Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Friedensreich Hundertwasser a spittelaui távfűtőművet alakította át jellegzetes stílusára.
Friedensreich Hundertwasser osztrák építész, festő és grafikus neve a 20. század egyik legegyedibb művészeként, igazi különc zseniként maradt fenn a művészettörténetben. Róla emlékezünk mai írásunkban, hiszen ma lenne a születésnapja.
Friedrich Stowasser néven született Bécsben 1928. december 15-én, katolikus édesapa és zsidó édesanya gyermekeként. Vezetéknevében a szláv „Sto” szót, mely százat jelent, németesítette Hundertre (ami szintén százat jelent), teljes művészneve Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser volt, melyben a három keresztnév jelentése „békével teli”, „esős nap” és „sötéttarka”. Egyévesen veszítette el édesapját, ezt követően anyja egyedül nevelte. A zsidóüldözések miatt mindketten felvették a katolikus hitet, sőt, nehogy valódi származására fény derüljön, Friedrich a Hitlerjugend, a náci párt ifjúsági szervezetének tagja is lett. A holokausztban mégis odalett családja nagy része: 69 rokona pusztult el a vészkorszakban.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A háború után a bécsi Művészeti Akadémián tanult, de hamar otthagyta az intézményt, ugyanis „untatta a tanmenet”, és autodidakta lett. Több tanulmányutat is tett, ezek közül tunéziai és marokkói utazása volt jelentős hatással művészetére. 1952-ben megnyílt első, kisebb kiállítása Bécsben, a következő évben megfestette első jellegzetes spirálalakzatát, majd Szicíliában megismert jó barátja, René Bro francia festő párizsi műtermében dolgozott. Hundertwasser a kezdetektől afféle civilizációkritikusként lépett fel, aki a természettel való harmóniát hirdette, és mind művészetében, mind közéleti tevékenységében a környezetvédelem ügye mellett kardoskodott. Nézete szerint az embernek öt bőre van: testének bőre, a ruházat, a ház, a szociális környezet és a globalitás.
Irtózott az egyenes vonalaktól, melyek szerinte „az ördög eszközei” és „az emberiség bukásához vezetnek”. 1958-ban megjelent híres Penészkiáltványában az építészeti racionalizmus ellen emelt szót. Úgy gondolta, az embernek joga van ahhoz, hogy lakókörnyezetét egyedivé tegye, ezzel kiemelkedjen a szabványra készített városi lakóházak egysíkúságából és különbözzön a rabszolgaságba taszított egyenembertől. Meghirdette „az ablak jogát”, vagyis hogy a bérlőnek jogában álljon lakása ablakán kihajolva, amíg csak a keze elér, lekaparni a vakolatot és hosszú ecsettel, szintén kartávolságban kifesteni a falat. 1959-ben Hamburgban vendégtanár volt, műhelye falát végtelen spirállal dekorálta, de a botrány miatt végül távozni kényszerült.
Festészetében – melyet ő organikus stílusnak nevezett – szintén ezek a szempontok érvényesültek: sok élénk színt használt, erősen megrajzolt spirál- és hullámvonalakat alkalmazott, dekoratív és absztrakcióba hajló képein költői tájakat jelenített meg. Művészetére ugyanúgy hatott a keleti miniatúrák és a japán fametszetek világa, mint az európai avantgárd és expresszionizmus, Paul Klee, Egon Schiele és Gustav Klimt, de olyan egymástól merőben eltérő művészi hatásokat is beépített munkájába, mint a naiv festészet vagy Antoni Gaudí építészete. Igazi világpolgár volt, aki mind az öt földrészt bejárta (de osztrák nemzeti hovatartozását mindvégig hangsúlyozta), gyakran rendezett vándorkiállításokat munkáiból – különc személyisége és életrevaló természete könnyen elbűvölte a művészetrajongókat. Ugyanakkor a botrány sem állt tőle távol, gyakran okozott megrökönyödést például meztelen performance-aival és a kispolgári értékrendet bíráló nyilatkozataival, kiáltványaival.
Jogod az ablakhoz – kötelességed a fa iránt néven 1972-ben környezetvédelmi mozgalmat indított, amelyben az ablakok kötetlen elhelyezését és a tetőkertek telepítését hirdette. Humuszvécé című kiáltványában a fekália természetbe történő visszajuttatása mellett érvelt. Tevékenysége a művészet minden szférájára kiterjedt, de festészete mellett építészként aratta legjelentősebb sikereit, bár az általa tervezett épületeknek csupán az elgondolását és művészi kialakítását tervezte meg, a műszaki terveket nem ő készítette. Épületeiben ugyanúgy az ökologikus gondolkodás jut érvényre, fontos az ablakok és a növények szerepe, az élhető környezet, arculat kialakítása. Híres munkái közé tartozik Bécsben a spittelaui távfűtőmű, melyből mesepalotát varázsolt, illetve közvetlenül mellette a bécsi távfűtőművek székháza, aminek unalmas homlokzatát díszítőelemek segítségével tette mozgalmassá. Számos épületet alakított át, nevezetes a Bad FIschau-i autópálya-pihenő étterem, a grazi egyetemi kórház onkológiai osztálya, illetve a bärnbach-i Szent Borbála-templom. Hundertwasser fontos és kedvelt témájának számított a nyilvános vécék megtervezése az épületekben, de az új-zélandi Kawakawa településen önálló illemhelyeket is építettek a tervei alapján.
A legismertebb általa tervezett épület a bécsi Hundertwasser-ház, mely ma a művész festményeit bemutató állandó kiállításnak nyújt teret. A ház Leopold Gratz bécsi polgármester megrendelésére készült, aki felkérte Hundertwassert, hogy tervezzen egy olyan lakóépületet, mely egybevág az ő természetesebb és humánusabb elképzeléseivel. Az 1983 és 1986 között épült ház turisták tömegét vonzza különleges, semmire sem hasonlító formáival, logikát nélkülöző szerkezeti elemeivel, hullámzó padlóival és a tetején és az erkélyeken létesült kertekkel – állítólag az épületben a tervező szándékainak megfelelően egyetlen egyenes vonal sem található. A házzal szemben egy kicsi bevásárlóközpont található, melyet szintén Hundertwasser tervezett – különös figyelmet fordítva az illemhelyekre –, ahol az érdeklődök a művésszel kapcsolatos ajándéktárgyakat vásárolhatnak.
Rengeteg zászlót és levélbélyeget is tervezett, ő alkotta például az Új-Zéland másodlagos hivatalos zászlajaként ismert ún. Koru-zászlót, mely nem nyerte el mindenki tetszését – egyes új-zélandi lakosok szerint nem sok köze van a szigetország kultúrájához és a brit gyarmati időkre emlékeztet. Tervezett bélyeget a Zöld-foki szigeteknek, Luxemburgnak, Liechtensteinnek, Franciaországnak, Ausztriának és az ENSZ számára is. 1981-ben a bécsi képzőművészeti akadémia professzora lett, megkapta a rangos Osztrák Állami Díjat, és A ház címmel könyvet adott ki, melyben leírta az organikus városi építészetről vallott nézeteit. Az 1990-es években felvetődött az ötlet, hogy Hundertwasser tervezze a budapesti Fővárosi Levéltár új épületét, a terv azonban szerzői jogi és anyagi gondok miatt végül nem valósult meg.
Utolsó műve a németországi Uelzen vasúti pályaudvara volt, melynek átépítésekor az energiaellátáshoz egy napkollektort is kialakítottak. Az épület átadását már nem érhette meg – az évtizedek óta Új-Zélandon élő művész a szigetország partjainál, a Queen Elizabeth II luxushajó fedélzetén hunyt el szívroham következtében 2000. február 19-én, hetvenegy éves korában. Budapesten 2007-ben rendeztek munkáiból nagyszabású kiállítást a Szépművészeti Múzeumban Egy varázslatos különc címmel.
Tegnapi kultbaitünkben annak jártunk utána, hogyan lett híres jós az eleinte pestisdoktorként tevékenykedő orvosból, Nostradamusból.
