Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha valaki igazi jó gulyást akar készíteni a világon, érdemes hozzánk fordulnia a hiteles receptért. Ha viszont valaki tökéletes sült krumplit szeretne enni, akkor pedig ajánlatos a belga "frites" titkát ismernie.
Kívül ropogós, belül lágy és omlós: ilyen a jó sült krumpli. De mitől lesz mégis ilyen otthon, nem Brüsszel főterén, hanem a saját serpenyőnkben? A belgák titkának jártak utána...
Így készül a tökéletes (belga) sült krumpli
Természetesen az sem mellékes, milyen krumplit használ az ember, milyen az olaj, és pontosan hány fokra hevítjük, de a ropogós sült krumpli legféltettebb titka, úgy tűnik, mégsem ebben rejlik, hanem:
- A megfelelő hasábokra aprított krumplit vízbe kell áztatni, hogy megszabaduljunk a kicsapódott keményítő fehéres rétegétől.
- Forró olajban 3-7 perc sütés után papírtörülközőre kell teríteni a különálló szalmakrumpliszálakat, és hagyni így kihűlni őket. Közben végig vigyázzunk, ne ragadjanak össze.
- Ezután a valódi ropogós kéreg elérése céljából újra visszaengedni a szalmaszálakat a forró olajba, amihez nagyjából 2 perc aranybarnára pirítás szükséges.
Ahogyan a magyar konyhának nélkülözhetetlen és jellegzetes összetevője, a paprika valójában Amerikából származik, úgy a belga gasztronómia egyik leghíresebb eleme, a frites alapanyaga is az "új kontinens" terménye volt eredetileg.
A belga konyhában a burgonya csak a 18. században terjedt el,
akkor viszont meglehetősen gyorsan és széles körben, mert az 1800-as évek első harmadában már Belgium-szerte elkezdtek nyílni azok az utcai sültkrumpli-árus bódék, amelyekben ma is a legfinomabb frites készül, talán az egész világon.
Ha kíváncsi vagy, hogy legtipikusabb magyar ételeink vajon tényleg tősgyökeres hazai fogások-e, olvasd el ezt a korábbi cikkünket is.
