Volt egy pár évtized, ami szüleink, nagyszüleink emlékezetébe beéghetett, mert hosszú éveket kellett várni egy új autóra, és akkor is csak a kartonpapír Trabi vagy a narancssárga Škoda jött leginkább szóba, a Lada már elit kategóriának számított. Ki gondolta akkor, hogy 2022-ben hasonló kín lesz kivárni, mire új verdához juthat a család, még akkor is, ha csillagászati árát hajlandó kipengetni. Na, nem baj, gondolhatnánk, veszek egy kétéves, jó állapotú valamit a használtautó-piacon, és kész. De nem úgy van az! A kereslet ott is megnőtt, az egekbe tolta az árakat, és a választék se olyan, mint volt. Akkor mit csináljak, ha esedékes a kocsicsere?
Manapság még mindig vehetek az új autó reményében takarék-nyereménybetétet, mint anno, s bízhatok a mázlifaktorban, hogy sok százezer vagy milliós nagyságrendű aspiráns közül rám mosolyog a szerencse, de az a szomorú igazság, hogy még sok pénzzel a zsebünkben sincsenek sokkal jobb kilátásaink, mintha a vakszerencsére hagyatkoznánk.
Nem mikroprofesszor, mikroprocesszor!
Ez egy nagyon kicsi izé, amit félvezetőnek vagy csipnek is neveznek, és ma már a vészfékrendszertől kezdve a tolatóradar és -kamera, a blokkolásgátló, a klíma, a menetstabilizáló, a holttérfigyelő, de az ablakemelő, a klíma és a motorvezérlő működtetéséhez is szükséges. Nem elég tehát visszasírni a kézi ablakletekercselő karocskákat az elektromos kiiktatására, no meg a klíma helyett, hiszen szinte minden részegység üzemeltetéséhez erre a minikütyüre van égető szükség.
A gondot az okozza, hogy a csipecskék ázsiója igencsak megemelkedett,
amikor a pandémia alatt az autógyártók óvatosságból visszafogták a rendelést, mondván, karanténban kevesebben fognak új autót venni. Ebben igazuk is volt. De annál többen vettek az otthonról tanuló, majd unatkozó gyereknek laptopot, számítógépet a családnak, mindenféle szórakoztatóelektronikai eszközt az unalmas bezártság elviselhetővé tételére, és az a helyzet, hogy
ez mind mikroprocesszor irányította cucc.
Tehát, kialakult egy komoly hiány csipekből, amit azóta is nehéz leküzdeni, hiszen a Covid alatti ideiglenes gyárleállások után a vártnál nagyobb ütemben kezdett újra dübörgő kereslet jelentkezni a személygépjárművek iránt.
Más baj is van? Van!
Az, hogy bizonyos egyéb külső tényezők hatására
az autógyártás egyes alapanyagainak beszerzésében is hiány mutatkozik,
úgy mint az acél, a műanyag vagy a magnézium. A szállítás költségei eddig sem lefelé alakultak, de az üzemanyagárak a továbbiakban sem látszanak majd enyhíteni ennek kiadásait. Mindez pedig ahhoz vezetett, hogy a kereskedések kiárusították a készleteiket, az új autók legyártására pedig teljesen bizonytalan, hogy mennyit kell várni, de annyi biztos, hogy sokat! Általában egy-két évre taksálják a reális várakozási időt vadiúj verdánk kézzelfoghatóvá válásáig. Addig sok millió forint áll benne, a technika fejlődik, a geopolitikai helyzet változik, s már nem tudjuk, az elektromosnak örülünk-e majd, vagy a benzinesnek, tetszik-e majd még az a fazon, vagy lesz addigra egy tök más, és különben is milyen színt is választottunk? Jaj ne, ma már biztos nem azzal kérném. Na valahogy így.
Akkor jó lesz a használt is?
Ez sem ilyen egyszerű. Mivel új autó gyakorlatilag nincs, vagy kevés és sokára lesz, a kereslet nagy, az ára brutálisan megnőtt. Akkor gondolkozzunk! …megvan! Vegyünk használtat, mert egyébként is a vadonatúj autó vásárlásával az szokott – persze leginkább csak normális piaci körülmények között – a baj lenni, hogy nagyon hamar igen sokat veszítenek az értékükből. Az első számottevő csökkenést abban a pillanatban szenvedik el, amikor kigurulnak első tulajuk ölelő karjaiba a szalon fényes járólapjáról. Onnantól az első egy-két évben tovább veszítenek jelentékeny mértékben árukból. Vagyis veszítettek eddig.
Most, ahogyan az új autók egyre elérhetetlenebbé válnak, vagy anyagi forrás, vagy idő és türelem hiányában, úgy fordul a figyelem a használt változatok felé. Ez pedig, nem meglepő módon, a másod-, harmad- vagy sokadkézből szerzett gépjárművek árára van jelentős hatással. Mára
egy használt autó értéke, ha állapota is kielégítő, valószínűleg felfelé emelkedett az elmúlt hónapok során,
de csökkenést feltehetően nem produkált. Úgy is mondhatjuk tehát: ebben a szektorban is iszonyúan elszaladtak az árak.
Mi a megoldás?
A szakértők, sajnos, semmi jóval nem kecsegtetnek. Azt ígérik, ebben a naptári évben még biztos nem érzünk majd nagy javulást ez ügyben, de a következő sem hatalmas árzuhanással ront majd ránk, abban is biztosak. Ha pedig a helyzet nem fog javulni, akkor a helyzet romlani fog. Pestiesen szólva, ez még nem a plafon!
- Megoldás lehet: többet biciklizni, vigyázni a régi autóra, többet használni a tömegközlekedést, drukkolni a csipeknek, türelmesnek lenni, és addig jó sok pénzt gyűjteni.
- Mit nem érdemes: nézegetni a mostani új autókat, mert mire ideérnek, lesz még újabb. Vagy kinézni egy használtat, hogy majd megvesszük, mert mire odaérünk érte a szatyor pénzzel, valaki más már elgurult vele.
