A Photo Poetica című játékos fotópályázat a moly.hu és a spottr.hu fotós portál összefogásával még nyár elején indult útjára. A kezdeményezés lényege az volt, hogy a spottr oldalán heti két alkalommal egy-egy részletet tettek közzé Baksa-Soós Attila kortárs író 1Hullámon Bár és a Cinege a lábát című regényéből, amelyekhez a pályázóknak fotókat kellett készíteniük. Próbálkozásokban nem is volt hiány, sokakban felébredt az illusztrálás iránti olthatatlan vágy, a korrekt munka gyümölcsét, a Burger Barna fotográfus által kiválasztott legjobb 20 képet pedig végül a FUGA Budapesti Építészeti Központban, kiállítás keretében mutatták be.
„Nem dobták el az agyukat”
El lehet képzelni, hogy az irodalmat és a fotózást ilyen módon összekapcsoló játék milyen sok embert mozgatott meg, a zsűrizés feladatát magára vállaló Burger Barnának ennek ellenére bevallása szerint nem volt nehéz dolga. Kérdésünkre elmondta: első ránézésre tudta, hogy mely képek lesznek a befutók, nem ült órák hosszat verejtékezve a fotók fölött.
Bár szereti, ha egy fotós összetettebben gondolkodik, és a puszta illusztrálásnál többre törekszik, szerinte korrekt felvételek születtek. „Nem dobták el az agyukat” – mondta az elkészült pályaművek kapcsán, de egyúttal azt is leszögezte, hogy az illusztráció is kétségtelenül jó dolog és kihívás is egyben. Egy meglévő írást illusztrálni, egy szöveget olvasás után értelmezni és képpé rendezni épp annyira érdekes feladat, hiszen elmélyült munkát igényel, nem lehet elsietni – mondta.
Hobo, a Felhőjáró, és a bűvészművész
A megnyitón Földes László Hobo is tiszteletét tette, aki - tőle nem meglepő módon - a kiállításon látható fotók alapját képező regények szerzőjével, Felhőjáró Baksa-Soós Attila sokcsillagos írókézzel és Kőhalmi Ferenc "bűvészművésszel" karöltve hozta zavarba az egybegyűlteket. Az író ugyanis az énekes-dalszerző szavait időről időre fuvolaszóval szakította meg, miközben a bűvészművész (eddig nem sikerült megfejtenünk, hogy a bűvészhez képest mi a többlet) egy dobócsillagokat hajigáló nindzsa elánjával reptette a kártyákat a közönség soraiba. Hobót elmondása szerint Baksa-Soós regényeinek olvasása közben „fekvőbetegségbe vitte a röhögés”, különös tekintettel a bélgázok fahéjjal való tisztítására.
Az említett triót ezután egy másik követte: a Gréti és a varázslók varietészínház bizarr produkciójában ismét az ünnepelt szerző bukkant fel barátnője, Gréti és Cseh András oldalán, hogy a Cinege a lábát című regény különös atmoszféráját megidézve repítsék az űrbe a képzeletünket. Ezt követően egy éles huszárvágással ismét a rögvalóságban találtuk magunkat, amikor a Soerii & Poolek formáció fellépése helyett egy meglehetősen telt sztriptíztáncosnő bájaival szembesülhettünk.
Sztriptíz a családokkal teli kiállításon
Az elhangzottak alapján Mackó Muki művésznévre hallgató hölgyemény a banda Tanga című számára lejtett szexuálisan túlfűtött táncot néhány idősebb férfi nagy megelégedésére, ám a tömeg nagy részére inkább a meglepettség és a mosollyal leplezett zavar volt a jellemző.
A sokak számára arculcsapásként szolgáló performansz jó alkalmat szolgáltatott arra is, hogy megfigyelhessük a kisgyerekes családok reakcióit: míg egy anyuka azzal a lendülettel terelgette hátra a gyerekeket, addig egy másik ugyan kissé meglepetten, de tovább álldogált kislánya és fia társaságában – az első sorban. De még mielőtt bárki is megbotránkozna, a ledér öltözet azért nem került le – más kérdés, hogy így is túl sokat mutatott.
„Légyszi, firkálj bele!”
Bár a kiállított húsz legjobb fotó inkább az illusztráció felé hajlik, legtöbbjük az apró részletekre koncentráló, benyomásszerű vonalat követi, ami sokszor remekül illik az eredetileg közölt idézetek – és így a két regény – világához. Az első helyezettnek járó stúdióidőt végül nem egyetlen, hanem több kép érdemelte ki: az egyik alkotó, Kálló Péter ugyanis több fotóval is képviseltette magát a legjobb húsz között.
A kiállítás legüdítőbb pontját talán mégis a BookArt mozgalom munkái jelentik. A csapat a főszerepet játszó két regény köteteinek lapjait alakította át a saját ízlése szerint: az adott könyv elolvasása után festékkel, tollal, tussal firkálták képzőművészeti alkotássá az egyes darabokat. Ahogy a BookArt képviselője is hangsúlyozta, tevékenységük egyértelműen hozzáadott értékként jelenik meg, és ezzel az írók is szembesülhetnek. Sőt, ez alkalommal a kiállítás közönsége is kipróbálhatja a legális firkálás mámorát: a madzagra függesztett kötetekbe magunk is szabadon írhatunk, rajzolhatunk. Mondanom sem kell, hogy ezekhez a darabokhoz lehetett a legkevésbé hozzáférni. (A kiállítás szeptember 12-ig látható.)
