Ma még talán elképzelhetetlen, hogy otthon olyan illemhelyet használjunk, amit dolgunk végeztével nem kell lehúzni. De erre is van megoldás. Az ökotoalettek használatával nemcsak a rezsiszámlánk végösszege lesz barátságosabb, hanem a Föld ivóvízkészlete is tovább tart, és még a termőtalajt is környezetbarát módon trágyázhatnánk.
A családi vagy hétvégi házakba is telepíthető modern komposzttoaletteket semmivel sem körülményesebb használni, mint az angolvécéket, és a régi pottyantósokkal ellentétben ezeket az illemhelyeket nem lengi körül orrfacsaró bűz, ha megfelelően használják.
Naponta több tíz liter ivóvíz folyik le a vécén
Egyre inkább testközelből tapasztaljuk meg a klímaválság szomorú következményeit. A kiszáradt tavak, folyók, az akadozó vízellátás ellenére még mindig napi 40-50 liter ivóvizet pocsékolunk el vécéöblítésre. Mindemellett időről időre szélsebesen romlik a mezőgazdasági termelésre szánt földterületek minősége, amit főként környezetkárosító mesterséges trágyával igyekszünk kompenzálni.
Ráadásul külön energiát fordítunk arra, hogy a szennyvízhálózatba jutás érdekében a salakanyagot felhígító édesvizet különválasszuk, és a megtisztítás révén újból hasznossá tegyük.
Ezt az eszméletlen pazarlást, főként ivóvíz-pocsékolást és környezetkárosítást jelentős mértékben csökkenthetnénk, ha a vízöblítéses vécék helyett száraz toaletteket használnánk.
A kis- és nagydolgokra is alkalmas
A komposztálóvécén is ugyanúgy elvégezheti az ember a kis- és nagydolgát, mint a vízöblítéses illemhelyeken. Az ökotoalettből azonban attól függően, hogy mekkora, és milyen típusú, bizonyos időközönként ki kell üríteni a benne összegyűlő ürüléket. Értelemszerűen, ha nagyobb méretű az illemhely, akkor ritkábban, ha kisebb, akkor gyakrabban kell a komposztot eltávolítani.
Az ökotoaletteknek két típusát különböztetjük meg: az egyiknek külön tartálya van arra, hogy elvezesse a vizeletet, míg a másikban a vizelet és az ürülék is ugyanabba a tartályba kerül.
Büdösek a komposztálóvécék?
Amikor valaki fontolóra veszi a komposztvécé használatát, joggal merül fel benne a kérdés, vajon nem fog-e az illemhelytől bűzleni az egész ház. Nos, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem. Természetesen nem szagmentes a szerkezet, de jó esetben kevéssé lehet bármit is érezni.
Ha mégis, akkor leginkább fa, erdei avar vagy talajtakaró szaga csaphatja meg az orrunkat.
Ez mindenképpen barátságosabb, mint a fesztiválokon és nagyobb szabadtéri rendezvényeken használt, műanyagból készült, vegyszeres tartályokkal ellátott „ToiToi” mobilvécék latrinabűze.
Ilyenek a skandináv vécék
A komposztvécé ötlete nem új keletű, és nem szabad összetéveszteni a nálunk ismert, és régen használt pottyantós illemhelyekkel.
Az első száraz toalettek a 20. század közepén váltak ismertté azokban az észak-európai országokban, ahol a köves, sziklás talajba nem lehetett árnyékszéket vájni.
A svéd mintára készült ökotoalettekben általában három különálló kamra van. Az egyikbe kerül a friss ürülék, aminek nagy része víz, de a szerkezet kialakítása miatt ez elpárolog. Ha ez a kamra megtelik, és a tartályt megbillentik, tartalma átkerül a második kamrába, ahol biztosított a komposztáláshoz szükséges oxigén, hőmérséklet és nedvesség. A harmadik kamrába egy újabb billentés után már a vírus- és baktériummentes kész komposzt kerül.
A skandináv vécé hátránya, hogy telepítése igen költséges, és általában elektromos szagelszívót is igényel a használata.
Szagtalan alomszék, a magyar találmány
Az alomszék Országh József professzor találmánya, melynek használata semmivel nem bonyolultabb, mint egy vízöblítéses vécéé. Annak ellenére, hogy üzemeltetése egy csepp vizet nem igényel, helyes használat mellett a szagokkal sem lesz gond, mert egy biológiai reakció „elfedi” azokat.
Az alomszák, amely a fürdőszobában is elhelyezhető, ránézésre a régi pottyantós vécékre hasonlít. Ám a faszerkezetben egy könnyen kivehető és karbantartható acéltartály vagy zománcozott edény található, melybe az első használat előtt egy néhány centiméter vastag alom kerül.
Ez lehet bármilyen komposztálható nedvszívó anyag, például asztalosüzemből beszerezhető fűrészpor, gyaluforgács, de lehet papírnyesedék, esetleg darált fanyesedék vagy levél és száraz fű. A lényeg, hogy növényi eredetű legyen. Ezt a komposztálóanyagot illóolajokkal vagy akár gyógynövényekkel illatosíthatjuk is.
Az edénybe került ürüléket vécépapírral és az alomszék mellett tárolt komposztálóanyaggal kell betakarni, majd, hogy a szagokat megállítsuk, egy kis vízzel le kell permetezni vagy önteni, de a legjobb bűzzáró réteget akkor kapjuk meg, ha vizelet kerül az ürülékre.
Ha megtelt az edény, a keletkezett masszát egy komposztálóládába kell üríteni, hogy komposzt legyen belőle. A vödör sima vízzel tisztán tartható.
Országh József találmányával akár a vízszámla 25-30 százalékkal is csökkenhet, a szennyvízkezelés pedig nullára csökkenthető.
Mi legyen a komposztálóvécében lévő ürülékkel?
A vécében összegyűjtött anyagot akár otthon, a kertben kialakított komposztálóládában, akár egy komposztdombon is elhelyezhetjük, ahol a giliszták és a különböző mikroorganizmusok jól át tudják dolgozni. Ezt követően a természetbe visszaforgatható, teljes értékű humusz keletkezik, ami a híg trágyával ellentétben a konyhakertben vagy a gyümölcsösökben is felhasználható talajjavító lesz.
