Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Feszty Árpád, a róla elnevezett, jelenleg Ópusztaszeren látható körkép festője.
A magyar képzőművészet történetének (méreteit és ambícióját tekintve) legmonumentálisabb alkotása a magyarok bejövetelét ábrázoló Feszty-körkép, mely 120 méter széles, 15 méter széles és több mint 2000 alakot ábrázol. Feszty Árpád, a historizáló festészet nagy alakja ma lenne 164 éves.
Tizennégy testvér egyikeként, Rehrenbeck Árpád Szilveszter néven látta meg a napvilágot a Komárom megyei Ógyallán 1856. december 21-én, édesapja, Rehrenbeck Szilveszter helyi földbirtokos és egy vendéglő tulajdonosa volt. A családfő később Fesztyre változtatta a família nevét, ami a Szilveszter becézéséből született. Az élénk természetű és fantáziájú, tehetséges Árpád iskoláit Komáromban, Pozsonyban és Budán végezte, tizenöt évesen azonban eltanácsolták, miután politikai kört szervezett diáktársaival. Mivel nem mert hazamenni és elmondani szüleinek a rossz hírt, az országot járta gyalogszerrel, Kecskeméten beállt vándorszínésznek, de egy idő után megunta a csatangoló életmódot és visszaült az iskolapadba.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
1874-ben szülei engedélyével Münchenbe költözött, hogy képzőművészi tehetségét kibontakoztathassa – beiratkozott a müncheni akadémiára, de nem sokat törődött a rendszeres tanulmányokkal, inkább a képtárakat látogatta, illetve megismerkedett Kubinski lengyel historizáló festővel, aki maga mellé vette műtermébe és megengedte neki, hogy önállóan dolgozzon. A tehetséges fiatal festő egy tájképével feltűnést keltett a müncheni Kunsthalle kiállításán, később tanulmányai folytatására Párizsba ment, ahol a világkiállításon sikert aratott Delelő című képével. A következő állomás Velence volt, ahol lagúnatanulmányokat festett, majd hazatért Budapestre. Gyulai Pál és Ipolyi Arnold karolta fel, akik hároméves bécsi állami ösztöndíjat szereztek neki. A császárvárosban Feszty már szorgosan látogatta a festőiskolát, itt festette Golgota című híres képét, melyet a Levétel a keresztről és a Szent Gellért követett.
Főként vallásos és történelmi témájú, dinamikus és sok alakot szerepeltető kompozícióinak köszönhetően Feszty hamar a magyar és európai polgári világ elismert festője lett, akinek híres szalonjába a korszak legjelesebb művészei és közéleti személyiségei látogattak. Számos állami megrendelést kapott, ő készítette például az Operaház első emeleti társalgójának oldalfalait és a Törvényszéki Palota faliképeit is. A nősülésben sem volt kevésbé ambiciózus, mint a művészetben: nem kisebb személy, mint Jókai Mór örökbe fogadott lányát, Laborfalvi Róza vér szerinti unokáját, Jókai Rózát vette el, aki maga is festőként tevékenykedett. A rossznyelvek szerint Feszty a híres-neves após anyagi támogatását akarta elnyerni a friggyel – de akárhogy is legyen, a festő és az író között közeli barátság alakult ki, képesek voltak órákig anekdotázni és koccintgatni.
Feszty egy 1891-es párizsi útja során látta Jean-Baptiste-Édouard Detaille és Alphonse-Marie-Adolphe de Neuville A francia hadsereg című monumentális körképét, mely annyira lenyűgözte, hogy elhatározta: ő maga is hasonló gigantikus vállalkozásba fog. Az akkoriban divatossá vált körkép műfajának különlegessége, hogy a több részből összerakott hatalmas festményeket kör alakú vásznon állították ki, így a közönség a kép részének érezhette magát. Feszty eredetileg a bibliai özönvíz történetét akarta óriásvásznon megfesteni, de Jókai azt tanácsolta neki, a közelgő millennium alkalmából válasszon inkább hazafias, a magyar történelemből vett témát – így végül a magyarok Kárpát-medencébe való bejövetele mellett döntött. Az ambiciózus projekt megvalósításához a következő évben részvénytársaság alakult.
Feszty a lehető legpontosabban szerette volna megfesteni a tájat és az alakokat, ezért alapos előtanulmányokat végzett: elutazott a keleti Kárpátokba a Vereckei-hágóhoz és a Volóci-völgybe, történészekkel, régészekkel konzultált, bár a honfoglaló magyarok öltözetéről, fegyverzetéről akkoriban még kevesebbet tudtak. A gigantikus, 1800 négyzetméteres, 38 méter átmérőjű panorámakép egyetlen darabba szőtt belga vászonra készült. Feszty egymaga természetesen nem tudott megbirkózni egy ekkora feladattal, ezért társakat vett maga mellé a munkához. A több mint kétezer figura megfestésében olyan jeles művészek segítették, mint Barcsay Adolf, Mednyánszky László, Spányi Béla, Vágó Pál és Mihalik Dániel – még a felesége is beszállt a munkába, Róza festette a sebesülteket és a halottakat.
Az óriásfestmény a honfoglalás hat, egymáshoz kapcsolt jelenetét ábrázolja – A magyar szekerek bevonulása, Árpád győzelme, A lovasroham, A táltos áldozata, Letáborozás, Hadizsákmány –, az alakok között Feszty saját korának több jeles személyiségét is megfestette, saját magát pedig Árpád vezér képében ültette a vászonra. A körkép megfeszített munkával két éven keresztül készült, de így is csak fél évvel az eredetileg meghirdetett határidő után készült el. A bemutatóra 1894 pünkösdvasárnapján, május 13-án került sor egy külön erre a célra bérelt területen a Szépművészeti Múzeum tetején. A jeles alkalomra a híres cigányprímás, Dankó Pista külön indulót komponált.
A közönség lelkesen fogadta a monumentális festményt, Budapestről és az egész országból tömegek zarándokoltak el, hogy lássák Feszty alkotását. Később az 1896-os millenniumi kiállításon is sikert aratott a körkép, és az ünnepségekre idelátogató Ferenc József császár is megtekintette. A belépőjegyek azonban nem fedezték a gigantikus alkotás költségeit, Feszty a hatalmas érdeklődés ellenére is 10 ezer forintos veszteséggel zárta az ambiciózus vállalkozást. A magyarok bejövetele ezután Londonba került a világkiállításra, innen csak 1909-ben érkezett haza – mivel ekkorra a Szépművészeti átépítése miatt az üvegkupolás épületet lebontották, és a festményt egy fából készült ideiglenes épületben helyezték el a Városligetben.
A második világháborúban, Budapest ostromakor a körkép megsérült, és sokáig szóba sem jöhetett a helyrehozása. Részekre szabdalt maradványait (az 1800 négyzetméterből mindössze 730 négyzetméternyi felület maradt meg) a festő lánya által létrehozott családi részvénytársaság feltekercselve különböző helyeken őrizte. 1964-ben a társaság a Nemzeti Galériának adományozta a maradványokat, melyek tíz évvel később Szegedre kerültek, hogy elkezdődhessen a festmény helyreállítása. Erdei Ferenc író, politikus és László Gyula régészprofesszor javasolta, hogy a restaurált körképet a Csongrád megyei Ópusztaszeren állítsák ki, a hagyomány szerint ugyanis itt történt a honfoglaló törzsek első országgyűlése. A festmény számára létrehozott Nemzeti Történeti Emlékparkban 1995. július 14-én avatták fel Feszty felújított, helyrehozott alkotását, mely azóta is megtekinthető a nagyközönség számára.
A körkép befejezése után Feszty családjával Firenzébe költözött, az olasz városban festette meg Krisztus siratása című triptichonját, emellett tárcákat és novellákat küldött haza. Szívesen foglalkozott irodalommal, még egy könyve is megjelent Az én parasztjaim címmel. 1902-ben hazatért, megújult erővel dolgozott, világszerte küldte műveit tárlatokra, és 1912-ben kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Egészsége azonban megromlott, egyre kevésbé bírta a munkatempót, és 57 éves korában, 1914. június 1-jén, az adriai Lovranban érte a halál. Lánya, Mása, aki a szülők példáját követve szintén festőművész lett, később monográfiát írt híres édesapjáról.
Tegnapi kultbaitünkben az amerikai irodalom vizeire eveztünk: John Steinbeck életét és munkásságát mutattuk be.
