Ellepték a fokozottan védett lápi pócok a Hortobágy mocsaras vidékét. A Magyar Haltani Társaság szakemberei az egész területet átvizsgálták, hogy megtudják, honnan kerülhettek oda, hiszen a kihalófélben lévő hal megmaradt élőhelyeit kiemelt figyelemmel kísérik.
Még 2023-ban vették észre a szakemberek a Hortobágy egyes vízgyűjtő csatornáiban a lápi pócok jelenlétét. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a Magyar Haltani Társaság szakemberei azt igyekeztek felderíteni, hogy honnan került oda a faj. A környékbeli mocsári, lápi élőhelyeket is szisztematikusan átvizsgálták.
A lápi póc eltűnőfélben lévő, mocsári életmódot folytató halunk, mely különleges, felépítésű úszóinak köszönhetően külön-külön is tudja mozgatni végtagjait. A rejtőzködő ragadozóhal száz éve még egész Magyarországon elterjedt volt, a folyószabályozás, a mocsarak lecsapolása azonban kedvezőtlenül hatott életterére. Egyes invázós halfajok, például az amurgéb is veszélyeztetik jelenlétét. Több ízben is megkísérelték visszatelepíteni, azonban azt eddig nem tudták, a hortobágyi övárokba hogyan került.
Szájon át is tud lélegezni a lápi póc
Mocsári életmódja alkalmassá tette arra, hogy vízszegény időkben közvetlenül a száján keresztül jusson oxigénhez. Úszóhólyagja kiegészítő légzőszervvé alakult át, így az élőhelyén nem ritka oxigénhiányos időszakokban a szükséges oxigént a levegőből, szájon keresztül is fel tudja venni.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 forint. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listáján is szerepel.
A Hortobágyon stabil a populációja
A haltani társaság légifelvételek alapján derítette fel, hogyan kerülhetett legújabb felfedezési helyére, de arra is kíváncsiak voltak, hogy hány példánya élhet itt az ideiglenes vizekben. Ezek alapján a Magdolna-ér balmazújvárosi szakaszán, a Nagy-szik felett több helyen is sikerült felnőtt és ivadék lápi pócokat megfogniunk.
„Sajnálatosan a vízfolyás alsó szakaszán az inváziós amurgébek is jelen vannak, egyelőre nem túl magas egyedszámban — írják tájékoztatójukban. — A faj itt fennmaradt maradványpopulációját részben a szukcesszió, részben az inváziós fajok veszélyeztetik, de a több mint 30 kifogott, több korosztályhoz tartozó egyed mégiscsak egy kisebb, de stabil önfenntartó populáció jelenlétét igazolja. Az állomány megóvása érdekében kiemelten fontos lenne, hogy a faj élőhelye ne száradjon ki, és az sem lenne kedvező, ha a túlzottan magas vízszint vagy elárasztás miatt az inváziós fajok elözönlenék a jelenlegi zárt élőhelyeit."
