Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A friss virág szépsége sajnos erősen mulandó, szárítva azonban szinte az örökkévalóságig eltartható. Cikkünkben négy népszerű konzerválási eljárást mutatunk be.
Alfred Palomares, az 1-800-Flowers virágmágnása szerint vázád tartalmának tartósítására számos furcsa és szokatlan módszer létezik, melyekkel egyaránt gyönyörű eredményt érhetsz el, de mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A Popular Science kérdésére azt is elárulta, hogy melyiknek mi.
Hagyományőrzőknek: szárítás
Amennyire egyszerű, olyan nagyszerű! A zsineggel vagy szalaggal összekötött virágokat akaszd fel fejjel lefelé egy jól szellőző, napfénytől védett helyre (mondjuk egy szekrénybe, aminek nyitva hagyod az ajtaját), a többit meg bízd a levegőre. A hagyományos szárítás mellett szól, hogy a szárakat is megőrizheted vele az utókornak, az viszont már kevésbé, hogy 2-4 hétig is eltarthat, és a virágok közben elhullathatják a szirmaikat, illetve áldozatul eshetnek a penésznek. Éppen ezért időnként célszerű szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezned, hogy a terveid szerint alakul-e a folyamat. Ha úgy látod, hogy a virágok kellőképpen kiszáradtak, utolsó lépésként kínáld meg őket egy kevés hajlakkal, ami segíthet, hogy ne hulljanak darabjaikra az első huzattól.
Kockázatkerülőknek: könyves préselés
A préselés legalább olyan megúszós technika, mint a szárítás, ráadásul minimálisra mérsékeli annak a kockázatát, hogy valamit elszúrj.
A módszer csekély erőfeszítést és beavatkozást igényel, az eredmény mégis csodálatos. Az egyetlen hátulütője, hogy akkor a leghatékonyabb, ha eltávolítod a szárat
– világított rá Palomares.
De haladjunk csak szépen sorjában! Először is tisztázzuk, hogy mi fog kelleni: egy nehéz, kemény táblás könyv (például egy szótár vagy enciklopédia), némi zsírpapír/viaszpapír és egy olló. Ha minden kéznél van, vágd vissza a szárakat úgy, hogy csak a virágfejek maradjanak meg. Ezután üsd fel a könyvet a közepénél, a lapjait fedd le az előkészített papírral, majd helyezz egy virágot az oldal középső részére, óvatosan lapítsd ki és csukd be a könyvet.
Most már csak annyi a teendőd, hogy heti rendszerességgel ellenőrizd, mi zajlik a borító mögött/alatt. Elképzelhető ugyanis, hogy többször is ki kell cserélned a papírlapokat, amelyek felszívják a nedvességet. A virágok körülbelül 4-5 hét alatt száradnak ki, innentől kezdve szinte a végtelenségig eltarthatod őket.
Türelmetleneknek: szilikagél
Amennyiben a türelem nem tartozik a fő erősségeid közé, a szilikagél jelentheti a kiutat, csak készülj fel rá, hogy a két eddig ismertetett megoldáshoz viszonyítva ez nagyobb odafigyelést igényel. Megtörténhet például, hogy „túlszárítod” a virágot, így az már az érintésedtől is szétesik.
De mi az a szilikagél? Lehet, hogy elsőre nem esik le, de bizonyára te is ismered. Arról a kis tasakos bigyóról van szó, amit cipővásárlás után tanácstalanul méregetsz a dobozban. A pompás nedvszívó képességéről ismert anyag külön megvásárolva elég drága mulatságnak számít, ám mivel újrafelhasználható, csupán egyszer kell befektetned rá.
Használatához képezz egy réteg szilikagélt egy légmentesen zárható doboz alján, pakold rá a virágokat, majd boríts be őket egy újabb réteggel, ügyelve rá, hogy a szirmok közé is kerüljön az anyagból és ténylegesen befedje azokat. Végül zárd le a dobozt és keress más elfoglaltságot magadnak.
A következő hetekben kétnaponta érdemes lecsekkolnod a virágokat, egészen addig, amíg teljesen kiszáradnak. Ekkor tisztogasd meg őket, a maradék szilikagélt pedig a jövőre gondolva tedd félre. A színéből viszonylag könnyű megállapítani, hogy meddig lehet a hasznodra. Ha kezd rózsaszínre színeződni, az annak a jele, hogy elveszti a nedvességelnyelő képességét.
Még türelmetlenebbeknek: mikrózás
Ez a leggyorsabb út, amire ráléphetsz. A lényege az, hogy a mikrohullámok felforrósítják a virágban lévő nedveket, melyek gőz formájában távoznak, ezzel kiszárítva a szirmokat. Palmares szerint a virágmikrózás első hallásra talán szokatlanul hathat, ennek ellenére maximálisan biztonságos,így bátran ajánlható mindazoknak, akik nem kívánnak túl sokat pepecselni. Ahogy azonban az élet oly sok területén, a kényelemnek itt is ára van: az összes szisztéma közül ennél a legnagyobb az esélye, hogy nem lesz makulátlan a végeredmény.
Ha mégis emellett döntesz, két mikrobiztos kerámiatányérra, néhány kávéfilterre és persze egy mikrohullámú sütőre lesz szükséged. Kezd azzal, hogy a kellékeket berámolod a készülékbe, méghozzá a következő sorrendben: tányér, kávéfilter, virág, kávéfilter és végül a másik tányér. Az így kapott "szendvicset" ezután egy percen át melegítsd, majd vedd szemügyre a virágot, hogy elérte-e a kívánt szárazsági szintet. Ha nem, akkor cseréld ki a filtereket, és addig ismételd az egészet, amíg csak kell.
Apropó, nemrég volt nőnap! És ha már a virágok kapcsán szóba került az ünnep, korábbi cikkeinket se hagyd ki a témában:
