjét. Férje, Barna László külkereskedőként dolgozott egy taiwani székhelyű cipőgyártó cégnél, majd annak kivonulása után saját céget alapított és folytatta cipőgyártást és forgalmazást. A Humanicnak is mutatott be mintakollekciókat, egy ilyen alkalommal kérte a kísérőként jelen lévő felesége segítségét, mert nem volt elégedett azzal, hogy az aktuális 15 darabos kollekcióból csak 2 fazonra kaptak megrendelést. Felesége ez után néhány ötlettel megvariálta a cipőket, másnap 12 fazonra megrendelést kaptak, ami nagyon jó aránynak számít a cipős világban.
"Ebben az időszakban én angoltanárként dolgoztam, angol bölcsész és szociológus végzettségű vagyok, a Műegyetemen voltam angoltanár, nyelvvizsgáztattam, amit nagyon szerettem, de azért 12 év után nagyon jól esett ez a más területen szerzett, meglepő siker. Egy ideig szimultán csináltam a tanítást, de szépen lassan, egyre jobban belefolytam az üzletbe is. Aztán eljött a pillanat, amikor már nem volt kérdés, hogy a cipőtervezéssel egy komolyabb jövőkép is megvalósítható. A következő tavasz-nyári szezonban már egy 35 darabos kollekciót csináltam, amire húszezer páras megrendelést kaptunk, emellett pedig már új tanítványokkal nem tudtam foglalkozni, a régiekkel pedig időközben elértük a kitűzött célt" – mesélte a tervezőnő, hogyan is történt az átmenet a két karrier között.
A gyakorlati tanulás nehéz volt
A megrendelés növekedésével jött el a következő lépés, hogy már a tervezésen túl a gyártás gyakorlatát is megismerje. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ő is kimegy Kínába, ahol a mintadarabok elkészítése és maga a cipőgyártás is történik. Megismerte a kaptafák, cipősarkak és talpak világát, a gyártás fázisait és hogy mik a lábra illő cipők kritériumai. Most már tíz éve tervezi a cipőket, túl van a huszadik kollekcióján is.
"Én nem az exkluzív, szűk rétegnek elérhető cipők tervezésében látom a kihívást. Számomra az a fontos, hogy olyan cipők legyenek elérhetőek megfizethető áron, melyek az upcoming trendet és a hordhatóságot ötvözik az általános ízlésvilággal. Ehhez pedig leginkább az kell, hogy minél jobban azonosulni tudjak a nők igényeivel és olyan cipőket tervezzek, amik tíz lányból nyolcnak biztosan tetszenek majd” - mondta Barna-Nagy Viktória, aki a nagymamájának köszönhetően már óvodás korában megtanulta, hogy az ápolt, igényes megjelenés alapja a megfelelő cipő.
„A tanári pályán edződött empatikus készségem nagyon jól jött már az első tervezéseimnél is, elképzeltem, hogy mi tetszhet annak, aki irodában dolgozik, aki még diák, és néha ki is akar mozdulni, vagy akár egy középkorú, megjelenésére igényes nőnek. Anyagmintákat néztem, interneten keresgéltem és rengeteg gondolkodtam, próbálgattam az ötleteimet. A munkának a tétjét-súlyát az első kollekciónál még egyáltalán nem éreztem, inkább jó mulatság volt, és színtiszta, élvezetes játék. Dekorokat, anyagrészeket, sarkat válogattam a 15 cipőnél, de azért ez egy egészen más történet volt még, mint manapság, amikor szezononként 200 fazont kell létrehoznom" – mesélte a tervezőnő.
A kivitelezés felügyelete nem egyszerű munka
"Precízen tudnom kell, hogy mit, mikor és hogyan kell leadni vagy elkészíteni, mindezt nagyon feszes határidőkkel várják el a nagy megrendelők. A férjem nagyon sokat segít nekem ebben, egymás keze alá dolgozunk. Kínában gyártatunk, ahol a legnagyobb probléma a nyelvi nehézség, de ha elfogadod, hogy vannak kulturális különbségek és ismered ezeket, akkor jól együtt lehet velük dolgozni. Még a pontatlanságuk is kiszámítható, vagyis tudod, hogy mit fognak elrontani és azt sokszor bizony el is rontják, de legalább fel tudunk készülni a hiba elhárítására időben. Például tudom, hogy egy hetet vagy tíz napot késnek általában a minták küldésével, ezért mindig korábbi időpontot adok meg nekik és a levelekben is ehhez tartom magam."
"Persze sok saját tapasztalat árán kellett megtanulni, hogy a kulturális különbségek miatt hogyan kell kommunikálni és tény, hogy sokszor nagyon keményen kell az érdekeinket képviselni, hogy minden vállalásunkat teljesíteni tudjuk. Általában én vagyok a 'rossz zsaru' és a férjem a 'jó zsaru', de arra is figyelnünk kell, hogy Kína patriarchális társadalom és sok esetben a férfi fellépése szükséges egy probléma megoldásához, mert én már kevés vagyok, pusztán azért mert nő vagyok. Bár ott is egyre több gyárban nők irányítanak, felügyelik a működést és intézik az ügyeket, de van egy pont, amikor egyszer csak belép egy férfi az üzletmenetbe és akkor nincs mit tenni, nekem is a férjem veszi át a kormányrudat, például ha be kell iktatni egy whisky-estés férfiprogramot, mert csak utána megy rendben a gyártás a szezonban."
Természetesen magyarországi gyártással is próbálkoztak, de eddig még nem sikerült olyan partnert találniuk, akivel hosszú távon együtt tudtak volna működni, és a mintacipők kérdéskörét hatékonyan meg tudták volna oldani. Üzletmenetükben ugyanis kulcskérdés a pontos, precíz mintacipő elkészítése, mert a beszerzők ezek alapján döntik el, hogy mely fazonokból kérnek tömeggyártást és mekkora volument. Tehát a mintáknak pontosan olyannak kell lenni, mint azoknak a cipőknek, amik majd lejönnek a gyártósorról, hiszen nem lehet egy félkész, csálé cipővel odaállítani a beszerzők elé, hogy ilyesmi lesz, csak még ide képzeljen egy csatot, amoda meg egy zipzárt és a cipőfűző is más színű lesz, meg egy kicsit hosszabb a cipő orra. Sajnos itthon leginkább a gyártási részre koncentrálnak, mert gyakran nincs meg a mintázáshoz szüksége szakember, az alapanyagok, a pontosan olyan csat vagy talp, ami aztán a cipőkön is megjelenik. Ennek oka az, hogy a hazai cégek általában bérgyártásban dolgoznak, náluk a minta az gyakorlatilag a gyártás első darabja, ez pedig a házaspár üzletvitelében nem működőképes.
Egyedi, de mégis trendi
Az inspirálódás mindig kényes kérdés még a nagy márkák esetében is mindenki egyedi cipőt szeretne, izgalmasat, de mégse szeretne olcsónak tűnő Gucci koppintásban járni.
"Rengeteg impulzust kapok a boltoktól, természetesen az internet is nagy barátom, és figyelek arra, hogy a beszerzők ötleteit is meghallgatva kihozzam az aktuális kollekcióból a maximumot. Nekem tervezőként az jelenti a sikerélményt, mikor azt látom, hogy rengeteg lány hordja azt a cipőt itthon, amit én terveztem, aminek a kaptafáját én alakítottam olyanra, amilyen, felkutattam a kínai piacokon a megfelelő anyagot, vagy éppen egy díszítőelemet. Én két lábbal állok a földön, ezért azt szeretem, ha minden szempontból a valóságban maradnak a cipőim. Nem vágyom exkluzív üzletre, ahol luxustermékeket csinálok, számomra sokkal jobb érzés, mikor egy barátnőm elmondja nekem, hogy milyen klassz és kényelmes cipőt vett, aztán megmutatja és jót nevetünk, mert kiderül, hogy a cipőjét én terveztem. Ám a legjobb pillanatok azok, amikor egy boltban nézelődöm és látom, hogy a lányok sorra veszik a cipőimet. Ilyenkor közvetlenül láthatom azt az örömet, amit egy jó cipő megvásárlása jelent egy nőnek. Számomra ez a legnagyobb sikerélmény, ez a legteljesebb öröm a munkámban.”
Már nemzetközi megkeresés is befutott
Inspirációs útjaik során nagyon megkedvelték az egyik legnépszerűbb olasz márkát, a MJUSt, és idén nyárra elérték a magyarországi forgalmazás kizárólagos jogosultságát. Ennek köszönhetően most már itthon is hamarosan elérhető a megfizethető és divatos márka. A kollekciókban kizárólag olyan modellek találhatók, amik kívül-belül minőségi bőrből készülnek, és ezzel a vonallal mindenképp bővíteni akarták a hazai cipő kínálatot.
"Míg Nyugat-Európában 3-4 pár cipőt is vesznek a lányok egy szezonban, ez a szám itthon leginkább 1-2 pár, ezért fontos, hogy az az 1-2 pár minél jobb minőségű, strapabíró, ám mégis kicsit egyedi legyen, követve a mostani laza stílust, ami bármikor hordható a fiatalos, trendi ruhákhoz" – mesélt az új cipőkről Barna-Nagy Viktória.
