Hosszú évtizedek óta keresték a bizonyítékot arra, miként sikerült az egyiptomi piramisokat a Nílustól oly távol is felépíteni. A napokban adtak hírt arról, hogy végre megtalálták a hiányzó láncszemet.
Csütörtökön hozták nyilvánosságra azt a tanulmányt, mely feltárja a régi titkot: hogyan sikerült eljuttatni az egyiptomi piramisok hatalmas köveit a Nílus partjától oly messzire. A ScienceAlert beszámolója szerint a tudósok már rég sejtették, hogy egy eltemetett folyószakaszt kell keresniük: végre megtalálták.
Bár a franciaországi Aix-Marseille Egyetem kutatói egyes paleoökológiai nyomok segítségével már korábban rekonstruálták, hogyan nézhetett ki az egyiptomi Nílus folyó az elmúlt 8000 évben, azt csak a napokban nyilvánosságra hozott tanulmány szerzőinek sikerült minden kétséget kizáróan kideríteni, pontosan hol is húzódott az a már megszűnt folyóág, mely a piramisépítkezéseket is segítette.
A folyó egy megszűnt ága segített a piramisok építésében
A Nílus nemrég felfedezett, de több ezer éve betemetett egykori mellékága segíthette az óriási kőtömbök elszállításában az egyiptomiakat. A mintegy 64 kilométer hosszú folyóág, amely az ikonikus gízai piramiskomplexum mellett is elhaladt egykor, évezredekig sivatag és termőföld alatt rejtőzött. Felfedezése magyarázatot ad arra, hogy a 31, ma is ismert piramis 4700-3700 évvel ezelőtt miért épült szinte láncvonalban a Nílus völgyében, látszólag a folyómedertől oly távol.
Az ókori egyiptomi főváros, Memfisz közelében található sáv magában foglalja a gízai nagy piramist, melyet Hufu fáraó számára építettek, illetve a mellette található két kisebb építményt, Hafré és Menkauré nyughelyét, a környező templomokat, a halottkultusszal kapcsolatos építményeket, a fáraók asszonyainak sírhelyeit is.
A régészek régóta sejtették, hogy az ókori egyiptomiak egy közeli vízi utat használtak a piramisok építéséhez használt óriási anyagok mozgatására, de úgy vélték, ez mesterségesen létrehozott csatorna lehetett.
"Senki sem volt biztos ennek a hatalmas vízi útnak a helyében, alakjában, méretében vagy abban, hogy ténylegesen hol helyezkedett el a piramisokhoz képest"
- nyilatkozta Eman Ghoneim, a vezető szerzője, az Egyesült Államok Észak-Karolinai Wilmington Egyetemének munkatársa az AFP-nek.
A nemzetközi kutatócsoport radar- és műholdfelvételek segítségével térképezte fel a folyóágat, amelyet Ahramatnak neveztek el. A szó arabul piramisokat jelent. A radar által biztosított technika egyedülálló lehetőséget adott nekik arra, hogy a homokborítottá felszín alá is beláthassanak, és képeket készítsenek rejtett objektumokról, köztük eltemetett folyókról és ősi építményekről is.
A piramisok környezetéből és a környékről származó üledékmagokban végzett felmérések már korábban is megerősítették egy folyó jelenlétét. A most feltárt folyóágról kiderült, hogy mintegy 4200 évvel ezelőtt, egy hosszú, száraz időszak során száradhatott ki, de már azt megelőzően is egyre gyakrabban került nagy mennyiségű homok alá.
A gízai piramisok a nemrég felfedezett Ahramathoz képest egy fennsíkon álltak, nagyjából egy kilométerre a partjától.
Ghoneim úgy véli, több piramistól indult egy egyfajta megemelt sétány, mely a folyó mentén futott, majd a kikötőként szolgáló Völgy-templomoknál ért véget. "Ez azt jelzi, hogy a folyó „kulcsszerepet játszott a piramis építéséhez szükséges hatalmas építőanyagok és munkások szállításában” – magyarázta a vezető kutató.
Piramisok mindenfelé a Nílus mellett
"A víz folyása és térfogata az idők során változott, így a 4. dinasztia királyainak már másként kellett dönteniük, mint a 12. dinasztia királyainak" - mondta Suzanne Onstine, a Memphisi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője. Ő úgy véli, a folyók partján lehetett az a hely, ahol a fáraók temetkezési kíséretét fogadták, mielőtt a holttestüket a piramison belüli végső temetkezési helyükre szállították volna. Az újonnan felfedezett folyó medrének változása szerinte arra is utalhat, hogy egyes piramisok miért épültek különböző helyekre.
