A mágnescsíkos technológiát az IBM fejlesztette ki még a hatvanas években, eredetileg a CIA számára, hogy a szervezet nehezen hamisítható azonosítóval ruházhassa fel ügynökeit. A cég szoros együttműködésben állt a bankszektorral és a légitársaságokkal is, mivel közös érdekük volt egy sztenderdizált azonosítási és fizetési rendszer kifejlesztése.
Megoldásukat 1969-ben fogadták el amerikai szabványként, majd két évvel később nemzetköziként is.
Ez tette lehetővé, hogy 1971-re a kompatibilis terminálokon keresztül a világ minden részén elérhetővé vált a mágnescsíkos bank- és hitelkártyákkal való fizetés. A fejlesztésnek ugyanakkor lett egy gyenge pontja is.
Így működnek a bankkártyák mágnescsíkjai
A kártyák hátoldalán található mágnescsík egy ferromágneses részecskéket tartalmazó szalag, amelyben a részecskék mágneses tér hatására egy adott struktúrába rendeződnek, így információ tárolására alkalmasak. Ezt használják ki a leolvasó terminálok is.
A mágnescsíkok azonban az idő múlásával szó szerint elkopnak, az olvasás-újraírás ciklusok végesek. Minden lehúzásnál erodálódik a kártya adathordozója, és kopik a felület is.
A technológia felett eljárt az idő, a világ egyik legnagyobb kártyakibocsátója, a Mastercard például már be is jelentette, hogy 2033-ra végleg leszámol a mágnescsíkokkal a bank- és hitelkártyáin.
Érzékenyek a mágneses terekre
A hagyományos hitelkártyák hátulján található, fontos információkat tartalmazó mágnescsík igen érzékeny, ezért a mágneses mezőnek való hosszan tartó expozíció és a fizikai sérülés is kárt tehet benne.
Amikor egy mágnescsík lemágnesezetté válik, a rajta tárolt adatok megsérülhetnek vagy olvashatatlanná válhatnak. Ez azt jelenti, hogy az üzletekben vagy az ATM-ekben működő kártyaolvasóknak nehézséget okozhat a kártya felismerése, ami a tranzakciók elutasításához és egyéb járulékos problémákhoz vezethet.
Bár nem valószínű, hogy a gyengébb mágneses mezőnek való mindennapos kitettségből jelentősebb károk származnának, nem árt az óvatosság. Az erősebb mágnesek, amelyek például a hangszórókban, MRI-készülékekben és bizonyos ipari berendezésekben találhatók, már biztosan valódi veszélyt jelentenek a kártyák integritására nézve.
Ezenkívül a mágnescsík helytelen kezelése vagy megkarcolása szintén hozzájárulhat a lemágneseződéshez, mivel a fizikai sérülés megzavarhatja a kártya adatait tároló mágneses részecskéket.
A chip biztosabb megoldás
A mágnescsíkok sebezhetősége miatt a bankok az úgynevezett EMV-chiptechnológiát kezdték alkalmazni. Az EMV (ami az Europay, a Mastercard és a Visa rövidítése) kártyák kisméretű, beágyazott mikrochippel rendelkeznek, amely minden tranzakcióhoz egyedi kódot generál, ezáltal fokozott biztonságot nyújt, és kiküszöböli a lemágneseződés kockázatát.
A mágnescsíkokkal ellentétben ezeknek a chipeknek a működését nem befolyásolják a mágneses mezők vagy a fizikai sérülések, így a kártya adatai mindig biztonságban maradnak.
Míg a régebbi fizetési terminálokkal való kompatibilitás érdekében sok hitelkártyán még mindig vannak mágnescsíkok, az EMV-chip a tranzakciófeldolgozás elsődleges módszerévé vált.
Ennek ellenére megfelelő működésének és hosszú élettartamának biztosítása érdekében a szakemberek azt javasolják, hogy mindig tartsd távol bankkártyád az erős mágneses forrásoktól, illetve óvd a fizikai károsodástól. Hiszen ki tudja, lehet, hogy egyszer még újra a jó öreg mágnescsíkot kell használnod.
Kíváncsi vagy azokra a trükkökre, amelyekkel a csalók megszerezhetik a pénzedet a bankkártyádról? Akkor olvasd el ezt a cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
