A türelmesebb és haragtartóbb fajok simán kivárják, hogy felbukkanj levegőt venni, a vízbeugrás sem jelent tehát végleges megoldást.
Az állatok okozta halálesetek nagyjából harmadát kitevő darázs- és méhtámadások egy fokkal gyakoribbak azért, mint a gömbvillámokkal összefüggésbe hozható halálesetek, nem árt tehát tisztában lenni vele, hogy kell ilyenkor kereket oldani. Az Iflscience szerint úgy, ahogy egy távolságtartó, elegáns brit úr, akinek elfelejtették odakészíteni a kedvenc kekszét a teája mellé.
Ne hadonássz!
Malomkörzés helyett ugyanis nyugodt és lassú mozdulatokra van szükség: a hadonászás és a rohangálás helyett ajánlott szép lassan odébb cammogni. Azért nem mindig, az afrikai és az európai háziméhből előállított hibrid, azaz az afrikanizált méhvel kapcsolatban ugyanis hivatalosan is a „FUSS el, de gyorsan!” megoldást javasolja az USA agrárminisztériuma. Az Európát egyelőre nem fenyegető hibridek tudniillik, kevésbé mérgezőek, viszont gyorsabbak, agresszívebbek és… többen vannak.
Ne csapd agyon!
A többnyire a fészkük, illetve a kaptár megzavarása után agresszívvá váló rovarok közelében azért érdemes felhagyni a rúgkapálózással, mert a hadonászó emberek fenyegetőbbnek tűnnek számukra, ami a részükről is agresszívebb reakciót von maga után.
Egy-egy különösen agresszív rovar kivégzése szintén rossz ötlet, a haldokló egyedek feromonjainak hatására ugyanis még több dühödt fullánkos érkezik majd a helyszínre.
Mivel bizonyos fajok a vízbe ugró áldozatok felbukkanását is türelmesen kivárják, érdemes inkább valamilyen jól kivilágított, zárt helyiséget célba venni, ilyen körülmények között ugyanis nehezebben tájékozódnak a méhek.
Ha nincsenek komoly allergiás reakcióid, és csak néhány fullánk áll ki belőled, a csipeszként használt virsliujjaid helyett egy vékony tárggyal, oldalirányú mozdulatokkal kapard ki a lándzsákat, ha nem akarod, hogy még több méreg jusson a bőröd alá.
