Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Kunst Haus Wien kihagyhatatlan cipőkiállítást hozott tető alá, október 5-ig van ideje kiutazni Bécsbe.
Október 5-ig látható a Kunst Haus Wienben a körülbelül 220 pár cipőből álló SHOEting Stars című kiállítás, mely ugyan így első hangzásra valószínűleg unalmasan hangzik, de egyáltalán nem az: a kiállítás kurátorai, Brigitte Woischnik és Lisa Snook olyan friss cipőremekeket szedtek össze 27 országból, melyekről mindenki hallott az elmúlt években, akit kicsit is érdekelnek a lábbelik és a kiállítást úgy installálták, hogy a műtárgyak a lehető legjobban megmutathassák magukat.
A hordható cipőktől a szobornak beillő műalkotásokig minden van a kiállótérben, a kiállítás célja, hogy a cipőre ne csak divatkiegészítőként, hanem egyedül is értelmezhető dizájn-tárgyként tekintsen a látogató. Az első terembe lépve azonnal hangulatba kerülünk, ugyanis aláfestő zeneként cipőkről szóló számok szólnak, és rögtön a jövő lábbelijei jönnek szembe, például az első 3D nyomtatóval készült magassarkú – Souzan Youssouf és Naim Yosefi munkája –, mely külső csontvázként tekeredik a lábfej köré, és ha meguntuk, anyagát újrahasznosítva új cipőt nyomtathatunk belőle.
A cipők túlmutatnak önmagukon, és gyakran első látásra fel sem ismerni bennük a lábbelit: a kiállított darabok közül több társadalmi kritikát fogalmaz meg, történelmi jegyeket hordoz magán, sok az olyan kísérleti darab, melyen a divattervezők más alkotók – építészek, szobrászok, festők – közreműködésével dolgoztak. Megtaláljuk például a United Nude több remek cipőjét, azt is, melyet Zaha Hadid sztárépítésszel együtt alkottak, és a brit cipőművész, INSA elefánttrágyából készült talpú magassarkúját is megcsodálhatjuk.
A „Walk on the Dark Side” szekció fétispornóba illő cipői között találjuk meg a Fantich and Young „Apex Predator” névre hallgató, 1050 foggal kirakott oxfordcipőjét, és végre láthattuk „élőben” Leanie Van der Vyver fordított magassarkúját is. A lengyel művész, Erwina Ziomkowska két kilónyi gombostűt szurkált bele egy pár cipőbe, ezzel utalva ironikusan a szenvedély és a fétisek kapcsolatára. Ha erről nem is, Iris Schieferstein patacipőiről már biztos hallott: ezek valódi patákból készülnek és az állatvédők előszeretettel tüntetnek ellenük; pedig a művész épp a nagyipari állattartás brutalitására kívánja felhívni a figyelmet és „Horse Shoe” című alkotásáért sem öltek le külön egy állatot.
A kiállítás egyik erőssége, hogy nem csak cipőmániások számára érdekes tárgyakat hoztak össze, másik erőssége, hogy tényleg olyan, alig pár éves lábbelik kerültek ki, melyek elkészültükkor komoly érdeklődést váltottak ki, és nagy sajtóvisszhangot kaptak, tehát tényleg olyan fontos cipőtörténeti műremekeket nézhetünk most meg Bécsben, melyekért eddig messzire kellett utaznunk, vagy melyeket csak interneten láthattunk.
Apró probléma, hogy a cipők mellett legtöbbször csak az alkotó neve és az alkotás címe szerepel, így aki nem felkészült a témában, csak pislog – de csak addig, amíg meg nem találja a szakkönyvekkel megpakolt díványt, ugyanis ott mindent megtudhat a kiállított lábbelikről, ha tud angolul. Tényleg csak ajánlani tudjuk a Kunst Haus Wien tárlatát, mely körülbelül egy óra alatt alaposan végigjárható, és egy percig sem unalmas. Ráadásul a múzeum egy Hundertwasser házban működik, szóval ha a lábbelik éppen nem kötik le, gyönyörködhet a derékszögek hiányában.
