Az az ember vagy, aki lecsap az első szabad parkolóhelyre, ami az utadba kerül, vagy inkább az, aki minél közelebb próbál megállni ahhoz a helyhez, ahová el akar jutni?
Bármelyik megoldást is választod, a tudomány szerint rossz nyomon jársz. Létezik ugyanis egy harmadik opció is, ami matematikai szempontból jobb eredménnyel, vagyis időtakarékosabb parkolással kecsegtet. A Lifehacker összefoglalója szerint két fizikus, Paul Krapivsky és Sidney Redner tudományos alapon elemezte ki, hogy milyen technikát érdemes alkalmazni a legjobb parkolóhely felkutatásához.
Ne fuss felesleges köröket
Először is tisztázzuk, hogy mit is takar a legjobb parkolóhely. Azt az ideális helyet, ami közel esik az úti célodhoz, de nem kell túl sokat kutakodni utána, így képes minimalizálni a parkolással eltöltött időt. Most, hogy már ezt is tudod, térjünk vissza az elemzéshez, amelyhez a szakemberek három jellemző parkolási stratégiát vettek alapul.
A szelíd sofőr az első rendelkezésre álló helyre beáll, és nem vesztegeti az idejét további keresgéléssel, még akkor sem, ha a megközelíteni kívánt bejárathoz közelebb is lennének parkolóhelyek. Cserébe viszont többet kell gyalogolnia.
Az optimista sofőr egyfajta hazárdjátékot űz: elmegy egészen a bejáratig, majd visszafordul, hátha megtalálja az ahhoz legközelebb eső parkolóhelyet.
A körültekintő sofőr ezzel szemben az arany középutat követi. Nem áll meg az első adandó alkalommal, hanem gyakran több szabad parkolóhely mellett elhaladva megpróbál minél közelebb jutni a bejárathoz, hogy beálljon az első olyan helyre, ami két parkoló autó között van. Ha pedig mégsem jár sikerrel, akkor visszamegy oda, ahol a szelíd sofőr megállt volna.
Vajon melyik megközelítés a leghatékonyabb? A két szakember a következő sorrendet állította fel:
- A körültekintő stratégia: összességében a leggyorsabb megoldás, mivel a másik kettőnél kevesebb gyaloglást és vezetést igényel.
- Az optimista stratégia: többet kell vezetni hozzá, de még így is a második legjobb módszer.
- A szelíd stratégia: túl sokat kell gyalogolni hozzá, ezért nem éri meg.
Miért éppen ez a stratégia működik?
Krapivsky és Redner ahhoz hasonlította az elvet, ahogy a molekulák kapcsolódnak a mikrotubulusokhoz, de ha nem vagy otthon a biológiában, itt egy közérthetőbb magyarázat is:
- Amikor behajtasz egy parkolóba (feltételezve, hogy hátulról haladsz a bejárat felé), egy csomó autó mellett fogsz elhaladni, amiket vezetőik a számukra legelső szabad helyen parkoltak le.
- Ha elmennél a parkoló elejéig, hogy megtaláld a legjobb helyet, azzal csak az idődet pazarolod.
- Ha viszont elmész egy pár üres hely mellett, és az ott parkoló autók között keresed meg az első helyet, megütheted a főnyereményt, hiszen ezeket sem az optimista, sem a szelíd sofőrök nem veszik számításba.
Néha semmi nem segít
A matematikai kalkulációk sajnos nem minden esetben ültethetők át a valóságba (már csak azért sem, mert a modell lineáris parkolóból indul ki, vagyis olyanból, ahol egy vonalban helyezkednek el az autók. Előfordulhat például, hogy a rossz időjárás arra sarkall, hogy közelebb menj a bejárathoz, vagy az utasaidnak nem fűlik a foga egy hosszabb sétához. Aztán ott van az lehetőség, hogy beállsz az első szabad helyre, de már csak később veszed észre, hogy jobb opciók is lettek volna. És persze az is megtörténhet, hogy egyáltalán nincs szabad parkolóhely, ezért addig kell köröznöd, amíg valaki lelép. Mégis, ha gyors parkolási technikát keresel, amivel ideális körülmények között időt spórolhatsz, a körültekintő sofőrök stratégiája lehet a legjobb dobásod.
