Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tavasz egyre több embert csábít az erdőkbe kirándulni, azonban a vaddisznók is nemrég hozták világra a kismalacaikat, így megeshet, hogy összetalálkozunk egy egész családdal; a csíkos malacokkal és azokat féltve őrző mamájukkal. A vadak urbanizálódása miatt azonban az is egyre gyakoribb, hogy városokban, falvakban, nyaralóövezetekben találkozunk velük.
A korán jött tavasz az állatokra is hatással volt, emiatt a vaddisznók is egy picivel előbb hozták világra malacaikat, bár a kocák általában így is februárban fialják őket. Már négy-öt hetesek is lehetnek a kismalacok, és látványos csíkjaikkal arra csábíthatják az állatbarátokat, hogy minél közelebbről szemléljék meg azokat, vagy akár meg is simogassák. Egy fővadász beszélt arról a Díványnak, miért ne tegyük meg ezt semmiképpen, valamint arról, hogy mit csináljunk, ha közelít felénk egy vaddisznó.
Messziről kiszagolnak minket
Érdemes tudni ezekről az állatokról, hogy rendkívül jó a szaglásuk és a hallásuk, a látásuk viszont kevésbé. Ennek megfelelően szükséges viselkednünk akkor, ha el szeretnénk kerülni az erdei sétánk során őket, vagy ha mégis összetalálkozunk néhánnyal valahol.
Az erdőben, ha olyan a széljárás, hogy felőlünk fúj a vad felé, akkor kicsi az esély, hogy találkozzunk velük, mivel több száz méterről megérzi az ember szagát. Ilyenkor inkább elmegy, mert számára az ember potenciális veszélyforrás, nem akar találkozni velünk.
Integessünk neki és zajongjunk
Mivel most, március elején már négy-öt hetesek a malacok, számíthatunk rá, hogy találkozunk velük, de csak akkor, ha olyan a széljárás, hogy nem érzi meg az ember szagát. Ilyenkor előfordulhat, hogy megáll és felénk néz, ami ijesztőnek tűnhet, de ez csak azért van, mert rossz a látása, és belőlünk csupán egy alakot lát. Ha ilyenkor agresszívan kezd viselkedni, az azért fordul elő, mert megijedt, ugyanis számára váratlanul jelentünk meg a közelében. Ilyenkor álljunk meg, és kezdjük el lengetni a karunkat, hogy minél nagyobbnak tűnjünk. Csak akkor támadnak meg minket, ha megfogjuk, bántjuk a malacát. Kizárólag azért, mert a közelünkben van a kicsinyeivel, nem támad nekünk. Amennyiben nem teszünk ellenük semmit, akkor inkább fogja a malacait, és odébbáll, nem fog leállni háborúzni egy emberrel.
Ha a közelünkben látunk egy vaddisznót, amelyik még nem vett észre minket, akkor csapjunk zajt, ettől elszalad. Nem kell elfutni előle, mert a zaj miatt úgyis elmegy az utunkból.
Az erdőben is érdemes úgy sétálni, hogy egy kis zajt keltünk, mert remek hallásával ezt messziről meghallja, így széljárás hiányában is tudja, hogy emberek közelednek felé, így biztosan továbbáll.
A kanok az esetek 90 százalékában egyedül járnak, ők még óvatosabbak, mint a kocák. Remek szaglásuk és hallásuk miatt velük nehezebb találkozni, mint a kocákkal. Ha megérzik már messziről, hogy valaki közelít, biztosan elmennek. Nem támadnak csak azért, mert ha már ott van egy ember, akkor megtámadja. Ez legfeljebb akkor fordulhat elő, ha meglepik a vackában, de oda a kirándulók ritkán tévednek be véletlenül, mivel annyira sűrű bozótosokban laknak.
Ha az erőben találunk magukra hagyott kismalacokat, tilos hozzájuk érni, megsimogatni! Nem kell őket megmenteni sem, mivel az anyjuk azért fektette el a kicsiket, hogy amíg ő távol van, eszik, addig biztonságban legyenek. Ha hozzájuk érünk, akkor viszont az emberszag miatt magukra hagyhatja a kicsiket, így azok elpusztulnak.
.
A városokban már hozzászoktak az emberhez
A vaddisznók eredetileg nem erdei állatok, hanem lápos, mocsaras területeken, nádasokban laknának, de ezeket a területeket már szinte teljesen megszüntették az emberek, kiszorultak az eredeti élőhelyükről, így váltak erdeiekké.
A Balaton környékén nagyon sűrű a vaddisznóállomány, ott könnyebb összefutni velük, akár fényes nappal is. Megesik, hogy kukákat borogatnak, kiskerteket túrnak fel élelmiszer után kutatva. Urbanizálódtak, már hozzászoktak az ember társaságához, nekünk viszont még idegen az, hogy vaddisznókkal osszuk meg az utcáinkat. Ahol nagyon felszaporodnak, ott bemennek a városokba, falvakba is. Ez hasonló helyzet, mint Erdélyben a medvék; elpusztították az élőhelyeiket, ezért egyre gyakrabban látni őket, mivel az ember közelében könnyebb számukra az élelemszerzés.
A kutyát is védi a póráz
A fővadász arra is felhívta a figyelmet, hogy ha kutyával megyünk az erdőbe, mindig tartsuk a négylábút pórázon, a saját érdekében. Ceglédbercelen megesett már olyan is például, hogy egy kutyának dobálták az erdőben a labdáját, az eb futott utána, és közben beleesett abba a vacokba, ahol a malacok el voltak fektetve. Mivel az anyakoca képes a haláláig küzdeni a malacaiért, az ilyen találkozások a kutya életébe is kerülhetnek.
Ha szereted az erdőket járni, ez a cikkünk is érdekelhet.
