Ez egy kényszeres csomagolás, a biztonságos lét elvesztésétől való félelem – mondta Koralevics Rita grafikus, aki legújabb kiállítási anyagában a család és az otthon fogalomkörét szürreális díszletek közt járja be.
Kényszeres csomagolóművész, trendkövető grafikus, kisgyermekes anyuka. Koralevics Ritával a NextArt Galériában nemrégiben nyílt Dobozolt Terhek című kiállítása kapcsán beszélgettünk a képzőművészeti termékenység és az anyaság kapcsolatáról, illetve hogy miért is szeretünk dobozolni.
A képeiden szerepeltetett tárgyak, enteriőrök nagy része olyan, mintha egy bútoráruház katalógusából emelted volna ki őket. Mennyiben ironikus a trendkövetéshez való viszonyod?
Vonzódom ezekhez a tárgyakhoz. A formatervezés aktuális jelenségei ugyanúgy hatnak rám, ahogy munkáimra is, folyamatosan rendezem át a lakásomat, illetve a képek is úgy készülnek, ahogy életterünket alakítgatjuk. Ha már megvannak a hangsúlyos bútordarabok, akkor felkerül a falra egy polc, másnap pedig egy váza és pár könyv is rakódik rá.
Valós tárgyakat is szerepeltetsz a grafikákon?
A sorozat minden darabja számítógépes grafika, melyekhez általában saját fotókat használok. Viszonylag sok képen szerepeltetem a bútoraimat, például a dülöngélő bútorrakást ábrázoló munka csak ilyen tárgyakból tornyosul. Ahogy a szőnyeg alól kikandikáló könyvstócra akár inspirációs forrásként is tekinthetünk.
Koralevics Rita
Koralevics Rita 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen képgrafikusként. Az elmúlt években számos csoportos tárlaton szerepelt Dél-Koreától Brüsszelig, Erdei kirándulás című szerigráfiájával 2008-ban elnyerte Az év grafikája díjat. Jelenleg a NextArt Galéria egyedüli női alkotója, képein a család és az otthon fogalomkörét szürreális díszletek közt járja be.
Egy korábbi interjúban úgy fogalmazol, hogy 2006-ig a tárgyak esztétikai megjelenése érdekelt munkáidban, ehhez csatol vissza a Dobozolt Terhek sorozat?
Azóta a tárgyaknak tartalma van, sokszor nem egyértelmű tartalma. Szeretem a sejtetést, és kíváncsivá akarom tenni a nézőt, hogy együtt csomagoljuk ki a terheket hordozó dobozokat, bontsuk le a falakat, amit magunk köré építünk. Bár az enteriőrökbe nem helyezek szereplőket, mégis minden tárgyon érzékelhető az ott élők lenyomata.
Miért ilyen jelentős kérdés számodra a lakótér?
Mindig is központi szerepet játszott munkáimban a családi fészek gondolata. Az otthonteremtés vágya, a családi lét biztonsága két éve vált különösen fontossá számomra, ugyanis ekkor született meg a kislányom. Ami az anyaságtudattal, és lelkiállapottal jár, az mind rányomta a bélyegét későbbi munkáimra.
A gyermekvállalásnak köszönhetően az életterem leszűkült, ám abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez számomra az alkotás széles spektrumát nyitotta meg. Persze nem csak anyaként lehet ezzel a helyzettel azonosulni, sokan szigetelődnek el más külső körülmények hatására, vagy választják önként a szeparációt. A félelem szülte elzárkózás egy lehetséges út, egy vélemény a ma emberétől, ami alól persze én sem vagyok kivétel, de nem gondolom, hogy ez megoldás lenne a problémákra.
Az anyai izoláció más természetű..
Az anyai elkülönülés nem magányos aktus, hiszen a lányommal millió szálon érintkezünk egymással – ez a Kifeszített kardigán című kép alapgondolata. A kötődés persze megkötést is jelenthet, a pozitív és a negatív üzenetek nem zárják ki egymást.
A kötözés, bugyolálás, dobozolás gesztusa állandó motívum a képeiden, ez is a kötődéssel magyarázható?
Ez egy kényszeres csomagolás, a biztonságos lét elvesztésétől való félelem. Persze a gondos kezek munkája az erős ragaszkodást is implikálja. Itt bejön egy személyes mozzanat: azzal egyidőben, mikor a kislányom született, betörtek hozzánk. Borzasztóan megrázott, hogy ez a védelmező burok bármikor felszakadhat. A dobozok védőruhaként veszik fel a tárgy formáját, amit ezzel eredeti funkciójától, lényegi voltától is megfosztok. A kiállításon látható egy hosszabb távú projekt, a Családi Portré sorozat egy darabja is, ezen a képen a családomat csomagolom be, próbálom biztonságba helyezni, ahogy például a kültéri szoborcsoportokat is téliesítik.
A kiállításon a képek mellett önálló elemként szerepel két tapétaminta, előfordulhat, hogy ezzel más közegben is találkozunk?
A tapétákkal egy felkérés kapcsán kezdtem el foglalkozni, egy kastély belső tereibe kellett egyedi grafikával ellátott tapétát terveznem, ám ez a megbízás sajnos meghiúsult. Így épült be az eszköztáramba, hiszen a tapéta épp olyan alkalmas a közvetítésre, mint bármely más felület, csak számolni kell az ismétlődés szabályaival. Az egyik tervemen egy bútort toló mozdulatot imitáló alak látható, a másikon egy asztalt cipelő figuráé – a tapéta dekoratív mintázatát a már korábban említett incidens, a betörés ihlette.
Ez a védelmező magatartás a soron következő munkákat is áthatja majd?
Igen, várhatóan lesz utórezgése a dobozolásnak, átkapcsolás egy másik periódusba. Most semmi más dolgom nincs, mint figyelni és érzékenyen reagálnia a változásokra, és felismerni a változás irányát magamban.
A kiállítás a NextArt Galériában március 6-ig látogatható.
