Adja el ön is használt ruháit!

Zanza!

Itt a január, a leárazások és a karácsonyi költekezés utáni szűkös hónap: a legjobb alkalom, hogy az ember kicsit átrendezze gardróbját, hogy helyet csináljon az új ruháknak és megszabaduljon pár régitől. És ha már gardróbrendezés, én belevágtam valami számomra egészen újba és idegenbe: annak ellenére, hogy semmilyen kereskedelmi vénám nincs, nekiálltam különböző fórumokon eladogatni a ruháimat. A cikk célja most nem az, hogy a teljes adás-vételi piacot feltérképezzem, csak szeretném megmutatni, mit tudnak azok a kézenfekvő lehetőségek, amikkel egy kezdő "használtruhaárus" találkozik, és ezek hogy működnek. Alább tapasztalataim következnek, hátha segítenek kicsit, ha ön is épp valamiféle kiárusításon gondolkozik.

Először is: a ruhák eladása, akár fillérekért, praktikus, ha sokat vásárolunk és folyton helyhiánnyal küzdünk. A gardróbrendezés hasznosságáról már többször érkeztetünk, de saját bőrömön is tapasztalom, hogy egy kisebb, de rendezett ruhatár sokkal többet ér, mint egy sosem hordott rongyokkal telezsúfolt verzió. Szóval nekiálltam kipakolni és több olyan ruhát is találtam, amit csak azért nem hordok, mert nincs szem előtt, vagy épp megbántam, hogy valaha megvettem, de tökéletes állapotban van.

Mivel tényleg nem vagyok nagy kereskedő, az adás-vételi oldalakat ki is zártam korábbi rossz tapasztalataim miatt: ettől még persze azok az oldalak is működnek, ráadásul mostanság a legtöbb ilyen oldalon már regisztráláskor felhívják a figyelmet arra, hogy ne utaljon senki előre pénzt, szóval ön ne vesse el ezeket az opciókat! Az csak az én problémám, hogy nekem eddig nem jöttek be a "hivatalos" adás-vételi oldalak, amiket vevőként próbáltam, ráadásul amikor ezeket az oldalakat kizártam a látókörömből, még nem tudtam, hogy a különböző facebookos csoportokban sem lehet elkerülni a hülyéket, sőt, példaként álljon itt ez a friss poszt:

házirak

Szóval az előre utalást felejtse el. És ne legyenek illúziói. És kezdje kicsiben, például egy barátnős ruhacserével.

1. A legkézenfekvőbb: irodai kipakolás - néha meg is éri

A legegyszerűbb módja a ruhavásárnak, ha szervez a barátaival egy "garázsvásárt" valamelyik hétvégére, vagy összebeszél a kolléganőivel és tartanak egy ruhacserés délutánt. Elmondhatatlan előnye, hogy ismeri a buli összes résztvevőjét, így minimális az esélye, hogy valami vackot sóznak önre: hisz ha a kolléganő átveri egy szakadt ruhával, kellemetlen lesz a továbbiakban a munkakapcsolat, ez meg senkinek nem érdeke. Hátránya, hogy olcsóbban mennek el a ruhák (hisz ki akarna pont a barátain, kollégáin nyerészkedni?), a nagy kiárusítás sokszor cserébe megy át, így lehet, hogy több ruhával megy haza, mint amennyivel érkezett. De azok legalább az újdonság hatását keltik az ön gardróbjában.

shutterstock 201703403

Összességében: ha pénzszűkében van, ne a baráti/kollégás kipakolástól várjon megváltást, de ez az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb verzió a ruhatára frissítésére.

2. Második legegyszerűbb: Facebook csoportok - néha megéri

Három facebookos csoportba léptem be, ezek közül kettőnek 10 ezernél is több tagja van, a harmadik egy exkluzívabb, de csak 1200 fős csoport. A legjobban pörgő, angol nyelvű csoportban egész jól indult az eladói karrierem: persze, mert kifogástalan állapotú holmikért alig 1000 forintokat kértem. Erre van kereslet. Meg bármire, ami Zara márkájú és 5 ezer forint alatt van. A Levi's gatyám viszont 5 ezerért sem kellett senkinek, a kabátaimért is sokallta a közönség a 3 ezer forintos árat (hiába kerültek újonnan 15 ezerbe). Én meg arra jöttem rá a negyedik tranzakció alatt, amikor már 20 perce fagyoskodtam a Mammut előtt, hogy inkább el kellett volna égetnem azt a felsőt, minthogy az 500 forintom után rohangáljak. 

A másik nagy, magyar nyelvű csoportban sok a replika, elég kaotikusan jönnek a posztok, sokan postázással és előre utaltatással rendezik az adás-vételt, nem igazi találkozóval: az meg ugye az átverés melegágya. A legkisebb csoportban inkább gyerekholmikat árultak, és drága, márkás kiegészítőket, ott nem nagyon rúghattam labdába. Összességében kábé 8 ezer forintot hoztam be a csoportokból, igaz, nem is töltöttem fel olyan sokmindent, és arra jutottam, hogy ehhez én lusta vagyok: hogy időpontokat egyeztessek angol nyelven napokon keresztül, majd a megadott időpontban lessem, ki lesz az, aki ad egy ezrest egy olyan táskámért, amit 10-ért vettem. Akkor sokalltam be, amikor egy héten 4 randim is volt ismeretlenekkel, a megkeresett 4 ezer forint meg úgy tűnt el a tárcámból egy bevásárlás alatt, mintha ott se lett volna.

A táskakínálat töredéke az egyik Facebook-csoportban
A táskakínálat töredéke az egyik Facebook-csoportban

Pár jótanács

Normális képet töltsön fel. Biztosan tudja, hogy egy jó fotóval könnyebb eladni mindent, ez itt is igaz. 

A képei mellé írjon méreteket, árat, ideális átvételi helyet, ha rossz a fotó minősége, színt is. Mindent, amit úgy érez, ön szeretne tudni egy ruháról, mielőtt lecsap rá!

Először mindig magasabb áron töltse fel adott darabot. Lefelé még mindig lehet menni, annál meg nincs bosszantóbb, mint amikor azt látja, hogy többet is kereshetett volna.

Ne áruljon koszos, selejtes ruhát - legalábbis akkor ne, ha van bőr a képén. Ha szakadt a ruha, azt írja ki mindig, ennyi becsület legyen már magában!

A legmeglepőbb dolgok kelnek el rekordidő alatt, szóval mindent töltsön fel, amiről van képe, legfeljebb majd fél év múlva törli, ha mégse kellett senkinek. 

Minden Facebook-csoportnak van szabályzata, azt tartsa be, általában nem szigorú hülyeségek, hanem olyan szabályok, amik segítenek a készletek átláthatóságában és önnek az eladásban.

Vásárláskor mindig nézze át adott darabot, mert ha ön becsületes is, és azt gondolja, a saját Facebook profiljával senki nem fogja égetni magát, van egy rossz hírünk: de, fogja, és pofátlanul le fogja magát húzni, ha hagyja. 

Ha szeretne vásárolni, vagy eladni, Budapesten él és tud angolul, lépjen be a "Used clothes for sale in Budapest (NEW)" nevű csoportba, ha nem pesti, a "Hazi Raktar" lehet az ön helye! Nézzen körül Facebookon, ezeken kívül is vannak népszerű adás-vételi csoportok: minél több helyen árul, annál nagyobb az esélye, hogy valamit el is ad!

Vevőként sem leányálom a dolog, egyrészt akkor nekem kellett az illető eladóhoz alkalmazkodni, másrészt kapásból át is vert egy csaj, akihez fél órát buszoztam, majd szakadt dzsekit adott el nekem, aztán olyan gyorsan elszelelt a pénzzel (oké, csak 1000 forint volt), hogy mire kiszúrtam a szakadást, esélyem se volt utolérni. A Facebookon meg nem volt pofám elkezdeni hirigelni, hát asszem erről beszélek, amikor azt mondom: nincs kereskedői vénám.

453488522
Fotó: Matt Cardy

Összességében: nagy pénz innen se fog befolyni, kivéve ha különleges darabokat kínál pofátlanul olcsón. Vagy esetleg egy szekrénnyi új kollekciós Zara ruhát akar eladni, de akkor is készüljön fel rá, hogy sokat fog a városban rohangálni, mire elkelnek a ruhák. A legjobban a táskák, kabátok és férfiruhák mennek a Facebookon, de azok is nagyon olcsón. A legtöbb ruha egyébként ezekben a csoportokban elég unalmas, átlagos turkálós színvonal. Ja, és szerintem ne dőljön be az "eredeti Michael Kors" ajánlatoknak, de ön tudja.

3. Közösségi vásár - nem éri meg

Kolléganőimmel pakoltunk ki a Gardrób közösségi vásáron, erről itt olvashat cikket. Minél tovább próbálkoztam a használt ruháim eladásával, valahogy egyre erősödött az érzésem, hogy senkinek nincs szüksége használt ruhára. Valószínűleg aki használt ruhát akar venni, az inkább elmegy pár jó turkálóba, minthogy külön vásárokba járjon, vagy Facebook-csoportokban vadásszon az áhított darab után.

Itt se fog önre szakadni a bank.
Itt se fog önre szakadni a bank.Fotó: Dívány

4. Bizomány - nem éri meg

Nem adtam fel, mert két hónapnyi ruhaszórás után is bőven voltak még használható darabjaim. Meg két olyan pesti turi (neveket direkt nem mondok, mert kellemetlen lenne, de az egyik turkáló szerepel ezen a listán), ahol azt írták a honlapon, hogy vesznek be ruhákat. Az egyiket kapásból ki is zártam, mert kifejezetten 42-es mérettől fölfelé vártak ruhákat (legalább kiírták a honlapra, így megúsztam egy kört), a másikkal leveleztem egy sort, aztán bevittem egy kisebb zsákot.

A hölgy azonnal tudtomra adta, hogy felsők nem kellenek senkinek, táskákat és kabátokat hozzak. De végül azok se kellettek, a vicc az egészben, hogy a bevitt táskát pont a hölgytől vettem 3 hónappal korábban, akkor még az volt a szöveg, hogy semmi baja, pár kis karcolás kit érdekel, most meg közölte, hogy ezzel a vacakkal hagyjam békén. Hát köszi, tanulságnak hasznos. Egyetlen férfifarmert vett be végül 700 forintért.

84943990
Fotó: Matt Cardy

Összességében: semmi jóra ne számítson, hisz dörzsölt üzletasszonyokkal fog alkudozni, akik többet akarnak keresni az ön ruháján, mint saját maga. 

5: Mégiscsak megy adományba

A legjobb megoldás számomra az adakozás volt, de ezt sem annyira könnyű megoldani, mert sok helyen annyira tele vannak ruhával, hogy köszönik, nem kérnek belőle. A visszautasítás egyedül az Ajándékdoboznál nem fenyeget, ahol viszont azonnal lerohannak a ruhára váró hajléktalanok, úgyhogy a lassú, hajtogatással egybekötött kipakolást el kell felejteni. Nekem nem volt időm a ruhákat a helyükre szortírozni, ugyanis mire megtaláltam a megfelelő polcokat, már a szatyraimban turkáltak a jelenlévők. Végül csak úgy otthagytam mindent. 

Ezeket kihagytam - lehet, hogy hiba volt

Ahogy a cikk elején is írtam, kihagytam az online aukciós oldalakat, de a nem kollégák által szervezett garázsvásárokat is. Például a Müszi ruhacseréjét sem próbáltam, de a kommentek alapján lehet, hogy ez nem akkora érvágás. Találtam még egy ígéretes oldalt, de végül itt se próbálkoztam, egyrészt a kereshetőség nem a legjobb, másrészt kábé ugyanazok vannak ide is feltöltve, mint a facebookos csooprtokba: valószínűleg ugyanaz a 10 ezer ember próbál megszabadulni a ruháitól minden fórumon. Ha kamu LV táskát akar, akkor viszont ez a Kánaán.

A Gardróbcserén a "replika" szóra szűrtem, többek közt ezeket adta ki.
A Gardróbcserén a "replika" szóra szűrtem, többek közt ezeket adta ki.

Mi lett a vége?

Nem gazdagodtam meg a használt ruháimból, de még csak szemmel látható összeget sem sikerült belőlük visszahoznom, ez a szomorú helyzet.

A jövőben ki fogom próbálni azokat az eladási csatornákat is, amiket első körben kihagytam: a cikk lényege ugyanis most nem az volt, hogy a teljes adás-vételi piacot feltérképezzem, csak szerettem volna megmutatni, mit tudnak azok a kézenfekvő lehetőségek, amikkel egy kezdő "használtruhaárus" találkozik, és ezek hogy működnek. Az biztos, hogy ezentúl folyamatosan tartok pár ruhát feltöltve a különböző csoportokban, hátha valaki beesik rájuk, de én nem nagyon fogok ezeken a fórumokon vásárolni, csak ha valami első látásra szerelem. Önnek pedig azt ajánlom, akkor szálljon bele az ilyesmibe, ha van rá elég szabadideje és türelme, ez egy hobbi: ha nem élvezi a csereberét, csak idegesíteni fogják a megkeresések.

Biztos továbbá, hogy félévente csinálunk a kollégákkal házi vásárt. Bizomány közelébe nem megyek, és a közösségi vásárokra is inkább a társaság és kaland kedvéért fogok kilátogatni, mint vásárló. Ami tényleg csak a helyet foglalja, megy adományba (vagy esetleg a Müszibe február elején).

Ajándékdoboz, amikor épp nem várnak többen is ruhára a rászorulók közül
Ajándékdoboz, amikor épp nem várnak többen is ruhára a rászorulók közül
Blogmustra