Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Március 14, kis híján 3,14: a mai a matematikusok és a pí ünnepe, másképp a pí-nap!
Még ha az iskolában nem is volt mindened a matek, akkor is érdemes jóban lenned vele: erre hívja fel figyelmedet a mai nap, amely a matematika fontosságát is hangsúlyozza. A pí, egy 31 trillió számjegyig kiszámolt, különleges szám, melynek használata mintegy 4000 évvel ezelőttig, a babilóniaiakhoz nyúlik vissza. Ma már a pí – a görög ábécé betűjével ábrázolva π - az egyik legismertebb matematikai állandó, a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, leggyakrabban 3,14 formában használva.
Több ezer éve kutatja az emberiség a pí értékét
A babilóniak a pít mint a kör sugara négyzetének háromszorosát ismerték: ők még 3-mal számoltak, ha a píre gondoltak. Az egyiptomi matematikusok egy kicsit pontosabban, 3,1605-re közelítették meg, majd a görög matematikus Arkhimédész két sokszög területének felhasználásával, vizuálisan kreatív módon közelítette meg a pí értékét.
Arkihimédész olyan sokszöget használt, amelynek nagyon sok oldala van, így már leginkább körre hasonlít. Ennek területét úgy lehet meghatározni, hogy háromszögeket hozunk létre belsejében, a Pitagorasz-tétel segítségével meghatározzuk az oldalhosszúságokat, kiszámítjuk az egyes háromszögek területét, majd összeadjuk őket. Ebből kiindulva a pí értékét 3,1408 és 3,1428 közé tette.
Az 1700-as években az Euler nevű svájci matematikus és fizikus formalizálta a görög kisbetű, π használatát a pi jelölésére.
Ez a görög perimetrosz szó első betűje, ami szabad fordításban kerületet jelent. A modern technológiai fejlődésnek köszönhetően a pí számítása mára 31 trillió számjegyig terjed, de csak az első 39-re van szükség ahhoz, hogy gyakorlatilag hiba nélkül el lehessen végezni vele az összes számítást.
A matematika hasznosabb, mint gondolnád!
Sokan vagyunk, akik számára a matematikával kapcsolatos emlékek leginkább a pí ismeretében, esetleg a Pitagorasz-tételben merülnek ki: legalábbis ezt hisszük, a valóságban azonban azok számára sem volt hiábavaló egyetlen matekóra sem, akik vérbeli bölcsésznek tartják magukat, a régmúlt homályába vesző matematikaórákra pedig nem nosztalgiával tekintenek, hanem örülnek annak, hogy sikerült letudni őket.
Egy, a Stanford Egyetemen végzett kutatás szerint a matematikában jártas gyerekek megbízhatóbban tudják agyuk egyes régióit használni, amelyekben a szürkeállomány térfogata nagyobb, mint azoknál, akik gyengébben teljesítenek matematikából. A vizuális figyelem és a döntéshozatal során érintett régiók tűntek fejlettebbnek: lehetséges tehát, hogy aki jobb matekos, az jobban tud figyelni és könnyebben is dönt. Ennél kézzelfoghatóbb előnyei is vannak ugyanakkor annak, ha jártasak vagyunk a matematikában: ha le tudjuk olvasni analóg óráról az időt, az azért lehetséges, mert tisztában vagyunk a törtekkel, és a matek segít abban is, hogy felnőttként jobban tudjunk bánni pénzünkkel.
A pí-nap üzenete: a matematika ott van mindenütt
A matematika segít abban is, hogy sütés-főzés közben helyes döntéseket hozhass: ha egy recept négy személyre szól, de te fél adagot akarsz csak elkészíteni, megkönnyíti dolgodat, ha könnyen felezed el a szükséges mennyiségeket. Már ez is rámutat arra, hogy
a matematika jobb problémamegoldó készségeket alakít ki mindenkiben, és bizony a legtöbb karrier választásakor szembesülni fogunk azzal, hogy szükségünk van a matematikával kapcsolatos alapismeretekre.
Ez az univerzális nyelv segít boldogulásodban életed minden területén – ha jó matekos vagy, azonnal észreveszed, ha nem jól adtak vissza a boltban, és azt is átlátod, hogy egy akció a boltban vajon tényleg megéri-e.
Ha mindezt már átlátod, a pí-napon megengedhetsz magadnak egy-két pí-kompatibilis poént is: az angol nyelvterületen élők ilyenkor pitét, azaz pie-t sütnek, melynek nevét ugyanúgy ejtjük, mint a matematikai állandóét. A pí-nap hivatalos oldalán még pí-ajándéktárgyak közül is válogathatsz: innen persze nem kötelező vásárolnod, de ugyanitt további érdekes tényeket is megtudhatsz a számról. Például azt, hogy Albert Einstein március 14-én született, Stephen Hawking pedig március 14-én halt meg: furcsa, nem?
