A műkorcsolya számos pörgést és forgást tartalmaz, akár egyénileg, akár párosan. Mégis úgy tűnik, ezek a sportolók egy pillanatra sem billennek ki egyensúlyukból. Hogy csinálják ezt?
Valószínűleg egyetértünk abban, hogy a műkorcsolya és jégtánc az egyik legszebb sportág. Látványos, csodálatos mozdulatsorokkal teli, csillogó ruhák, elbűvölő zenék kísérik ezt a sportot, és olyan koreográfiák, hogy csak bámulunk a képernyők előtt. Elég csak nézni, ahogy egy olimpiai műkorcsolyázó pörög egy sorozatot, hogy egy kicsit máris megszédüljünk tőle az otthoni kanapénkon. De vajon hogyan tudják maguk a sportolók kivitelezni ezeket a különleges forgásokat anélkül, hogy elesnének a mozdulatsor közben, vagy akár csak megszédülnének?
Mitől szédülünk?
Ennek megválaszolásához először is meg kell érteni, mi okozza magát a szédülést. A szédülés folyamata a belső fül vesztibuláris rendszerében kezdődik el, amely három félkör alakú, folyadékkal teli csatornát tartalmaz. A folyadék belsejében szőrsejtek vannak, ahogy a HowStuffWorks elmagyarázza. Amikor mozogsz, a folyadék is mozog, serkentve a szőrsejteket, hogy üzeneteket küldjenek az agyadnak a mozgásodról. A tehetetlenségi nyomatéknak köszönhetően ez a folyamat összezavarodik, ha gyors forgásról van szó.
„Ha fogsz egy pohár vizet, és ráteszed egy forgó asztallapra, és csak egy kicsit megpörgeted azt, majd leállítod, a víz nem fog mozogni” – mondta Paul DiZio, a Brandeis Egyetem idegkutatója a Live Science-nek. Azonban pörgesd tovább egyre gyorsabban az asztallapot, és ha hirtelen leállítod, a víz ki fog loccsanni.
A belső fül folyadéka is hasonló elven működik: A folyadék kezdetben ellenáll a mozgás irányába való mozgásnak, de minden egyes forgás erőt fejt ki rá, így végül az mozogni kezd. Amikor valaki és a belső fülfolyadéka azonos sebességgel mozog ugyanabba az irányba, a szőrsejtek nem küldenek jeleket az agynak. De amint abbahagyja a mozgást, a folyadékot lendülete továbbviszi, így a szőrsejtek több üzenetet küldenek, és az agy azt hiszi, hogy tovább mozog az illető, pedig nem.
Testünk más részei – különösen a szem – az agyunkból érkező jelek alapján működnek, amikor forgunk, ami szédülést okozhat.
Trükkök forgáshoz
Azonban ne hidd azt, hogy a műkorcsolyázók mágusok, hisz ők is megszédülnek. A titkuk lényegében csak a végtelen gyakorlás. A kezdő korcsolyázók lassan indulnak, egy-két fordulattal, és így haladnak fokozatosan egyre többel. Vannak még különböző trükkök nekik a sok forgás megszokásához pl. forgóhámok,
amelyekkel a jégen kívül gyakorolnak, felfüggesztve egy külön helyiségben, ahol csak pörögnek a hámban,
így hozzá tudnak szokni az érzéshez. Így amikor ismételten szédítő körülményeknek teszik ki magukat, megtanítják az agyukat, hogy hozzászokjanak az érzéshez, így annak negatív hatásai kevésbé lesznek súlyosak már számukra – és gyorsabban is visszanyerik egyensúlyukat, mint mi.
Ők sem immunisak
A korcsolyázóknak vannak egyéb trükkjeik is, amelyek segítenek nekik a forgások után rögtön visszanyerni az egyensúlyukat. Bradie Tennell, a 2018-ban bronzérmes amerikai olimpiai csapat tagja a TODAY-nek elmondta, hogy ő azt szokta csinálni, hogy gyorsan sokszor pislog egy-egy pörgés után. Más edzők azt tanácsolják a sportolóknak, hogy válasszanak egy fix pontot, amit néznek, amint abbahagyják a forgást. És Tennell elárulta magáról, hogy attól, hogy egy korcsolyázó hozzászokott a szédüléshez, még nem jelenti azt, hogy teljesen immunis is rá. Tennell azt mondta, ha néhány nap pihenés után pördül meg, ő is megszédül. Csupán jobban hozzá van már szokva, így hamarabb el is múlik nála az az érzés. Ahogy a többi műkorcsolyázónál is.
