Szerintem Pesten két helyen lehet szenzációs humuszt kapni; az itt korábban megírt Kertész utcai humuszbárban, és a Saharában, a Corvin térnél.
Szerintem Pesten két helyen lehet szenzációs humuszt kapni; az itt korábban megírt Kertész utcai humuszbárban, és a Saharában, a Corvin térnél. Az előbbi zöldségekkel kombinálja zseniálisan a humuszt, utóbbinál selymes és fűszeresebb. Van egy harmadik hely, a fokhagyma gátlástalan és mértéktelen használatával megalkottam az én otthoni humuszomat.
A humusz nagyon egyszerűen készül és egy salátával, sőt, szeletelt paradicsommal körítve beadható egytálételnek, elszánt ragadozó pasik is jóllaknak vele. Egy humuszvacsi alatt nem megy az idegesítő "Hús nincs benne?" nyavalygás, amit hallottam már pörccel beborított túrós csusza felett elejteni.
A szárított csicseriborsót környezettudatos kollégák beáztatják egy napra, így megfő negyed óra alatt. Szárazon indítva a főzést, kell neki másfél óra, buta pazarlás. Konzervből nem kéne, mert elront mindent, főleg a "házi" ízt.
Főzővizét félretéve, merülő mixerrel bedarálom a borsót, a léből vissza-visszacsurgatva a masszába, szépen felveszi. Két marék (szárazon mérve, négy-öt főre elég) borsóhoz adok két evőkanál tahint (szezámmagpüré, a Sahara melletti arab zöldségesnél veszem), négy gerezd fokhagymát, sót, fél citrom frissen facsart levét (nem flakonos citromlét!), egy-egy evőkanál őrölt római köményt és őrölt paprikát (ez is az arab zöldségestől jön). Selymesre kavarom és a fűszerekkel meghintve, olívaolajjal meglocsolva tálalom. Saláta mellett jázminrizzsel is nagyon finom, de az már kicsit fojtós. Húsok mellé tömény, de lehet próbálkozni, talán báránnyal nem ütik agyon egymást.
A receptet (egy gerezd fokhagymával...) a Sahara melletti, éjjel-nappali(!), arab zöldségesnél kaptam, mellesleg ott lehet kapni a legfinomabb jázminrizst, és főzési tanácsokat, ha kérdez az ember.
