Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Röviden? Igen! Sebaj, leírjuk, mi a helyes technika és milyen bajunk származhat abból, ha nem követjük ezt a módszert.
Mi lenne velünk orrfújás nélkül? Valószínűleg olyan hangokat hallatnánk, és úgy néznénk ki mind, mint a folyton szipogó, a taknyukat egyszerűen visszaszippantó, vagy épp ellenkezőleg, minden különösebb probléma nélkül, bátran a felső ajkukra folyató kisgyerekek. Nem véletlenül hívják „taknyos kis kölyöknek” a három megállóval a leszállás előtt az ajtóhoz toluló nyugdíjasok a leszállásgátló fiatalokat. De orrot fújni lehet rosszul is, sőt van, aki amellett érvel, hogy jobb lenne végleg felhagyni a dologgal. De milyen veszélyek leselkednek a hurrikánszerű technikákkal dolgozó orrfújókra, és hogy néz ki a helyes metódus? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az IFLScience.
Patak és kőzet
A McGalagonyt is megszégyenítő alakváltásokra képes, nagy viszkozitású, de bátran csörgedező szilaj patak, és a nyálkahártyához tapadó, de gyémántkeménységű kőzetre hasonlító orrváladék - magyarul takony - nagyobb mennyiségű előállításáért általában a nátha, az orrmelléküreg-gyulladás vagy a szénanátha a felelős. Ezekben az esetekben az orr nyálkahártyája megduzzad, és a kórokozók/allergének kisöprése érdekében a szokásosnál több váladékot termel, ami sok esetben duguláshoz vezet. Szerencsére rendelkezésünkre áll egy igazi csodamódszer a probléma megoldására: az orrfújás.
Nem túl gyakori az ilyesmi, és általában krónikus orrmelléküreg-gyulladásra vagy valamilyen más fennálló problémára is szükség van a dologhoz, de létezik 1-2 elrettentő példa, ami jól mutatja a tornádó erejű orrfújás veszélyeit. Volt már olyan, aki olyan erősen fújt, hogy megrepesztette a szemüregét vagy a nyelőcsövét, mások pedig a koponyájukba és a tüdőlebenyeik közé ágyúztak némi levegőt. Nagy akarásnak nyögés a vége.
Egy kutatás eredményei azt mutatják, hogy általában az orrmelléküreg-gyulladással küzdők hozzák létre a legnagyobb nyomást, és az is nagyságrendileg nagyobb nyomást eredményez, ha valaki mindkét orrlyukát eltorlaszolja valamennyire, mikor fújni kezd. Az egyik orrnyílást ajánlatos tehát szabadon hagyni ilyenkor, így talán az orr a duplacsövű orrfújás során gyakran elpattanó hajszálerei is épek maradnak. A koponyafelfújtnál sokkal gyakoribb probléma persze, hogy az orrváladék, és a benne található baktériumok könnyen a orrmelléküregekbe juthatnak az orrfújás során, tovább súlyosbítva így a fertőzések lefolyását.
Próbálj ki mást is
Egy-egy náthás, allergiás időszak alatt tehát jó ötlet más módszereket is igénybe venni, és tehermentesíteni kicsit a testüregeinket. A Men’s Health például a gőzölést, allergia esetén a gyógyszeres kezelést, és a számtalan forgalomban lévő orrspray használatát ajánlja. Persze az orrspray választás - az élet nagy döntéseinek egyike – sem egy népünnepély, nem árt tehát körültekintőnek lenni.
