Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A két Michelin-csillagos Onyx séfje a csapatával az ételek mellett agyagtányérokat készít a Gourmet fesztiválra. Videó.
Mit várhat az ember egy Michelin-csillagos étteremtől? Nyilván valami nagyon különleges ételt, egyedi formát és ízharmóniát. A két csillagostól meg olyan ízorgiát amit csak szökőévente tapasztal az egyszeri halandó. Arra azonban nem sokan számítottak, hogy Magyarország első két Michelin-csillagos éttermének séfje és csapata egy kellemes tavaszi délelőttön saját kézzel agyagozza ki a tányért, amelyen majd a Gourmet fesztivál látogatói kapják az ételeket.
A Sziget Kft. a rendezvényein harcot hirdetett a műanyag evőeszközök és tányérok ellen. Az első ilyen fesztivál a Gourmet lesz, ami azért egy kissé más kategória, hiszen az önfeledt koncerten ugrálás és ivászat helyett a hangsúly itt azon van, hogy az ember jókat egyen és igyon. Menő borokat és pezsgőket nyilván eddig is ciki lett volna műanyag pohárból szürcsölgetni, idén viszont már a luxus ételkölteményeket sem kell többé polisztirol tányéron életlen és egyben törékeny késsel nyesegetni.
Ebben a koncepcióban készült nem is kis plusszal az Onyx csapata, akik saját készítésű agyagtányérban szolgálják majd fel a fogásokat. Nem égetik ki az edényeket, de ezt bárki megteheti majd otthon. Vagy egész egyszerűen eldobhatja: a tányér minden egyes eleme ugyanis lebomlik, így egyáltalán nem terheli a környezetet. Ráadásul hetekig szárítják, úgyhogy attól sem kell aggódni, hogy az újragondolt szilvásgombóc mellé a tányér aljáról egy kis agyagot is kikapar a lelkes látogató.
Az ország legmenőbb étterméből fél perc alatt ovi lesz
Nagyjából ez volt az érzésünk, amikor belenézhettük, hogyan is készülnek a tányérok. Az egész csapat - beleértve az összes konyhai dolgozót és a szervízszemélyzetet is - lelkesen formálta az agyagot, melyből kis gombócokat gyúrtak - ebből készültek aztán - Szabó Ádám keramikus vezetésével - az egyedi tányérok. Nagyjából 2500-2600 darab. Lassan, határozottan egy napközis csoportra kezdett hasonlítani a társaság, akik egymást szívatják, miközben gyűlnek a tálak. Az Onyx különterme pedig egy óra munka után úgy kezdett el kinézni, mintha egy ókori régészeti ásatáson lennénk, ahol most került elő egy rakás kezdetleges szerszámokkal elkészített tányér.
A profizmust azért nem tudják levetkőzni
Ha én kezdenék agyagtányérok készítésébe, valószínűleg nem kapna a szívéhez egy keramikus sem a szakmai félelem miatt. De, mondjuk, én biztosan nem is úgy csinálnám, ahogyan az étterem munkatársai. Például egészen biztosan nem mérném le dekára pontosan az agyagdarabokat. Aztán valószínűleg vonalzóval sem méregetném, hogy minden tányérnak egyforma legyen az átmérője. Finom kis mozdulatok helyett azután bizonyára a tenyeremmel lapítgatnám ki a tányért. Na ezért nincs nekem se Michelin-csillagom, se keramikus végzettségem, és valószínűleg még kenyérszeletelésre sem lennék alkalmas egy ilyen helyen. De mindenki megnyugodhat, a tányérok hasonló profizmussal készültek, mint az maguk a fogások, amelyek végül belekerülnek. Vagyis nagyjából annyira néznek ki tányérnak, amennyire az én főztöm Michelin-csillagos ételnek.
De mire fel ez az agyagozás?
De miért nem jó nekik a sima lebomló tányér? Hogy néz ki az, amikor szakácsok készítik a tányért is? Milyen ételek kerülnek az agyagedényekbe? Milyen az, amikor újra gyerekként gyurmázgatnak az étterem dolgozói? Videónkból ez is kiderül!
