Ismerd meg, kik állnak a márka mögött és nézd meg, hogyan működik egy többgenerációs családi vállalkozás, melyet csupa nő vezet!
Bár gyakran számolunk be sikeres magyar divatmárkákról, tervezőkről, az Emporium & Aura eddig kiesett a körből: talán azért, mert nem a szokásos, budapesti divatheteken is megjelenő, trendkövető fiatal tervezőkről van szó, és nem is kavar munkásságuk annyi hullámot, mint mondjuk a Sugarbirdé.
Soha ne add fel!
Az Emporium pedig nagy múltú márka, 1992-ben nyitott az első üzletük, átvészeltek egy válságot, a fast fashion elterjedését és sikeresen üzemeltetik 5 budapesti boltjukat legnagyobb konkurensükkel, a Marks & Spencerrel szemben, mely épp kivonul az egész régióból. A családi vállalkozás múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Takács Zsófival és Takács Violával, akik az Emporiummal nőttek fel és most anyjukkal, Csapkai Ildikóval és harmadik testvérükkel, Eszterrel egyetemben dolgoznak a sikerért.
„Az első üzlet 1992-ben nyitott a Déli Pályaudvarnál, de persze nem így indult a történet: anyu már a gimnáziumban maga hímezte a pólóit, amik annyira tetszettek a többieknek, hogy eladogatta őket. A kötést a anyukájától tanulta, majd már felnőttként kitalálta, hogy zsákokkal végigjárja a körút butikjait és megpróbálja eladni a ruhákat. Ez a sztori tipikus anyu: mindenhonnan kirakták, de nem adta fel, bement az utolsó boltba is, és ott láss csodát, megvette a boltvezető az összes pulóverét, később pedig rendszeresen szállított neki kötöttárut. Szépen beindult a biznisz, othon is már csak kötőgépek álltak, annak a zajára aludtunk, keltünk gyerekként mi is” – meséli Takács Zsófi a márka eredetéről, mely az Alkotás utcai, rendes üzlethelyiség előtt még megfordult egy apró, Csalogány utcai helyiségben is.
Lojális vásárló nélkül nincs siker
A kalandos indulás után jöttek a jó évek, majd a fast fashion és a válság: de a jól szervezett családi céget ezek sem tudták leteríteni. Sikerük egyik kulcsa, hogy előre gondolkoztak, de még így is „elfeledett márkaként” írja le önmagukat Zsófia: „A válságnál vissza kellett vágni a költségeket, jó pár üzletünk bezárt, a 12 vidéki bolt eltűnt a válsággal. Mindent vissza kellett vágni, ezért is vagyunk elfeledett márka, mert 2008-tól 2013-ig nem tudtunk reklámozni, nem voltak megjelenéseink. Viszont volt egy bázisunk, mert még korábban elkezdtük a törzsvásárlói programot, hogy el tudjuk érni a vevőinket, ezt kihasználva tudott megmaradni a márka. Volt egy fix kör, aminek a magja megmaradt, óriási szerencse, hogy őket mindig el tudtuk érni és mindig lojálisak voltak hozzánk. Nekik fontos volt a minőség és ez segített át minket a nehezén.”
„2013-tól elkezdődött a visszaépítkezés, egy arculatváltást is csináltunk Hitka Viki segítségével, mert rájöttünk, hogy muszáj foglalkozni a fast fashionnel és azzal a ténnyel, hogy az embereknek nem elég az, ami a 90-es években elég volt. Most már nem elég a minőség, a trendeket kell követni, a klasszikus, örök fazonokba kell újdonságot vinni, ami egy másik közönséget is megszólít. Mi a városi középosztályt célozzunk meg, akik vezető beosztásban vannak, akinek fontos a minőség, akik meg tudják fizetni és tudatosak, nem akarnak minden héten másik ruhát vásárolni. Sok olyan vásárlónk van, akinek a 15 éves Emporium ruhája a mai napig megállja a helyét, nem ment tönkre.”
Jelenleg öt Emporium üzlet működik Budapesten, mindenhol kicsit más árukészlettel, például a Vígszínháznál lévő boltban a legegyedibb a felhozatal, a Mammutban és az Astorián a legfrissebb.
Anya-lánya együtt tervez
Természetesen az Emporium márkanév is családi találmány: „A nagymamám egyik reggel azzal kelt fel, hogy megálmodta. Később kiderült, hogy azért volt alapja az álomnak, mert az apja Békéscsabán az Emporim nevű harisnyagyárban dolgozott” – mondja Zsófia. A teljes gyártás Magyarországon történik, 30 évnyi tudás áll minden ruhadarab mögött. „Anyu abban zseniális, hogy mindig tudja, melyik darabok lesznek a siker darabok, amiket el fog tudni adni, mit érdemes megcsinálni. Anyu tervez, Viola segít neki – az Aura vonalat legfőképpen ő viszi. Ő visz frissességet a márkába, és anyu választja az 50 ötlet közül azt a 15-20-at, ami megvalósítható és eladható” – mondja Zsófia, majd testvére, Viola veszi át a szót:
„Többször belementünk, hogy olyan ruhákat gyártattunk, ami nekünk nagyon tetszik, de a boltban nem talál rá a célközönségre. Zsófi most azon dolgozik, hogy megtalálja azokat a vásárlókat, akik ezekre is fogékonyak lesznek. Nagy előny nálunk, hogy 52-es méretig gyártunk, a fast fashion ezt nem szolgálja ki. Kis darabszámot gyártunk, egyféle termékből maximum 40, de inkább 20 darab készül, nem több száz így nem jön veled szembe az utcán, bár néha vannak érdekes helyzetek, amikor például a Müpában egy koncerten ketten ugyanazt veszik fel, de ez ritka” – mondja Viola. A család spanyol, olasz, francia kanadai anyagokból dolgozik, és ragaszkodnak hozzá, hogy minden munkafolyamat itthon menjen végbe.
Amiben hasonlítanak a fast fashionre: hetente érkeznek új ruhák az üzletekbe és gyorsan tudnak reagálni a kérésekre, ötletekre. „Igyekszünk azt megvalósítani, amit a vásárlók szeretnének. Ha kipattan a fejünkből egy ötlet és az anyag is megvan, a kész ruha 3 héten belül az üzletben van” – mondja Viola. Az Emporium üzletekben 70 százalékban saját gyártású ruhákat találunk, csak 30 százaléka a kínálatnak az, ami nem saját gyártás, a farmerek, kiegészítők és kabátok és a köttöttáru.
Klasszikus vonalak a legfrissebb trendek lekövetése helyett
Bár legyártott ruhák és fazonok számában inkább a Mercedes Benz Fashion Weeken is bemutató magyar tervezőkkel,például Nanushkával vagy a Use-zal lehet egy lapon emlegetni az Emporiumot, stílusban inkább a Marks & Spencer a konkurenciájuk.
„Nálunk nem a friss trendek lekövetése folyik, hanem a meglévő 30 éves tapasztalatból dolgozunk, klasszikus darabokat frissítünk fel. Nincs tőkeinjekció kívülről, és marketingre sem költünk annyit. Csak pár éve hirdetünk nagyobb magazinokban és veszünk részt a Glamour-napokon, mi inkább a közösségi média felé nyitunk. Ha az eladott darabszámot nézzük, az viszont hasonló, mint a magyar tervezőké, csak mi más vevőkört szolgálunk ki. Például sok jogász jár hozzánk, akik olyan helyen dolgoznak, ahol meg kell jelenni nap mind nap, viszont nem biztos, hogy szeretnek vásárolni.
Tudják, hogy ha hozzánk bejönnek, megtalálják azt a fazont, amit szeretnek és azt az eladót, aki rendesen ki tudja szolgálni őket. Nálunk a szó klasszikus értelmében vett kiszolgálás van az üzletekben” – mondja Viola. Óvatosan követik a trendeket, mindig kaphatók virágos ruhák, és élénk színek, nagy kedvenc a sötétkék. Feketét viszont nehezebben adnak el, mert az Emporium közönsége jobb szereti az üdébb színeket, szép mintákat. Összesen 34 ember dolgozik a cégnél, sokan már több mint 10 éve.
A lojális és összetartó csapat a márka motorja, így érthető, hogy Zsófi és Viola is szívesen vágott bele a családi bizniszbe, örömmel dolgoznak együtt testvéreikkel és édesanyjukkal, miközben már ők is anyukák. „Erre szocializáltak minket, így már kislány koromban híres divattervező akartam lenni. Ez tulajdonképp majdhogynem meg is valósult” – mondja Viola, majd Zsófia folytatja: „Anyunak az volt az elképzelése, hogy vigyük tovább a márkát: én a diplomamunkám az Emporiumból írtam, nagyon érdekes volt, akkor kezdődött a válság és a diplomámban már rávilágítottunk olyan pontokra, melyek sajnos tényleg bejöttek, de mivel kidolgoztuk, mi lehet a megoldás, volt egy irány, amerre el tudtunk indulni. Én 2013 óta dolgozom az Emporiummal, fiatalítani szeretnénk a vásárlóközönséget, ezért arculatot is váltottunk, másképp kommunikálunk.
Nem kell aggódni, nem fognak eltűnni a nagy kedvencek az üzletből, lassan, megfontoltan haladunk” – mondja Zsófia, aki három gyereket nevel munka mellett. Viola és Zsófi húga, Eszter nem tudott eljönni például az interjúra, mert logisztikusként ő rendezi az egész raktárat, szervezi az áruváltásokat, követi az árukészlet útját és ez a komplex feladat komoly figyelmet igényel.
Szép kihívás
„Kihívás a családdal, főleg ennyi nővel együtt dolgozni, de a nap végén mindig az van, hogy tök jó, csináljuk! Anyu nagy álma, hogy együtt dolgozzon a család, és ez össze is jött! A férjem informatikusként háttértámogatást nyújt, nálunk éjszakai meló van. Én reggel 8-kor kezdem a munkát, miután minden gyerek eljutott az oviba, iskolába, 3-4 körül összeszedem őket, és miután lefeküdtek, 9 után kezdjük a közös munkát, van éjjel 1 is, mire végzünk. Nekem ennyi időm van és ebbe bele kell férnie mindennek” – mondja időbeosztásáról Zsófi.
A 4 gyerekes Viola ugyanezeket a köröket futja, az még most a szerencséje, hogy most féléves gyerekét tudja magával vinni mindenhová. Feszített a tempó, de megoldják, mert ettől működik jól a közös cég: és bár előfordulnak családi viták is, ahogy Zsófi mondja: „Halálos sértődések sosincsenek”!
