A romlandó élelmiszerek csomagolásán kötelező érvénnyel fel kell tüntetni a lejárati időt. A tej és tejtermékek esetében ez különösen fontos, és már az 1930-as évek óta bevett szokás. Azt azonban kevesen tudják, hogy a világ leghírhedtebb gengszterfőnökének köszönhetjük ezt a szabályt.
A Sebhelyesarcúnak is hívott Alphonse Gabriel, azaz Al Capone a chicagói gengsztervilág legkönyörtelenebb és leghatalmasabb ura volt az 1920-as években, aki a szesztilalom következtében felfutó illegális alkoholbiznisznek köszönhetően szedte meg magát (évente mintegy 100 millió dollárt kaszált), és vált a történelem egyik leghírhedtebb bűnözőjévé. A korrupció mestereként ismert Capone a következő évtized hajnalán már sejtette, hogy az alkoholtilalomnak hamarosan leáldozik, ezért igyekezett új bevételi forrás után nézni: a lehetőséget egy másik, sokkal egészségesebb italban találta meg.
Kilobbizta a szabályozást „a gyerekek érdekében”
Capone és bátyja, Ralph rávetették magukat a chicagói tejiparra, megvásároltak egy tejüzemet (a bizniszt úgy sikerült nyélbe ütni, hogy elrabolták és megzsarolták a tejiparosok szakszervezetének elnökét), a konkurenciát pedig különböző trükkökkel igyekeztek sarokba szorítani: a chicagói helyett olcsóbb wisconsini tejet importáltak, alacsonyabb bérért dolgozó, szakszervezeten kívüli tejfutárokat alkalmaztak, amikor pedig valaki felszólalt a kétes módszerek ellen, könnyen nyoma veszhetett az illető családjának.
A nagy tejüzlet fő vívmánya azonban az volt, hogy a gengsztervezér kiharcolta a városi törvényhozásnál a tejesüvegek pontos felcímkézésének szabályozását. Állítólag Capone unokahúga súlyosan megbetegedett, miután véletlenül lejárt szavatosságú tejet ivott, a rettegett bűnöző pedig annyira feldühödött, hogy kapcsolatai és hathatós meggyőzési technikái segítségével kilobbizott egy törvényt, amely „a helyi gyerekek egészsége és biztonsága érdekében” kötelezte a gyártókat a pontos lejárati dátum feltüntetésére.
Egy másik változat szerint Capone korántsem ennyire nemes érdekből cselekedett: a törvényre azért volt szüksége, mert a városban található összes üvegcímkéző az ő tulajdonában volt, így még jobban ellenőrzése alá hajthatta a tejipart, és még több pénzt ki tudott sajtolni az új üzletből. Ez a verzió talán valószínűbbnek tűnik, de a másik sem zárható ki: a könyörtelen maffiafőnök többször is bizonyságot tett emberbaráti szándékairól, a gazdasági világválság alatt például ingyenkonyhát létesített a rászorulóknak és hajléktalanoknak.
A tejbiznisz mindössze három hónapja futott csak, amikor Caponét letartóztatták és börtönbe zárták adócsalás vádjával. Az üzletet Ralph vitte tovább, sőt kibővítette az üdítőkkel is, három évvel később azonban ő is rács mögé került ugyanezzel a váddal. A gengsztervezér által kikényszerített törvényi szabályozás azonban alapjaiban változtatta meg a tejipart: a gyártók rájöttek, hogy számukra is előnyt jelent, ha a korábbi hiányos címkézéssel szemben, amely sokak egészségét veszélyeztette és rossz fényt vetett üzletükre, pontosan megjelölik a lejárati dátumot az üvegeken. A címkézés így vált máig bevett és törvényben előírt szokássá.
