A repülés alapvetően remek dolog, hisz azt jelenti, eljutok valahová, ahová nagyon szeretnék: végre tengerpart, végre egy ismeretlen világ! Az érkezésig azonban számos kellemetlenség érheti az embert.
És ezek annál zavaróbbak, minél korábban indul és minél zsúfoltabb a gép, plusz dob rajtuk az út hossza is. Hála a hajnal 5-kor induló fapados gépeknek, már reggel 10-kor elkezdhetem a városnézést Milánóban, de mire eljutok odáig, már több embert lesokkolok a legcsúnyább oldalammal – és több ember lesokkol engem az ő legrosszabb arcával. Hogy mik lehetnek ezek? Panaszlista alább a teljesség igénye nélkül!
1. Aki mindenképp eléd akar állni a poggyászfeladós becsekkolós sorban
Idegtépő sorok tudnak kialakulni a becsekkoláshoz és ha késésben vagy, még idegesítőbb a vánszorgás. Vannak, akik tényleg akkora késében vannak a gépüktől, hogy be akarnak kéredzkedni elém: mivel én pontos szoktam lenni, nem szoktam ezen kiakadni – de az a sok mögöttem álló személy, akik lehet, hogy legalább annyira késében vannak, mint a szívességkérő, ilyenkor gyakran kiborulnak és nem mondanám, hogy nem jogosan.
Bárkivel megeshet, hogy késve ér ki a reptérre, úgy tűnik, ilyenkor az imádkozáson kívül nem sok megoldás marad, ha nem akarsz közellenséggé válni. Lazán kapcsolódik: ne próbálj meg senkit arra kérni, hogy vigyázzon a csomagodra, míg te sorban állás helyett kávét próbálsz szerezni. Ha láttál már Bekasztlizva külföldön filmet, pontosan tudod, hogy senki nem kockáztatná, hogy pont a te – esetleg droggal telepakolt – poggyászod miatt mondjon búcsút az életnek.
2. Aki nem érti, mit kell csinálni a biztonsági vizsgálaton
Ha egy sort kivégeztél, jöhet a következő: a biztonsági vizsgálaté. Ferihegyen annyria nem izgi, de bármelyik nagyobb reptéren belefuthatsz egy fél órás sorba még itt is, erre nem árt felkészülni. És amikor már nagyon késésben vagy, mélyen ki tud borítani az a szegény fiú, aki nem érti, hogy az övet is le kéne vennie, az a hölgy, aki csakazért se veszi le a magassarkút, vagy az a család, aki 10 műanyag tárolót is telepakol a zsebei tartalmával.
Ha végre mégis hozzájutsz egy tárolóhoz és sorra kerülsz, már csak drukkolhatsz, hogy nem értik félre az ideges arckifejezésed és nem szednek ki a sorból külön motozásra. Azt mondanom sem kell, hogy teljesen haszontalan (sőt) hepciáskodni a vizsgálatot végzőkkel, mert csak annál később szabadulsz?
3. Aki tolakszik beszálláskor
Ha ezzel a második sorral megküzdöttél, felszállás előtt jön még egy harmadik is! Mégpedig a gépbe vagy a géphez furikázó buszba való beszálláshoz álló sor. Mivel mindenkinek helyjegye van, ilyenkor a legérthetetlenebb, miért vetemednek egyesek arra, hogy csakazért is benyomakodjanak a sor elejére, vagy a "priority" sorba, hogy előbb üljenek le a repülőn: ahol aztán így pont 14 perccel többet ülhetnek majd az úticélig, mint te.
4. Aki tolakszik leszálláskor
Egy fokkal érthetőbb embertípus, aki leszállásnál pattan fel, amint a gép földet ér és még világítanak a biztonsági övek becsatolására figyelmeztető lámpácskák. Ha nincs feladott poggyásza az illetőnek, a tolakodással legalább 6 percet nyer (ez csak személyes becslés)! Cserébe csak pár embert kell félrelökni, esetleg fejbekólintani aktatáskával, szóval a hülyének is megéri!
Aki viszont előrerohan, majd együtt álltok a poggyászkiadó szalag mellett, az nettó hülye (vagy klausztrofóbiás és az előző X órát végigszenvedte). Vagy: ő a poggyászkiadónál tolakodó delikvens, akit nem hat meg, hogy pont ott a bőröndöd a szalagon és az ő hasától nem éred el, hogy levedd, ott áll a kiadó nyílásnál mint egy kőszikla és tojik magasról mindenki másra!
5. Aki hatalmas bőröndöt visz a fedélzetre
A leszálláskor tolakodók szoktak azok is lenni, akik akkora bőröndöket visznek a fedélzetre, amit te már rég feladtál. Szívük joga, amit a repülőgéptársaság megenged, azt meg lehet csinállni. Az a bosszantó, ha pont az ő csomagjuk nyomja agyon a te retikülöd, vagy ha azt kell nézned, ahogy a vékonyka stewardessekkel emelteti fel a csomagot az illető, mert ő nem bírja el. Ahogy a Thrillisten mondják: ne vigyél fel nagyobb csomagot annál, amit meg tudsz emelni!
6. Aki hátradől economy classon
Egyre csökkennek a lábterek: de tényleg! Régebben egész jól el lehetett férni a fapadosokon, most már én se tudok kényelmesen leülni a magam 160 centijével. Sőt, ültem már végig 13 órás repülőutat is jó egyenes háttal, összepréselve – persze az úticél kárpótolt a kényelmetlenségekért, de nem volt egy fáklyás menet.
Ezen az alapból nyomorult helyzeten ront az, aki hátradönti ülését és így belefekszik a mögötte ülő ölébe. Ha ráadásul nem is szól előtte, akkor tuti az ölembe borul a kis asztalkán tárolt ivólé vagy a laptopom, úgyhogy érthető, ha anyázni kezdek (főleg, ha hajnali járatról van szó, olyankor ilyen atrocitások nélkül is képes vagyok begurulni).
Szóval ha hátradöntöd a széket, előbb mindig szólj hátra: bocs, jövök! Más, de ennek is a székhez van köze: ne úgy állj fel és ne úgy verekedd ki magad a belső ülésről a folyósóig, hogy minden szék támlájába belekapaszkodsz. Volt már, aki így tépett ki egy tincset a hajamból, de ha ilyen malőr nem történik, akkor is szar rángatásra ébredni.
7. Aki nem cserél helyet azzal, aki kéri
Mivel a fapadosokon külön kell fizetni az ablak melletti, sőt, gyakran az egymás mellé szóló helyekért is pengetni kell, megesik, hogy egy család tagjai jó messzire kerülnek egymástól. És míg egyáltalán nem várható el senkitől, hogy átadja a cuki kisgyereknek az ablak melletti ülést, amiért fizetett (miért nem fizettek be a szülei a gyereknek is, ugye?) addig az alap, hogy egy családot nem szakítunk szét. Ha udvariasan megkér az anyuka, hogy hadd üljön a 7 éves mellé, nem küldöd el, ennyi. Ha elküldöd és aztán nézed a szipogó gyereket órákon át, legalább megtanulod a leckét.
8. A rendetlen gyerek szülei
Vagy: esetleg még ki is borulhatsz azon, hogy a gyerek hisztizik. Komolyra fordítva a szót: azon derpegni, hogy a repülőn utazó csecsemők bőgnek, lehet, de felesleges. Igen, engem is idegesít. De legalább nem szólok be senkinek és nem godnolom azt, milyen genya a csecsemő azért, mert bőg, hisz ő nem tehet mást (őszinte leszek: legszívesebben néha én is bőgnék végig egész úton, úgyhogy kicsit irigykedem rájuk).
Azokra már egy fokkal jogosabban lehet pipa az utazó, akik nagy (5-10 éves) kölkökkel utaznak, akik baromi neveletlenül rángatják az ülésed, üvöltenek a füledbe, vagy azzal szórakoznak, hogy melyikük fér be az ülésed alá. Mindegyikhez volt már szerencsém, a legrosszabb a székrángatós forma. És itt se a gyerek az egyes számú probléma, hanem a szülő, aki helyett én tuti nem szólok rá a gyerekre, mert azt hallottam, arra jogosan szoktak berágni, viszont pont ezért szeretném, ha ő megfékezné az unalomból tomboló utódokat.
9. A válladon alvó
Mindenki, aki elalszik a repülőn, önmagáért felelős: igaz ez akkor, amikor az alvó ember emiatt lemarad a piaosztásról, és akkor is, amikor ráborul a válladra. Előbbi esetben, ha én alszom, lécci ne ébressz fel, épp szépet álmodom, ha megszomjazom, kérek később. Utóbbinál: lécci taszajts le magadról, én is ezt tenném. Még meg is fogom köszönni.
10. A büdös
Ez nyilván nem igényel különösebb magyarázatot, de ha mégis: egyszer 14 órát ültem egy aktív izzadság- és lábszagú ember mellett, nem sikerült megszoknom a bűzét. A repülő egy nagyon szűk, zárt cső, amiben bennmarad minden szag, ami bekerül, tehát a fokhagymás fasírtot is New Yorkig fogjuk szagolni, ha London fölött beuzsonnázol. Lazán kapcsolódó: ha hánynod kell, igyekezz beletalálni a hányózacskóba, és rögtön vegyél magadhoz kettőt, mert egy zacsi hamar átázik.
Ha pedig kényelmesebb neked cipő nélkül, tedd, de nem akarom látni a koszos körmeid és görbe ujjaid. A szűk folyósóra kilógatva még kevésbé. Ez már csak személyes para, de te nem vagy rosszul, amikor valaki mezítláb megy ki a repülőn a wc-re? Mert én igen.
Téged mi szokott zavarni a repüléskor? Írd meg kommentben a Facebookon vagy itt emailben!
