Nem, nem csupán arról van szó, hogy a keksz jobban csúszik tejjel. Az ízorgia a nyelveden kölcsönhatásba lépő kémiai vegyületeknek köszönhető.
A cookie-nak, avagy az amerikai csokis keksznek itthon is számos rajongója akad, akik a tengerentúli szokást honosítva tejjel fogyasztják ezt a klasszikus édességét. De vajon mi lehet az oka, hogy ilyen jól passzolnak egymáshoz? Matthew Harting, az American University kémiaprofesszora meglepő magyarázattal szolgált.
Miért finomabb a csokis keksz tejjel?
Ennek megértéséhez először az emulzió fogalmát érdemes tisztáznunk. Egyes folyadékokról tudni kell, hogy természetes formájukban nem keverednek egymással – gondolj csak az olajra és a vízre. Emulzióról akkor beszélhetünk, amikor az egyik folyadékot kémiai úton oszlatják el a másikban. Ehhez úgynevezett emulgeálószereket használnak, amelyek a két folyadékból egy homogén egységet hoznak létre, így az olaj például már nem jön fel a víz tetejére.
Oké, de hogy jön ide a csokis keksz és a tej? Úgy, hogy mindkettőhöz emulgeálószereket adnak. A csokoládénál így érik el, hogy a zsíros összetevők (a kakaóvaj és az olaj) elkeveredjenek a zsír nélküli hozzávalókkal (a víz és a kakaópor), míg a tejnél ez garantálja, hogy zsírtartalma ne csapódjon ki a tetején.
A csavar akkor jön, amikor a csokis keksz találkozik a nyelveden a tejjel, ettől ugyanis az emulgeálószerek reakcióba lépnek egymással, ami az ízekre is hatással van. Matthew Harting kémiaprofesszor szerint leegyszerűsítve arról van szó, hogy miközben a tej enyhíti a keksz tömény édességét, a benne lévő emulgeálószerek segítenek „kisimítani” a csokoládé ízét evés közben.
„Bár a nyelved végül felveszi a keksz testes ízét, a tej felgyorsítja ezt a folyamatot, és gondoskodik arról, hogy a nyelved egyenletes sütibevonatot kapjon” – magyarázta a szakember. E nélkül a süti darabosabb marad, és ízre is jóval intenzívebb lehet, így nem nyújtja ugyanazt a harmóniát, mint tejjel fogyasztva.
Apropó, talán neked is feltűnt, hogy a kekszek nemcsak tejjel, hanem teával is ízletesebbek. Az NPR jelentése szerint ennek az az oka, hogy a kekszek és más édesipari termékek jellegzetes ízét adó methylbutanol nevű vegyület a forró italok révén gyorsabban szabadul fel a szájban.
Kinek az ötlete volt a mártogatás?
Sajnos mára a feledés homályába merült, hogy ki volt az első, akinek eszébe jutott tejbe mártani a kekszet. (De ezúton is köszönjük neki!) Csak annyit tudunk, hogy feltételezések szerint a mártogatás a rómaiaktól ered, akik a kemény ostyákat borba tunkolva puhították meg. A szokás az 1500-es években visszaköszönt a tengerészek körében is. Ők a hosszú utazások során megkeményedett kekszeket mártották kávéba vagy sós lébe, hogy ne törjön bele a foguk.
