Fémdetektor, kolostorba vonulás, rengeteg lehetősége van azoknak, akik nem találják a kulcsot/telefont.
A kocsikulcsot, és egyéb kisebb-nagyobb tárgyakat rendszeresen elhagyóknak dobott mentőövet a Daily Mail. Akadnak a listán hasznos, magától értetődő, és meglehetősen bugyuta tippek is, bár valószínűleg egyiktől sem érzi magát az ember annyira tompaagyúnak, mint az állandó kulcskereséstől.
1. Rend a lelke mindennek
A foglalkozását nézve leginkább csoportosítóként leírható Marie Kondo például arra biztatja a tárgyak káoszában fulladozókat, hogy keressenek minden tárgynak végleges otthont, ahol aztán mindig megtalálhatják őket. Ha mindig ugyanoda rakunk egy tárgyat, az agyunk néhány nap alatt hozzászokik a rendszerhez, és máris minimálisra csökkentettük a esélyét annak, hogy megint elkeverjük a kedvenc körömreszelőnket.
2. A félméteres szabály
A szintén szakértőnek minősülő (?) Professor Michael Solomon könyvet is írt a témáról, mégpedig a végtelenül egyszerű és lényegre törő címével már-már megigéző, megbabonázó erejű Hogyan találjuk meg elveszett tárgyainkat címen. Solomon szerint az elkevert tárgyak általában nem vándorolnak 46 cm-nél messzebbre onnan, ahol utoljára látták őket. Érdemes tehát vonalzót ragadni, és tüzetesen átvizsgálni azt a 46 (egészen pontosan 45,72) centiméter sugarú kört, mielőtt kiterjesztenénk a kutatás területét.
3. Rekonstruáld a történteket
Ez már Sherlock és Columbo vadászterülete. Egy-egy illat, hang, vagy akár íz segítségével idézzük fel, hol és mikor láttuk utoljára a keresett tárgyat, és lassan fejtsük vissza az idő fonalát. Hasznos lehet az is, ha egy-egy tárgy letételének pillanatában hangosan kimondjuk, hogy mit és hova teszünk, így később is emlékezni fogunk a dologra: „A kis üvegasztalra helyezem a pénztárcámat.” Persze könnyen lehet, hogy tökéletlen androidnak, vagy csak simán féleszűnek néznek majd minket, ha lépten-nyomon önmagunk David Attenborough-jaként narráljuk az életünket.
4. Őrizd meg a hidegvéred!
Solomon szerint kulcsfontosságú tényező. Látszik, hogy sokat gondolkozott a témáról, hisz 3 különböző szegmensét is megkülönbözteti annak, amit amúgy néhány szóban is meg lehet határozni: Ne pánikolj! Szerinte először is helyezzük magunkat kényelembe és igyunk meg egy csésze teát. Ezzel el is jutunk a következő fázisig, a megnyugvásig. Ezután jön a magabiztosság szakasz, legyünk pozitívak, gondoljunk arra, milyen jó lesz, ha majd megtaláljuk a tárgyat. Ezek szerint ezután jön csak maga a keresés. Valószínűleg Solomon kizárólag dolgok keresésével foglalkozik, ezért gondolja, hogy az idő egyszerűen nem olyasmi, amit figyelembe kéne venni, ha kutatásra adjuk a fejünket.
5. Kincskereső kisködmön
Ha minden igyekezetünk kudarcba fulladt, használjuk ki a modern technológia nyújtotta lehetőségeket. Vásároljunk fémdetektort. Vagy fütyüléssel aktivizálható kulcstartót. Ennek is megvannak a maga nehézségei persze. Például ha valaki szeret fütyürészni. Neki előbb le kell szoknia a hobbijáról, csak azután szerezheti be a füttyre érzékeny kulcskeresőt. De ha valaki mégis ragaszkodna a fütyüléshez, még mindig választhatja azt az utat, hogy elégeti az összes tárgyát, kivonul a társadalomból, és felcsap szerzetesnek. A szerzeteseknek (szerintem) mindössze egy csuhára, egy tálkára, egy kanálra, és egy fogkefére van szükségük. És egy sarura. De kolostora válogatja, nem árt utánajárni a feltételeknek.
