Nem vagyok sem vegán, sem vegetáriánus, kíváncsi ugyanakkor igen, ráadásul itt a nagyböjt, a húsmentes péntekek időszaka. Ez talán még nem lett volna önmagában elég, de miután hosszú hónapokon át kacérkodtam a szejtánnal, nemrég rábukkantam egy olyan egyszerű receptre, hogy már nem akartam tovább halogatni a búzahúsprojektet: meggyúrtam az első otthoni szejtánom.
Gyorsan kész az egyszerű húspótló? Meglátjuk!
Az áttörést azt hozta, amikor a szejtán egyszerű otthoni elkészítése keresőszavakat ütöttem be angolul a Google keresőjébe. Azt már korábban is tudtam, hogy alapvetően lisztre és fűszerre lesz szükségem a búzahús megalkotásához, de rengeteg recept tartalmaz sikért is, amelynek megvásárlásáig sosem jutottam el, és a szejtánalapanyag víz alatt, szitán átmosva gyúrása is távol tartott attól, hogy belevágjak a projektbe.
A kipróbált receptben aztán végre megvolt minden, ami motiválni tudott: a tényleg, de tényleg pofonegyszerű elkészítése, az alig pár hozzávaló, és annak ígérete, hogy finom lesz a végeredmény.
Ha bele akarsz vágni, a következők legyenek otthon nálad is:
- liszt,
- sütőpor (ettől nem lesz rágós a műhús az ígéret szerint),
- valamilyen fűszerkeverék, amellyel a szejtánt ízesíted (önmagában íztelen, ez nagyon lényeges),
- némi szójaszósz,
- alaplé vagy leveskocka.
Nokedliszeleteket főztem búzahúsból
Az eredeti recepthez képest felezett adag szejtánomhoz bő egy bögre liszt, egy evőkanál fűszer, egy kiskanál sütőpor kell: ezeket elkevertem, majd fél bögre vízbe egy evőkanál szójaszószt öntöttem. Dagasztógépben kezdtem összeállítani a száraz összetevőkhöz adagonként hozzácsorgatott szójaszószos vízből a húspótlót, majd kézi dagasztásra váltottam.
Egy meglehetősen ragacsos tésztát kaptam, amelynek alá is kellett lisztezni, hogy ne tapadjon folyamatosan a munkafelülethez, de már ekkor furcsa volt, hogy a fűszerkeverék adta húsos illat lengi be dagasztás közben a konyhát.
A tésztát konyharuhával lefedve negyedórán át pihentettem, közben egy lábasban felforraltam egy leveskockával és egy evőkanál szójaszósszal a vizet. A szejtánosodni készülő tésztából éles késsel vágtam fel nagyjából akkora darabokat, amelyeket majd kirántani terveztem – a lábasban még kicsit nőttek –, majd egyesével behelyeztem mindegyiküket a vízbe, mely alatt már mérsékeltem a lángot.
Nem kell megijedni, a tésztadarabok először lesüllyednek a vízben, aztán annak tetejére emelkednek, és ott egészen hússzeletszerű alakot öltve úszkálnak, míg főnek, fél órán keresztül. A végeredményt egy tálba szedve az a meglepő látvány fogadott, hogy ha fotón látnám, tényleg nyers csirkének nézném a szejtánomat. Igaz, a felülete nokedlisen nyálkás volt, de azt reméltem, az majd a sütés révén megváltozik.
A gyerekpróbán átment a búzahús
Miután kihűlt a tésztából búzahússá vedlett alapanyag, a szokásos módszerrel paníroztam, majd olajban kisütöttem, és jött a puding valódi próbája: négy éhes ovis és kisiskolás.
Az első, taktikai falatot műanyag kardra szúrva adtam, az ötéves, legkisebb tesztalany pedig boldogan kiáltott fel: rántott hús!
A gyerekek azonnal spricceltek a konyhába, hogy teljes szeletet kapjanak, és be is uzsonnáztak belőle, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy evés közben mindannyian rájöttek, hogy valójában nem húst kaptak. Volt, aki tésztához hasonlította, más rántott májhoz (igaz, ő még sosem evett rántott májat), megint más pedig annyit mondott, biztosan nem sajt, de nem is hús.
Az igazság az, hogy leginkább a nuggetsekhez hasonlóan ruganyos állaggal tudnám a rántott szejtánomat jellemezni. A hosszabb időt igénybe vevő, víz alatt dagasztós és utána csomózgatós elkészítési módszer szálasabb, csirkére jobban emlékeztető húspótlót eredményez az internetes hírek szerint, az enyém inkább volt valamiféle gyorséttermi verzió. Ennek dacára a gyerekek közt akadt, aki repetázott belőle, sőt, aggodalmasan figyelte, amikor én is megkóstoltam, majd jelezte, hogy ő másnap az iskolába is vinne belőle tízóraira. A férjem kommentárja szerint nagyon nem csirkehús jellegű, viszont megenné: finom.
A sok fűszer mindenesetre megtette a hatását, nem lett íztelen a gyorséttermi vega rántott húsom, és arra is rájöttem, hogy érdemesebb kifejezetten vékony szeleteket készíteni belőle, úgy kevésbé tésztaszerű. Még ezzel a gyors módszerrel is jó húspótló készülhet, melyet nemcsak rántani lehet, hanem akár pörköltként vagy sütve is elkészítheted. Ez az első kísérlet abszolút jó kezdetnek bizonyult: ki tudja, talán egyszer a hosszú verziót is kipróbálom majd.
Ha érdekel, mi történik szervezetedben, ha egy hónapig nem eszel húst, ezt a cikkünket ajánljuk!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
