Azt hitte, a kaktuszt nem érdemes a kertbe ültetni, mert csak olyan kis zöld izé, ráadásul szúrós, és az első téltől megdöglik? Ebből csak a szúrósság az igaz.
Akik szeretik a különlegességeket a kertjükben vagy az erkélyükön, biztosan szemeztek már a kaktuszokkal. Ezek a növények ugyanis egzotikusak - hiszen nálunk nem igazán található belőlük vadon -, ugyanakkor a legtöbben mégsem veszik komolyan, hiszen „csak” zöldek, ráadásul szúrósak, meg á, úgyse bírják a telet. Nos, ebből csak a szúrós igaz.
Először is, ha nem dől be az általános nézetnek, miszerint a kaktuszoknak nem kell a víz (vagy csak nagyon kevés), akkor gyönyörű virágokat is nevelnek. Valóban, ezek a növények, amik a sivatagban is megtalálhatóak, ahol ugye kevés a víz, az életben maradásukat valóban képesek biztosítani kevés folyadékkal is. Ám a fejlődésük és virágzásuk csak rendszeres locsolással érhető el.
Kaktuszok és virágaik
Ez nem azt jelenti, hogy ugyanúgy kell velük bánni, mint egy gerberával, vagy hibiszkusszal. A kaktuszok ültetőközege ugyanis más, ráadásul arról is gondoskodni kell, hogy a vízelvezetés megfelelő legyen, hiszen a pangó víz minden növénynek nagy ellensége, de a kaktuszoknak különösen.
„A kaktuszokat viszonylag ritkán kell átültetni, hiszen gyökérzetük nem nő nagyon, sokkal inkább az esztétikai átültetés az oka a helycserének. Vannak magasra ágaskodó kaktuszok, ezek felborulnak egy idő után a cserepükben, ezért érdemes nagyobba tenni őket, hiszen úgy nem dőlnek el. Akármi is azonban az oka az átültetésnek, a kaktuszoknak kaktuszföldre van szükségük. Ez az ültetőközeg sok homokot tartalmaz, jó vízáteresztő képességű, jól levegőzik és kevés a szervesanyag-tartalma. A legtöbb kertészetben lehet kifejezetten kaktuszföldet vásárolni, már akár egészen kicsi, 2-5 literes kiszerelésben, általában nincs is szükség többre. A normál (tőzeges, rostos, magas szervesanyag-tartalmú) virágföld nem megfelelő számukra, ebbe a kaktuszok gyökérzete idővel belerohad.
A tüskékkel nem árt az ültetéskor és általában vigyázni. A szövet kesztyűt, konyharuhát simán átszúrja, ilyenekkel nem is érdemes próbálkozni. Már csak azért sem mert a kaktusz tüskéjének szúrása sokszor irritatív tüneteket, bőrpírt, viszketést okoz. Erősebb kesztyű, kartonpapír, és ha van, akkor egy nagy csipesz lehet segítségünkre.
A legtöbb kaktuszt csak hetente egyszer kell meglocsolni, persze akkor sem eláztatni: elég, ha csak pár csepp éri a földjét. Magát a növényt nem szabad összevizezni, ugyanis a megülő víz rothadásos foltokat okozhat. A természetben persze esik víz a kaktuszra, de ne felejtsük el, hogy ott a szél is fúj, és jellemzően jóval melegebb is van, mint a lakásunkban. A jó kaktuszföld hamar elnyeli a vizet, a növény gyökérzete pedig szépen megtalálja azt. "Vannak virágzó kaktuszfajták is, ezek jellemzően fél-egy évente hoznak virágot, de ez nem annyira a locsolás, sokkal inkább a napos órák függvénye. Ahogy rövidülnek-hosszabbodnak a nappalok a különböző kaktuszfajták az év különböző időszakában virágot hoznak.” – mondjaBoross Dávid, az Oázis kertészet munkatársa.
Télen is elvannak
Hazánkban a cserepes kaktuszok nevelése adott, de másról akkor már ne is álmodjunk? Dehogynem! Szerencsére ugyanis vannak teljesen télálló fajták is, ami azt jelenti, hogy kiültetve sem lesz semmi bajuk a fagyos évszakban. A cserepek kint tartásával azonban csak óvatosan, mert ha a föld teljesen átfagy, azt a növény sem fogja túlélni.
„A fügekaktuszok vagy más néven medvetalp-kaktuszok közé, az Opuntia nemzetségbe tartoznak a legnépszerűbb télálló fajták. Az Opuntia basilaris akár -20 fokos fagyokat is elvisel. Egyes Saguaro fajok is tűrik a hideget, fagypont alatti hőmérsékletet. Igazából nem is a fagy, hanem a nyomás ellen szokták őket védeni, a ráfagyott csapadék ugyanis letörheti a hosszú évek alatt kifejlődött szép ágakat. A cserépben tartott kaktuszok is maradhatnak kint, de azért nem árt behúzni, egy kicsit védettebb helyre, ahol nem esik rá a hó és s szél sem tudja feldönteni” – tanácsolja a szakértő.
Méretek és megjelenés
A kaktuszok közt már a cserepes verzióknál is hatalmas a választék, és szerencsére ma már a télálló, kertbe ültethető fajokból is bőségesen válogathat a boltokban.
A legismertebb a gömb alak, de ugyanilyen gyakori a hosszúkás levél, mint amilyen az agavé kaktuszé, vagy éppen a lapított forma, ami a medvetalp kaktusz sajátossága is. Méretből is talál választékot: a kaktuszok megfelelő neveléssel akár egy felnőtt ember magasságát is elérhetik, sőt, le is hagyhatják. Azzal azonban nem igazán lehet vitatkozni, hogy nem a legbarátságosabb növények. A tüskék sok kellemetlen percet szerezhetnek, ha nem megfelelően közelítk hozzájuk. Gyerekes családokban ez hatványozottan is lehet probléma, de lemondani ekkor sem kell a kaktuszokról, csupán azt kell megakadályozni, hogy a kicsik hozzáférjenek a növényhez.
