Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amióta kiderült, hogy mennyire drága a gáz a túlfogyasztóknak, mindenki fával akar fűteni. Aminek akár katasztrofális következményei is lehetnek.
Akinek van lehetősége átállni a gázfűtésről a vegyes tüzelésre, az most garantáltan megteszi. Csakhogy mindezt olyan fontos ismeretek nélkül, amelyek elengedhetetlenek a biztonságos fatüzeléshez. A gáznál csak el kell tekerni a termosztátot, begyújtani az őrlángot, és áramot adni a szivattyúnak. A fával, szénnel, brikettel történő tüzelés ennél sokkal bonyolultabb. Olyan tudásra van hozzá szükség, amit sokan büszkeségből vagy a pániktól hajtva nem hajlandóak elsajátítani. Így aztán veszélybe sodorhatják egész családjukat, sőt a közvetlen környezetüket is.
A fatüzeléshez nagyobb előrelátásra van szükség
A gondot az jelenti, hogy akik idén ősztől szeretnének fával fűteni, azoknak nincs tartalékuk. A fatüzelés egy komplett rendszer, ami annyit tesz, egy legalább egy-, de inkább kétéves, száraz fát tárol otthon minden család, és ezt teszi a kandallóba, cserépkályhába vagy vegyes tüzelésű kazánba. Az adott évben szerzett fát pedig szellős, naptól és esőtől védett helyen szárítja a következő vagy az azutáni évig. Eszében sincs azonnal felhasználni, mert a vizes fa nagyon kevés meleget ad, cserébe viszont tönkreteszi a kéményt, a kályhát, a falat, füstje szennyezi a ház körül a levegőt, ellehetetlenítve a szellőztetést.
Mégis mi a baj a vizes fával? Röviden: minden
Azért száraz fával fűtünk évezredek óta, mert annak jó a fűtőértéke. A frissen kivágott, de még a fél éve a törzsétől elválasztott fa is vizes. Ahogy a mi ereinkben vér, addig a fákéban nedvesség kering. Hosszú időre van szükség, amíg ez elpárolog. Ha még ennek megtörténte előtt begyújtunk a fával – amit valójában tűzifának még nem is nevezhetünk, hiszen ahhoz nedvességtartalmának 20% alatt kéne lennie –, az nem égni fog, csak pislákolni. Igazi meleget nem fog tudni adni, mert azt nem a fa, hanem maga az égés folyamata adja, cserébe a rostok közti nedvesség hő hatására párologni kezd. Azaz füst keletkezik, nem is kevés, emellett pedig kátrány és korom. E két utóbbi nem tűnik el nyomtalanul, lerakódik a kályha és a kémény falára, fokozatosan eldugítva azokat. Azaz még kevésbé fogunk meleget előállítani, arról nem is beszélve, hogy a sok lerakódás és savas folyadék akár pár év alatt kéményomláshoz is vezethet.
Miért veszélyes a helytelen fatüzelés a család számára?
A keletkező füst eleinte ugyan kimegy a kéményen, de aztán – főleg az őszi-téli, szélcsendes napokban – megül a ház körül, a völgyben, a település területén. Azaz ahányszor csak kinyitjuk az ablakot, hogy szellőztessünk az egészséges benti levegőért, csak füstszagú, mérgező gázokkal teli valamit kapunk. Ugyanez fogad, ha sétálni, sportolni mennénk a szabadba. A városokban oly ismerős szmog vidéken is nagyon könnyen kialakulhat, károsítja a magzatokat, koraszülést okozhat, ezenkívül rendkívül káros a légzőszervekre gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. A WWF szerint Kína után népességarányosan hazánkban halnak meg a legtöbben a légszennyezettség miatt, amiért 70%-ban a lakossági fűtés a felelős. Minél több vizes fával – és műanyaggal, szeméttel – tüzelünk, annál rosszabb lesz a levegő állapota. S itt érünk az ördögi körbe: a levegőt azok a fák tudnák megtisztítani, amiket előzetesen kivágtunk.
Az éjszakai halál
A legrosszabb a nedves fával való tüzelésben az, hogy a tökéletlen égés és a sok füst, illetve az elduguló füstjáratok, kémény miatt nagyon megnő a szén-monoxid-mérgezés veszélye. Még a gázkazán mellett is szükség lenne minden egyes háztartásban minőségi szén-monoxid-mérő készülékre, amelynek elemcseréjéről, maximális hatásfokáról folyamatosan gondoskodunk. Ezt a legtöbben eddig sem tették meg, pedig ha áttérnek a fatüzelésre, még nagyobb szükségük lenne rá. Egyszeri, tízezer forint körüli beruházás, mégis életet menthet. A kiszivárgó szén-monoxid éjszaka egy egész alvó családot megölhet, hiszen sokan fel sem ébrednek a kezdeti tünetek jelentkezésekor. A megelőzéshez a megfelelő mérő mellett arra is szükség van, hogy ne vizes fával fűtsünk.
De akkor mivel fűtsünk, ha az erdőkre szükségünk van?
Semmiképpen sem idén kivágott fával. Az erdők esztelen tarvágása rendkívül veszélyes a környezetre, a növény- és állatfajokra, s mivel velük szoros kölcsönhatásban élünk, ránk is. Ha nincsenek a maguk természetességében kialakuló, háborítatlan, összefüggő, lehetőleg őshonos fajokból álló erdők, nincs, ami megkösse a talajban a vizet, ami tisztítsa a levegőt, ami csökkentse a klímaváltozás nagyon is érezhető következményeit. Azaz mint a mesében, tényleg saját magunk alatt vágjuk a fát. Ugyanakkor teljesen érthető az az igény is, hogy télen be tudjuk fűteni a lakást. Van is rá megoldás. Az egyik az, hogy nem segítjük az erdők kivágását, és nem veszünk idén kivágott, garantáltan vizes fát – amit ha nem köbméterre, hanem mázsára adnak nekünk, akkor tulajdonképpen a fűtőrendszert tönkretevő vizet is velünk fizetteti meg az ügyeskedő kereskedő. Ehelyett igyekezzünk megbízható fakitermelőtől legalább egyéves száraz fát szerezni. Tanuljuk meg megkülönböztetni egymástól a száraz és vizes verziót (már mérőeszközt is kaphatunk erre a célra), és használjuk is ezt a tudást. Ne súlyra, hanem köbméterre vásároljunk, s ha lehet, részesítsük előnyben a könnyen ellenőrizhető erdei köbmétert a kalodás csalások megelőzéséhez.
Ha nem tudtunk megfelelő minőségű fát szerezni, használjunk brikettet. Hosszú távú, garantált megoldást jelent a nyílászárók cseréje, a ház vagy legalább a tető szigetelése – a mai faárak mellett nem is tűnik akkora kiadásnak. Az igazi megoldást persze a szigetelés mellett a megfelelő fűtési rendszer jelentené. A kondenzációs kazán sokkal jobb hatásfokkal dolgozik a régieknél, a hőszivattyús rendszerek vagy a norvégok által használt fűtőpanelek pedig sokat segítenének a rezsi és a károsanyag-kibocsátás csökkentésében.
