Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bárkiből lehet táskadesigner és elkészítheti álmai retiküljét. Saját kézzel, egy tényleg szép táskát. Kipróbáltuk!
Ki ne keresné az egyedi dolgokat, melyek nem jönnek vele szembe minden második emberen és pontosan tükrözik viselőjük ízlését, mintha csak neki tervezték volna? A Mittersisters táskakészítő workshopján magamnak terveztem meg a táskám, magamnak készítettem el, minden apró részlet olyan lett, amilyet én szerettem volna, így elmondhatom: végre van egy tökéletes kiegészítőm.
A Mittersisters márkát Mitter Viola és Mitter Rozi textiltervező testvérpár álmodta meg. Műhelyük az Astorián található, itt tartják a workshopokat is, ugyanis a Mittersisters márka nem arról szól, hogy besétál egy üzletbe és a raktáron lévő készletből kiválasztja azt, ami a legjobban tetszik. Sőt nem is arról, hogy összeválogat mindent hozzá, majd pár nap múlva besétál a kész táskáért. Itt az égvilágon minden részletet, még a cérna színét is a táska leendő tulajdonosa választja ki, majd profi szakmai segítségéggel el is készíti, közben kikapcsol és tanul.
A Mittersisters koncepciója olyan jól működik, hogy a sima workshopokon túl céges csapatépítők, kitelepülések, sőt leánybúcsúk is szoktak helyet kapni náluk, sőt az sem ritka, hogy férfiak mennek és készítenek kedvesüknek egy teljesen egyedi és személyre szabott táskát ajándék gyanánt.
Kézügyesség? Nekem az nincs!
Se rajzból, se technikából nem voltam jó sosem, a kézügyességem egyenlő a nullával. Annak idején egyszer kaptam ötöst rajzból, amikor a vízfestékes tálam ráborult a csendéletre és megpróbáltam a ronggyal felitatni a műről, amit Gabi néni akkor modern művészeti technikának vélt, én pedig mélyen hallgattam az igazságról. Ennek ellenére azt gondoltam, hogy egy clutch nem lehet olyan nagy kaland, hiszen csak egy téglalap, aminek összevarrom a két oldalát, beleeszkábálok egy cipzárt és már kész is a mű. Elméletben egyébként így is van, de Mitter Rozi maximalistább annál, minthogy hanyagul kinéző táskát vigyen haza tőlük bárki, ezért a délután végére egy olyan táskával álltam ott, ami bármelyik designerüzletben megállná a helyét.
A bőség zavara
Miután kiderült, hogy milyen típusú táska lesz a nap főszereplője, mindenki rávetheti magát a bőrökre. A worshopokon rengeteg színű és textúrájú bőr között lehet válogatni, a természetes színektől kezdve a pasztelleken át az egészen csillámos bőrökig, sőt akár szőrt is választhat, vagyis tényleg csak a képzelete szabhat határt annak, hogy milyen lesz a táskája, a kombinációk száma gyakorlatilag végtelen. Ha megvan a bőr, akkor jön még a szintén több színből elképzelhető bélés, majd a megfelelő cipzár és a cérna is. Kapásból a kezdésnél előtörhet bárkiből a dizájner és a legvadabb színkombinációt is megvalósíthatja, vagy maradhat a jól bevált színpárosoknál, miután fejben végigfuttatta ruhatárát, a cipőit és kitalálta mi az az árnyalat, amiből a tökéletes táska készül.
A kemény munka
Miután diadalittasan konstatáltam, hogy elveszett bennem egy Dolce, némi Gabbana és még egy kis Chanel is, kezdődhet a munka oroszlánrésze, vagyis a kivitelezés. Ehhez első körben a vágást kell megtanulni, hiszen bőrt nem úgy vág az ember, mint papírlapot. Miután egy adag kartonpapírt sikerült szép csíkokra szabdalnom, sőt már a sniccerrel kanyarodás is ment, jöhet a mély víz, vagyis ki kell szabni a leendő táskámat. Szabás, hajtás, ragasztás, varrás, csontozás és még egy csomó olyan dolog előkerült, amiről nem is sejtettem, hogy szükség van rájuk egy egyszerű táskához, azt meg bőven nem gondoltam, hogy én bármit is érdemben hozzá tudok tenni a folyamathoz.
Mitter Rozi viszont pontosan úgy segített a kritikus pontoknál, mint egy jóságos technikatanárnő, vagyis végig megmaradt annak az illúziója, hogy simán összedobok egy táskát, de mégsem engedte, hogy bárhol is elbénázzam az egészet és legyen például egy ferde, vagy éppen össze vissza ragasztott táskám. Hogy össze tudnék-e dobni otthon egy táskát? Semmiképpen sem, az viszont biztos, hogy azóta a saját designertáskám a kedvencem és nem tűnik úgy, hogy valaha is megunnám.
Táskakészítés terápiás célzattal
Azt nem állítom, hogy a kizsigerelt gyerekmunkások vagy néhány márkának éhbérért dolgozó táskakészítők is terápiás foglalkozásnak élik meg a munkát, a workshop viszont tökéletes arra, hogy egy délutánra kiszakadjon a mindennapokból. A szabás-varrás közepette még azt sem veszi észre, hogy besötétedik, a mindennapi problémákat pedig teljesen ki tudja zárni. Pontosan ezért tökéletes csapatépítőnek is táskakészítés, hiszen azon felül, hogy mindenki egy teljesen egyedi és neki tetsző designertáskával megy haza, közben lehet segíteni egymásnak, röhögni és végre másról is beszélgetni, mint a munka.
Hamarosan indul férfiaknak is
A Mitter-nővérek nem állnak meg, állandóan újabb típusokkal, egyre több a céges kitelepüléssel, sőt hamarosan kifejezetten férfiaknak tartott workshopokkal jelentkeznek, ahol kimondottan férfias táskákat lehet majd csinálni, bár a csuklóra akasztható autóstáska nem szerepel a tervek között. Ezen kívül lehetőség van az egyedi álomtáskák elkészítésére is, amit bárki megtervezhet, lerajzolhat, a műhelyben pedig segítenek neki elkészíteni. A workshopok ára egységesen 50 ezer forintba kerül, Mitter Rozi elmondása szerint úgy lőtték be az árat, hogy egy olcsóbb designer táska árába kerüljön, hiszen végülis a workshopon résztvevő vendég ezzel távozik: egy teljesen egyedi tervezésű, kiváló bőralapanyagokból készülő designertáskával, ami biztos, hogy nem jön szembe az utcán.
