Többféle elmélet is született a jelenség hátterének megmagyarázására, de egyvalami biztos: leginkább az egyszerű, ismétlődő, jellegzetes ritmusú dalok képesek órákon át megmaradni a fülünkben.
Én vagyok a kis egy,
Számok közt a legkisebb,
Egy mancs, két mancs, nem kell ide más,
Számolj velünk, kispajtás.
Amikor ezeket a sorokat írom, a fenti – gondolom, kisgyerekes anyukák által jól ismert – magvas gondolatok motoszkálnak a fejemben, természetesen a hozzájuk tartozó dallammal együtt. Noha általában nem zavar, ha megy odabenn valamilyen „háttérzene”, ilyenkor azért nem bánnám, ha lecserélhetném – mondjuk egy Chopin-keringőre vagy Vivaldira. (Kár, hogy őket ritkábban hallgatják a gyerekek.)
Szinte mindenkinek van „fülférge”
Miért ragadnak meg egyes dallamok szinte azonnal a fülünkben, hogy aztán napokig alig bírjunk szabadulni tőlünk? Az angol nyelv találóan earwormnak („fülféreg”) nevezi ezeket a távozni nem hajlandó dallamfoszlányokat, amelyek kutatások szerint akár a lakosság 98%-ánál jelentkezhetnek, nőknél és férfiaknál egyaránt. (Állítólag a nőknél hosszabb ideig tart a jelenség, és jobban is zavarja őket.) De mi az oka annak, hogy egyes dallamok jobban megragadnak bennünk, mint mások? Meg lehet-e tőlük szabadulni, és ha igen, hogyan?
Egyszerű, gyors, könnyen megjegyezhető dalok
A kutatók szerint azok a melódiák okoznak leginkább dallamtapadást, amelyek kellően egyszerűek, gyors tempójúak és könnyen megjegyezhetőek; azaz nem kell különösebb zenei képzettség ahhoz, hogy magunkban ismételgessük. Jellemző még, hogy az első néhány ütem után ereszkedni kezd a dallam (mint például a Hull a pelyhes fehér hó), de a váratlan és szokatlan zenei ugrások is okozhatnak dallamtapadást (Bohemian Rhapsody), továbbá a jellegzetes ritmusok is (We Will Rock You).
Ami a személyiségjegyeket illeti, különösen a kényszeres viselkedésjegyeket mutatókat és a szorongókat sújtja a jelenség, de azokat is, akik az átlagnál jobban nyitottak az újdonságokra.
Azt mondanom sem kell, hogy akik egyébként is muzikálisak, szintén gyakrabban hallanak magukban dallamokat.
Mikor jelentkezik?
Meglepő módon nemcsak egy konkrét dallam hallgatása után jelentkezhet a bosszantó reakció: a dallamfoszlányok akkor is megjelenhetnek, szinte a semmiből, ha éppen jól érezzük magunkat, álmodozgatunk, nosztalgiázunk vagy épp ellenkezőleg: túl sok mindenre kell egyszerre koncentrálnunk, és emiatt stresszelünk. (Mintha az amúgy is megterhelt agyunk ilyenkor az egyszerű és ismétlődő dallammal nyugtatná magát.) Dallamtapadást okozhat az is, ha egy élmény vagy szó felidézi az adott dalt: megtörtént eset, hogy valaki meglátta a Faith szót egy azonos nevű cipőmárka dobozán, és máris dalra fakadt a fejében George Michael. (Szerencséje, hogy nem Bon Jovi.)
Evolúciós okai is vannak
Feltehetjük a kérdést, hogy miért éppen a zenével kapcsolatos ez a jelenség: miért nem ismételgetünk például mondatokat magunkban?
A mindennapi beszéddel ellentétben a zenében jellemzőek az ismétlések, ami nemcsak a tudás, hanem a dallamtapadás anyja is.
Ha zene nélkül ismételgetünk valamit, az gyerekesnek, kényszeresnek vagy legalábbis nem egészen rendben lévőnek hat, a zene esetében azonban minden egyes ismétlésnél valami mást hallunk meg. Egyes kutatók szerint evolúciós okai is vannak a dallamtapadásnak: az emberi történelem nagy részében dalokon keresztül memorizáltunk fontos információkat, például azt, hogy hol van a kút, melyik élelmiszerek mérgezőek vagy hogy hogyan kell ellátni a sebeket. A modern ember körülbelül 200 000 éve létezik, de az írást csak mintegy 5000 évvel ezelőtt kezdték használni őseink, és még a múlt század elején is gyakori volt az írástudatlanság. A ritmus, a rím és a dallam megfelelő kombinációja segítségével könnyebben megragadt bennük az információ, mintha csak magukban ismételgették volna a szavakat.
Ezek a dalok okoznak leginkább dallamtapadást
Az Amerikai Pszichológiai Társaság kutatása szerint a leginkább dallamtapadást okozó dalok között van – figyelem, ha eddig nem szólt a fejünkben semmi, ezután már garantáltan fog – a következők: Bad Romance (Lady Gaga), ironikus módon a Can't Get You Out of My Head (Kylie Minogue), a Somebody That I Used to Know (Gotye), valamint szintén Lady Gagától az Alejandro és a Poker Face. Nemrég Magyarországon is született kutatás a témában, amelyből kiderült: a több mint 4000 válaszadónak leginkább a Bohemian Rhapsody, a Baby Shark és a Bella Ciao okoz dallamtapadást.
Így lehet megszabadulni a beragadt dallamoktól
Ha már végképp elegünk van a fejünkben ismétlődő dallamtól, akkor sem érdemes túlságosan küzdeni ellene: paradox módon minél inkább igyekszünk megszabadulni tőle, annál inkább ott marad. Állítólag a rejtvényfejtés, az olvasás és a rágózás segít elterelni a figyelmünket, de akik a pszichológia oldaláról közelítik meg a jelenséget, azt javasolják, tegyük fel magunknak a kérdést: miért éppen ez a dal hangzik fel a fejünkben újra és újra? Ha viszont sokáig (értsd: napokig) nem megy ki a fejünkből egy dallam, orvoshoz is fordulhatunk, hiszen bizonyos betegségek (pszichózis, szélütés, agydaganat) tünete is lehet ez a legtöbbször ártalmatlan jelenség. Persze meghallgathatunk egy másik dalt, abban bízva, hogy megoldja a helyzetet, vagy éppen ellenkezőleg: a fülünkbe ragadt dallamfoszlány sokak szerint akkor tűnik el, ha az elejétől a végéig meghallgatjuk az adott nótát. Ezt, azt hiszem, az említett Számolós dallal most nem próbálnám ki.
